Teszt: Citroën C4 Cactus HDI 90 ETG6

 

Röviden – Citroën C4 Cactus 1.6HDI ETG6
Mi ez?	Izgalmas megjelenésű, de egyszerű kivitelezésű kompakt crossover
Mit tud?	Ötliteres fogyasztás, elfogadható helykínálat, menő megjelenés
Mibe kerül?	Négymillió alatt indul háromhengeres benzinessel, a tesztautó 6,4 milla
Kinek jó?	Aki beleszeret, és nem zavarja pár apró butaság, igénytelenség

Ugye, milyen jól néz ki? És 1700 kilométerrel a hátam mögött a kocsival elhiszik nekem a nyájas olvasók, hogy valójában szörnyű egy autó? És megértik-e vajon, hogy mégis simán belemennék, hogy ezzel járjak innentől életem végéig? Ilyet csak a franciák tudnak!

Forma

A Citroën C4 Cactus csak nagyon-nagyon halványan emlékeztet az egykori C-Cactus tanulmányra, amitől a nevét örökölte:

Ezzel együtt azért eléggé tanulmány-szerű maradt a végtermék. Bár a Peugeot-Citroën olcsóautójának, az elsősorban kelet-európai, orosz, kínai és dél-amerikai piacokra szánt C-Elysée illetve 301-es műszaki alapjaira épül, a dizájnereknek sikerült egy kis fantáziával olyan kocsit alkotni, amire mindenki odanéz az utcán, még egy ML Merciből is.

Az arca az Alien pofájára emlékeztet azzal, hogy meghatározhatatlan, hol is van tulajdonképpen a szeme. A felső csík a menetjelző LED, a szögletes középső elem a fényszóróknak és az indexnek ad helyet, lent pedig a kerek ködlámpa található. A Cactusnak nem lehet a szemébe nézni, ettől rejtelmes és borzongatóan félelmetes a  megjelenése.

Profilból az Airbump adja meg az amúgy is jó arányokkal rendelkező, crossoveres sziluetthez azt a pluszt, amivel a Cactus kirí a Peugeot 2008-ak, Dacia Dusterek, Renault Captur-ök közül. Ez a műanyagbetét elvileg a városi koccanások ellen nyújt védelmet a kocsinak, de ennél sokkal fontosabb, hogy állati jól néz ki! A Cactusnak páncélja van, pajzsa; az Airbump sima utcai autóból egycsapásra vágyott fiújátékká változtatja az autót. Persze a (feláras) sötétített hátsó ablakok és a 17-es felnik is segítenek megteremteni az utcai harcos-hangulatot:

A legtöbb mai kommersz autónál általában kifut a tervezői fantázia a farhoz érve, és a Cactus feneke is eléggé semmilyen lett, de az Airbump színével harmonizáló műanyagbetétbe azért a márka- és típusjelzés krómbetűi elég jópofán olvadnak be ahhoz, hogy itt is maradjon egy kis megcsodálni való érdekesség.

Enteriőr

Ha kívülről érdekes egy jól felextrázott Cactus, akkor belülről legalábbis egy pszichedelikus sokk. Elképesztő, hogy kellemetlen tapintású, nehezen tisztítható érdes plasztikokból, rémséges műbőrökből és hitvány textilekből milyen vonzó és különleges autóbelsőt lehet építeni, ha az embernek francia a lakberendezője!

A műszerfal a két, szögletes, rideg folyadékkristályos kijelző és a boldog békeidők hangulatát idéző utazóbőrönd-imitációval eleve fantasztikus kontrasztot alkot. Ehhez jön még a ducin szögletes (egyébként nagyon jó fogású, jól eltalált gombokkal, tekerentyűkkel megszórt) kormánykerék, és kész a csoda:

Tesztautónkban elöl a kanapéülésnek nevezett kialakítású székeket láthatjuk. Mielőtt elmentem volna a kocsiért, úgy képzeltem, hogy valami régi amerikás egybepad lesz az a bizonyos kanapé, de sajnos nem. A kanapéság csak annyi, hogy a két szék között van egy betét, ami eleve összeolvasztja vizuálisan az ülőfelületeket, erre hajtható rá egy fura formájú, üreges könyöklő. A megoldásnak annyi gyakorlati haszna van, hogy egy 130 centi hosszú ember képes keresztben lefeküdni előre is – van viszont annyi gyakorlati kára, hogy az ülések között semmilyen hasznos tárolóhelyet nem lehetett kialakítani:

