| Röviden – Airwheel Q3 | |
|---|---|
|
Mi ez? |
Egykerekűnek látszó, de igazából kétkerekű, elektromos hajtású izé |
| Mit tud? | Rövid városi utakra való, felfér a BKV járműveire és cipelni sem nehéz |
| Mibe kerül? | A tesztpéldány gazdagon akksizott változata 260 ezer, plusz a hátizsák 13 ezer forint |
| Kinek jó? | Aki képes megtanulni valami teljesen új, teljesen felesleges dolgon gurulni |
2015-öt a fizetős M0-shoz mérhető hülyeségfaktorú járgánnyal kezdjük, egy egykerekűnek látszó kétkerekűvel. Dobpergés, reflektorok, és máris jön Attila bohóc a monociklinek látszó, motoros valamivel. A tétován vánszorgó, Megvagy Hadnagy-szerű ember-gép komplexum egész komikus látvány, még arcba dobott habos torta nélkül is.
Nem, a nőt nem adják mellé
Mi ez?
Rendszertanilag nehéz meghatározni a két kerékből, némi elektronikából, akksiból és egy villanymotorból álló, furcsa, leginkább monociklinek látszó szerkezetet, amely két bringakereke ellenére mégsem igazi kerékpár. Az ikrekként összenőtt kerekei között pedig van még egy 800 wattos villanymotor is, ez hajtja. Gondolom egy szélesebb kerék is elég lett volna, csupán azért lett kettő, mert így könnyebb volt helyet találni a motornak. Kezelni nem bonyolult, mindössze egyetlen kapcsoló és négy darab töltöttségjelző LED található a járgányon, illetve a felhajtható, alumínium lábtartók, amikre menet közben állni kell.
Kikapcsolva ilyen szárnyaszegetten néz ki
Mi van, ha lemerül?
Ha menet közben lemerülne az akksi, megállna a vezérlés, akkor egyszerűen elesnénk vele, ha nem lenne benne figyelmeztető elektronika. Amikor a töltöttség 15 százalék alá esik, az Airwheel elkezd sípolni és villognak rajta a LED-ek, majd magától lelassít, megáll. Ezután nem érdemes vele újra próbálkozni, mert innentől már sanszos a taknyolás. De nemcsak a váratlan megállástól, hanem a túlgyorsulástól is megvédi gazdáját. 16 km/órás sebesség körül már nem nagyon gyorsul tovább, hiába próbálkoznak vele, nem lehet jobban előredönteni, a szerkezet ellenáll.
Mire jó?
Leginkább másokat meghökkenteni. Hatótávja és csúcssebessége alapján akár közlekedni is lehetne vele, hiszen könnyű, simán fel lehet vinni akármelyik tömegközlekedési eszközre – csinos, kényelmes hátizsák is kapható hozzá – és az irodában is jól elfér. Csak a hülye testtartás miatt – bár ez lehet, hogy az én bajom – nem mennénk vele szívesen hosszabb távot. Meg persze jó minőségű út kell neki, göröngyös, toldozott-foltozott aszfalton sajnos igen macerás vele haladni, a buckák meg-megdobják valamelyik kereket és a szerkezet ilyenkor elbillen valamerre.
| Műszaki adatok, Airwheel Q3: | |
|---|---|
| Legnagyobb sebesség: | 18 km/h |
| Hatótáv: | 18-65 km (terheléstől, hőmérséklettől is függ) |
| Töltési idő: | 250 min |
| Saját tömeg: | 13,7 kg |
| Terhelhetőség: | 120 kg |
| Külső méretek: | 518 mm x 408 mm x 200 mm |
| Lábtartómagasság: | 115 mm |
| Akkumulátor: | 340 Wh |
| Biztonsággal leküzdhető emelkedő: | 15° (60 kg alatt 18°) |
| Motorteljesítmény: | 800 W |
Milyen nehéz vele menni?
Nem tartom magam különösen ügyesnek. Sosem tudtam bringával egykerekezni, se korcsolyázni, és a síelésben sem jeleskedem. Járt már nálunk egykerekű dolog több is, de azokkal sem tudtam egy métert sem gurulni, így az Airwheelhez is az esélytelenek nyugalmával közelítettem. A szerkesztőség padlószőnyegén pár percig próbálkoztam vele, aztán feladtam. Majd ahol senki sem lát, újra megpróbálom.
Mozgóképen az első próbálkozásoktól a lefagyott, göröngyös úton haladáson át a jeges teraszon esésig, Falus Ferenc stílusában, de ló és üvöltő gyerek nélkül:
Bekapcsolás után a szerkezet önállóan és stabilan képes magát egyensúlyozni. Borzongató látvány, szinte mozdulatlanul áll egy helyben, előre hátra giroszkóp, oldalra pedig a dupla kerék miatt nem tud felborulni. Ha finoman meglökjük, szépen elkezd gurulni, majd megáll. A gyanútlan szemlélő azt hinné, csak felpattan rá, és már kezdődhet is a móka. Egészen addig gondolja így, míg az egyik lábát fel nem teszi a lehajtható lábtartóra, majd jön a kínzó kérdés, hogy akkor most hogy a vérbe tegyem fel a másikat is?
És ilyen lehajtott szárnyakkal, felszállásra készen
Adja magát a válasz, toljuk az egész cuccot a szekrény mellé, oszt’ majd onnan ripsz-ropsz elstartolunk. Hát fenéket! Hiába próbálunk tereptárgynak, vagy bájos segítőnknek támaszkodni, ez így nem az igazi. Nagy levegő, és bízva a gépben, fürgén fel kell lépni a másik lábbal is. Valószínűleg száraz falevélként azonnal le is hullik róla a kísérletező kedvű sofőr, de ez teljesen normális. Aki nem egy vándorcirkusz artistaosztályán cseperedett, annak a másfél másodperc is mámorító elsőre, amit a felszállás és lezuhanás között az Airwheelen tölt.
… és ugyanez hátulról. A pakk simán BKV-álló
A bosszantó kudarcsorozat nem tart örökké, ha eljutunk a tizedik próbálkozásig, akkor már megadatik a haladás élménye is. És innen nincs megállás. Durván félóra után már komolyabb távokat is lehet vele menni, újabb rövid gyakorlás után már a biztonságos fékezés, tolatás, kanyarodás sem reménytelen. Fél nap alatt pedig már akár száguldozni is lehet vele.
Egy dologra kell nagyon ügyelni, ha lelépünk róla, a tetején lévő kapaszkodónál fogjuk meg a járgányt, mielőtt a tömegbe hajt és ártatlan áldozatokat szed. Vagy csak felborul, és magát sérti meg. Kezdőknek pórázt is ajánlanak, de én nem erőltetném. Oda kell rá figyelni, hogy ha elvesztettük az egyensúlyunkat és lelépünk a pedálokról, akkor ragadjuk meg gyorsan a kapaszkodójánál és akkor nem lesz baj.
Elméletileg nincs eleje, sem hátulja, de aki így nem tud élni, az tájékozódjon a gumiabroncs forgási irányából
Félnapos próbálkozás után az Airwheel Q3 már igen szórakoztató dolog. Ha már a tolatás és a fordulók is jól mennek, megpróbálkozhatunk olyan trükkökkel is, amelyeket a felhasználói kézikönyv saját érdekünkben tilt. Murvás vacak úton, illetve jégen simán elkapar a szerkezet, így ezzel újra felpörgethetjük az adrenalintermelést, ha már az egyszerű haladás nem okoz elég stresszt.
