| Röviden – Mercedes-Benz G-osztály | |
|---|---|
|
Mi ez? |
Használt, német katonai járgányból lett hobbiautó |
| Mit tud? | Erősebb motorral, spéci felszerelésekkel tökéletes vadászautó |
| Mibe kerül? | A donornak való katonai G-osztályok durván 3 milliótól kaphatók. Németországban. |
| Kinek jó? | A G-Merci mindenkinek jó! |
A dögösebbnél dögösebb terepjárókat bemutató sorozatunkban két csinos Toyota Land Cruiser után most ideiglenesen márkát és modellt váltunk. A Toyota, Land Rover, Mercedes offroad-szentháromság német tagozatának egyik különleges darabját vesszük elő a Sandlander kalapjából, egy katonaviselt Mercedes-Benz 290 GD-t.
63 fotó
A gallytörő lehajtható és akkor állattetemet lehet rajta hurcolni
Mercedes G-osztály
Nagyon ne bonyolódjunk bele a G-osztály modelltörténetébe, legyen elég annyi, hogy az iráni sah adta az ihletett egy robusztus, mindent kibíró katonai jármű kifejlesztésére. És ugye okos ember egy sahnak nem mond nemet, így megszületett a G Merci, amelyből 1979-ben polgári változat is piacra került. Sőt, kapható volt Puch és kapaszkodjanak meg, Peugeot emblémával is, P4 néven. A modellt azóta szinte változatlan formában gyártják, és köszöni, egész jól megvan így is.
6 centivel emelték a hasmagasságot
Előélet
A zöld kocka katonai szolgálattal kezdte az életét, ahonnan korkedvezménnyel, alig 90 ezer kilométerrel ment nyugdíjba. Illetve először csak tartalékba, olyan tetszhalott, dologtalan, többé-kevésbé konzervált állapotba, amit nálunk M-zároltnak hívtak. Aztán egyszer csak érdemei elismerése mellett gyorsan túladtak a kiszolgált, de még egész jó állapotban lévő járgányon. Na ekkor kezdődött el a második élete.
Valahogy így fest egy G-osztály, marcona katonákkal és goromba eszközökkel megrakva, kabriósítva
Ha valaki masszív, megbízható terepjárót akar magának, akkor nem kívánhat jobb alapot egy katonai használatra gyártott járgánynál. Ha az autó sikerrel túlélte a sokszor fogalmatlan, falábú katonákkal töltött éveket, kilométereket, akkor már nagy baj nem történhet vele. A civil változaténál strapabíróbb, erősített hidak, masszívabb osztómű, és sokkal több zsírzópont található a harctérre, túlélésre tervezett gépben, emellett hisztire hajlamos elektronika sincs sok benne. A spártai berendezés miatti kényelmi kompromisszumokat pedig azért némi munkával könnyen át lehet hidalni.
Tisztességes
Mint ahogy tették is. A belsőben maradtak ugyan a katonai ülések, a könnyen tisztítható műanyag huzatot sem cserélték kényes bőrre, de hogy a lehetőségekhez mérten mégis komfortos legyen az utastér, minden ülés gyári ülésfűtést kapott. Meg persze állófűtés is dolgozik az autóban, hogy ne kelljen hidegben a motort feleslegesen járatni. A darabjaira szedett, lecsupaszított karosszériát újrafényezték – maradt az eredetihez hasonló matt zöld szín – a belseje pedig csúszásmentes műgyanta bevonatot kapott, hogy gumicsizmában, térdig sárosan se történjen baleset a fedélzeten.
A hátsó ülések is fűthetőek
Utasterébe több négyzetméternyi, feketére festett alu taposólemez került. Többek között az ajtók belső felületét borították vele, de a csomagtartóba rögzített, zárható, méretre készült, párnázott fegyvertartó dobozok is aluból készültek. További komfortjavító intézkedés, hogy a rideg, hőmérséklet ingadozástól, gyilkos UV sugárzástól porladó gyári plasztikponyvát igazi, Mercedes vászontetőanyagból varrták újra. Az új, háromrétegű anyag – már amennyire egy vászontetőtől ez elvárható – jobb hang- és hőszigetelő tulajdonságú és persze esztétikusabb is.