No, sebaj, a hatalmas kesztyűtartóval és az ajtózsebekkel azért van így tárolókapacitás épp elég. Az ülések hátul már valódi kanapét formáznak, amivel meg az a baj, hogy nincs lehajtható könyöklő, se 1:3-2:3 támladöntés. A helykínálat nem lenne rossz, ha az érthetetlenül vastag első üléstámlák nem csökkentenék le brutálisan a térdhelyet, az üvegtető tokozása pedig nem szűkítené le annyira a fejteret, hogy 181 centivel már így kelljen ülni az amúgy szemre kifejezetten nagynak tűnő Cactusban:

Csomagtér

A Cactus csomagtere papíron amolyan Golf-kategóriásan átlagos: 358 liter. A kerékdobok alig nyúlnak be a térbe, a pakolást viszont magas perem nehezíti. Egészen érthetetlenül rossz megoldás, hogy a hátsó üléstámlákat csak artistamutatvánnyal, a két reteszt a támla két szélén egyszerre lenyomva tudja lebillenteni egy ember – régen a Zastavánkban is ilyen volt, és azt is utáltam.

A Zastavában viszont a hátsó ülőfelületet előre lehetett billenteni, miáltal a támlák szinte síkba feküdtek a csomagtartó padlójával. Nos, a Cactusban nem így van, hanem így:

Az pedig már csak a kegyelemdöfés – szó szerint – a ritka átgondolatlanul megtervezett hátsó traktus részéről, hogy az ötödik ajtót felemelve a kalaptartó pereme pont olyan magasságra emelkedik, hogy gonoszul hókonbökje a figyelmetlenül lehajoló autóst:

További vicces franciaságok

A Cactus használata közben jó pár olyan kis apróságra bukkantam, ami külön-külön talán megtalálható más nemzetek egyes autóiban is, de így együtt csak a franciák képesek összehozni egy modellbe. Íme, ömlesztve, jópofa és bosszantó kis hülyeségek vegyesen:

A hátsó oldalablakok nem engedhetők le, csak billenthetők. Az első ablakemelők nem automaták, lefelé sem, egyik sem. A kézifékkar érdekes formája a repülők gázkarját juttatja eszünkbe. A robotváltó nem karral, hanem három nagy gombbal működik: D, N, R. Az ablakmosó nem spricceli, hanem a lapátokra folyatja a vizet. Az ablaktörlő szervizállásba emelhető, a motor leállítása után egyet billentve a kapcsolón.

A zárgomb hosszú nyomva nyomva tartásával aktiválható az elindulásra záró centrálzár (ezt a kislányom vette észre, véletlenül), amikor már majdnem feljegyeztem, hogy nincs ilyen opció, hiszen a menüben, ahova a normális autógyártók rakják, nem találtam).

És végül: az Airbump nevű oldalvédelem nagyon mókás és hasznos – hát még milyen hasznos lenne, ha a kocsi leginkább sérülékeny részére is kiterjedne! Pont a hátsó ajtók hátsó éléig nem ér ugyanis el, vagyis az autóra vigyázni legkevésbé tudó gyerekek a saját ajtajukat kiválóan neki tudják vágni a szomszédos kocsinak a parkolóban.

Motor, váltó

Az 1,6 literes dízelmotor vagy 110 lóerővel, BlueHDI néven, vagy hatfokozatú robotizált váltóval 92 lóerős változatban kapható a Cactushoz. Mi egy ilyet kaptunk, és nagyon vártuk is már: hónapokkal ezelőtt kezdtek minket kecsegtetni a Citroënnél, hogy ez mennnnnnyivel kifinomultabb és jobb lesz majd, mint az agyonekézett régi, bólogatós váltó volt.

Nos, valóban: finomabbak a váltások, sokkal puhább a kuplungkezelés. Sajnos előzés közben is, de ilyenkor, nagy gázzal gyorsítva már a bólintások is megjönnek, a vezetőtől függetlenül kezelt gáz miatt. Finoman autózva, ráérősen, a fogyasztás alacsonyan tartására gyúrva tényleg együtt lehet élni az ETG6 nevű szerkezettel, de ha sietnénk, pillanatok alatt meggyűlöljük.