Terepen sebezhetetlen?
Gondolták volna, hogy a G Merci tereptudása igazából több sebből is vérzik? Például a sok, masszív, elpusztíthatatlan acél alkatrésztől az autó bitang nehéz. Hogy ne billegjen, vagy boruljon fel, egész merev, rövid úton járó rugók kerültek alá, amik terepen egyáltalán nem előnyösek. Nem kell különösen gonosz terepre merészkedni vele, hogy egy vagy több kerék már ne érje el a talajt. Persze egy G-osztály nem akadhat el ilyen szánalmas módon, hátára fordított cserebogárként, így jött a mentőötlet: ha nem ér le az összes kerék, akkor menjen el annyival, amennyi leér, akár eggyel is. És kapott három – egy központi és két hídba épített – differenciálzárat. Enélkül egy öreg, buta, de könnyű Land Rover Series is röhögve körbeautózná a német wunderwaffé-t. De difizárakkal azért más a helyzet.
A katonai változat sok mindenben különbözik a polgáritól
Műszakilag nem sok tennivaló volt a donorral, a kasztni alatti vasdarabok szinte elpusztíthatatlanok, de a gyári, alig 72 lóerős szívódízel motornak mennie kellett, mert azzal a földutat kivéve tragédia volt közlekedni. És ha már ment, vitte magával a négyfokozatú váltót is. Helyükre 290-es Sprinter motor, megpiszkált adagoló és az ötfokozatú G váltója került. Azért biztos, ami biztos alapon új Koni futóműszett került a gép alá, amely 6 centivel megemelte a hasmagasságot és a rugóút is nagyobb lett, kapott brutális haspáncélt és öt darab BFGoodrich gumi is került rá, a sártúró, extrább kivitelből. Ez ugyan vizes aszfalton okozhat meglepetést, de terepen, sárban tökéletes. A teljes átalakítás nagyjából két hónapig tartott, és a végén alig lehetett ráismerni a járgányra.
Oldalra nyíló csomagtartóajtó, mázsás pótkerékkel
Elején megvannak a kötelező terepjárós jellegzetességek, a lehajtható, szükség esetén vadszállításra is alkalmas masszív gallytörő, és a kevlár kötéllel ellátott Warn csörlő. És persze lámpák dögivel, de már nem a klasszikus, levesestányérnyi Hella fényszórók perzselik fel az aljnövényzetet, hanem modern, apró, de annál durvább fényű LED-es lámpák világítanak elöl. Hátul gázolajoskanna és pótkerék zárják a sort.
Milyen vezetni?
G-osztályban ülni jó dolog. Vezetni még jobb. Úgy 5-6 évente az importőrtől is kapunk egyet-egyet, azokat is szerettük, minden kreténségükkel, túlsúlyukkal együtt, de katonai változathoz eddig még nem volt szerencsénk. A szerényebb luxust, kevesebb elektromos izét leszámítva, a hangulat ebben is nagyon hasonló. A sofőr orra előtt síküveg, azon túl pedig óriási síkságként terül el a motorháztető, amelynek szélein ott virítanak a jellegzetes irányjelzők. A katonai változatban rács alatt.
Nem száguldásra termett, de hétköznap is jól használható
180 lóerős teljesítménye ellenére ezt az autót sem fürgesége miatt kedveljük. Váltóját szokni kell, talán ez az egyetlen porcikája, ami nem úgy működik, mintha most csomagolták volna ki a zsírpapírból, de kellő határozottsággal azonban jól kezelhető. Terepre érve pedig újabb kapcsolók és karok rángatásával mímelhetünk tapasztalt terepjáróst. A tekerős ablakok, a bentről állíthatatlan tükrök 2015-ben mókásan középkorinak tűnnek. Igaz, nem is romlanak el. A ponyvás kivitel és a rücskös terepgumik miatt menet közben azért van benne zaj, de kit érdekel ez egy hobbiautóban. Én mondjuk nem szállnék ki belőle hétköznap sem.