Folyamatos belső küzdelem hát a robotváltós Cactusszal az élet. Egyrészt ott van a komfort, amit az elfelejthető bal láb jelent, másrészt viszont ott van a finomabb, de azért még mindig jelenlévő. folyamatos bólogatás és a sietéskor kínosan lassúnak tűnő váltások, amik nem csupán azért lassúak, mert robotváltóról beszélünk, hanem mert ezt a robotváltót komfortosra próbálta hangolni a gyártó.

Milyen vezetni?

A nyomatékos és nagyon takarékos dízelmotorral nem megy rosszul a könnyű, alig 11 mázsás Citroën, két felnőtt-két gyerekkel kellemes, jól rugózó, billegésre sem hajlamos, könnyen és pontosan irányítható autó. Négy termetes felnőttel megterhelten viszont a dinamikából is sokat veszít és a futómű is kikerül az optimális tartományból, zötyögősebbé válik a hátsó traktus.

A sportos vezetést nagyban gátolja az öntörvényű váltó. Hiába a kormány mögötti váltófülek, azokkal csak egy-egy kapcsolás erejéig lehet hamarabb fel- vagy visszaváltani, mint ahogy az elektronika szeretné, a rendszer utána megint a saját esze után működik tovább. (Megálláskor D-ben vagy R-ben hagyva a váltót a kocsi nem gurul el, kvázi sebességben marad, viszont indításkor kéri, hogy nyomjuk meg az N gombot.)

A C4 Cactus a hajtáslánctól eltekintve szellős, mozgékony, jól átlátható autó, könnyű vele parkolni – egzotikus megjelenése dacára semmilyen új készséget nem kíván sofőrjétől.

Mennyibe kerül?

A C4 Cactus alapáron egy ezressel négymillió alatt marad, de ennyiért csak egy háromhengeres, 82 lóerős benzines autónk lehet.  5400 000 forint a robotváltós dízel listaára, a minden jóval felszerelt tesztautó pedig 6 365 000 bruttó forintot kóstál.

Extrák nélkül méltatlanul unalmas autó a Cactus – és most nem arról beszélek, hogy a magyar konfigurátor szerint még a színe is feláras, vagyis ha azt szeretnénk, hogy legyen színe, akár csak a legalapabb fehér, az plusz 40 000. De műbőr betétek, a navigáció, a külső kiegészítők kellenek ahhoz, hogy a Cactus önazonos legyen: egy Golf lehet jó autó alapár-közeli felszereltségben, de ez a francia egzotikum úgy kerek, ha minden megvan hozzá, ami meglehet egyáltalán.

Kinek ajánljuk?

Amikor az első kilométerek után leesett a hályog a szememről, és ráébredtem, hogy bármilyen vagány és látványos kocsiban ülök, ez tulajdonképpen egy olcsó autó, már tudtam is, ki az első számú vetélytárs. Hát a Dacia Duster! Az is látványos, de technikájában, kivitelezésében egyszerű és – valljuk meg – igénytelen. Ugyanakkor robusztus és tartósnak, strapabírónak ígérkezik. Habár az új robotváltó még nem tudott bizonyítani, csak remélhetjük, hogy sokáig bólogat majd vele az autó.

Ennek fényében a dízel, robotváltós C4 Cactust annak ajánljuk, aki beleszeret a látványos dizájnba, hajlandó bevállalni pár praktikum-béli kompromisszumot, megelégszik az olcsóautós anyagokkal és a korlátozott szolgáltatásokkal, méltányolja a robotváltó komfortját, elviseli kényelmetlenségét, bízik benne, hogy a franciák elsőre jól rakták össze az új találmányt – és autózik elég sokat ahhoz, hogy az 5,2 literes tesztfogyasztással (a számítógép ilyenkor 4,9 litert mutat) megtérüljön a dízel-felár a kocsi használata során.

Mellette – Ellene
Jól néz ki kívül Jól néz ki belül Van benne valami, amitől nagyon szerethető Takarékos dízelmotor-robotváltó kombó Csendes, finoman működő klíma	Kellemetlen tapintású, sprőd anyagok Rossz térkihasználás Rettenetes robotváltó Korszerűtlen extralista Vacakul bővíthető csomagtér