i20: nem hisz a szerelemben

Röviden – Hyundai i20
Mi ez?	A Hyundai új kisautója, Polók, Corsák, 208-asok ellenfele
Mit tud?	Mérete, kifinomultsága, minősége nagyobb autókat idéz
Mibe kerül?	3,5 milliótól indul az ára a gyengébbik benzinessel
Kinek jó?	Akit nem zavar, hogy érzelmek helyett az észérvek fogják meg egy autóban

Nem jut eszembe. Az első generációs i20 talán legnagyobb gyengesége az volt, hogy nem volt elég ismert ahhoz, hogy eszünkbe jutott volna a neve, amikor egy kiskategóriás autóban gondolkoztunk. A gyártási évek vége felé is növekedni képes eladási számok viszont több dologra is engednek következtetni: nem lehet rossz autó, és ismertsége is növekszik szépen lassan. Vajon mi lesz az új i20-assal, amelyik minden szempontból jobb autó elődjénél?

Külső

Az új Hyundai i20 szép, igényes, formás. Gyengeségei között ennek ellenére is a külsőre emlékszem majd, ami leginkább visszafoghatja a tömeges elterjedéstől. Hogy miért? Mert az nem ébreszt igazi érzelmeket, nincs meg az a plusz rajta, amibe könnyű volna beleszeretni. Ennek persze semmi köze az autó valódi tudásához, de ha a vásárlók nagyobbik része szerelemből választ, akkor ez biztosan hátrányt jelent majd az i20-asnak. Továbbra is. És most hiába példálóznánk hasonlóan szürke kinézettel rendelkező márkákkal  – teljesen más, ha valamit generációk óta szeretnek az emberek.

A felnőttes méretű, 4035 milliméteres hosszúra gyártott karosszériát egyébként kifejezetten kellemes részletek gazdagítják, a fényszórók modernek, sportosak, de szinte minden egyéb részlet magas szintű odafigyelésről árulkodik. Talán túlságosan komoly is egy kisautóhoz képest, talán éppen emiatt olyan könnyű kompaktnak nézni. Ám ez legyen a legnagyobb baja. 

Belső, csomagtér

Nem csak kívülről hat nagyobbnak az i20 valós méreteinél, az utastérben is pont ez az érzés fogott el bennünket. Magasabb kategória hangulatát idézi a kis Hyundai: a minőségérzet kellemes, több a puha műanyag az átlagosnál. Látványos dizájnmegoldásokkal viszont itt sem találkozunk, cserébe minden ott van, és pont úgy működik, ahol a legtöbben keresnénk és ahogy használnánk azt. Egy méretes kijelző (opciós) hiányzik csak nagyon középkonzolról, enélkül kicsit ódivatú az összkép. A rádió, a fűtés, a kormányon elhelyezett gombok viszont abszolút logikusan működnek, könnyen kezelhetők, tényleg nehéz ennél ergonomikusabb belsőt találni – bármelyik prémiumgyártó termékében megállná a helyét.

A két első ülés mögött a hátsó sorban sem kell szorongani, használható a lábtér, a fejtérről nem is beszélve 190 centivel is simán elférni. Nagy öröm, hogy a csomagtartóról sem kell lemondanunk, a 326-1042 literes térben több csomag fér el az átlagosnál.

Menet közben: városban, országúton

Hátrányos helyzetűnek mondanánk az i20-ast a motorpalettát kiterítve. Tesztautónkat a három benzinesből a középső hajtotta – az 1,25 literes benzinmotorból az erősebb, 84 lóerős. Turbós motor egyelőre nincs, leszámítva természetesen a dízelt. Mégis tökéletes az összhang a motor és az i20 egyéb részei között. Ilyen finoman és csendesen járó benzinmotor alig akad másik, alapjáraton egyetlen rezdülés sem érezhető – pont olyan csendes, mintha csak leállította volna a start-stop rendszer.

A szívómotoré azért nem vetekedhet egy turbós nyomatékával, mégis kellően erősnek tűnik az 1,25-ös – mindjárt az indulásnál, nincs az az érzésünk, mint a hasonló hengerűrtartalmú motoroknál. Nem kell őrülten taposni neki, ha haladni szeretnénk. 

Városban közepes fordulat mellett is könnyedén felvehető a forgalom ritmusa, és valahogy nem is jut eszünkbe száguldozni vele. Ügyesen eltereli a gondolatot erről az i20, de jobb is, mert a 13,1 másodperces 0-100-as érték nem is volna alkalmas rá. Cserébe a nagyon jól szigetelt utastér és a kellemesen, kompakt méretre jellemző komfortos futóműben lelhetjük örömünket. Már-már unalmasan jó volna az i20, bár autópályára tévedve azért jól érzékelhetően nő a szélzaj, és itt szívesen kapcsolnánk egy fokozattal feljebb  – de az 1,4-essel szemben ehhez a motorhoz csak ötfokozatú kézi váltó jár.

A futómű 100 km/óra felett haladva is jól tart, kellemesen rugózik, a hosszant úthullámokon pedig ugyanolyan könnyedén átgördül, mint városban a keresztirányú gyűrődéséken, vagy a csúnyán kiálló villamossíneken. A kormányról vezérelhető tempomat használata szintén pofonegyszerű, akárcsak a  rádió vezérlése, vagy a Bluetooth-on keresztül kapcsolódott mobiltelefon használata.

Komoly, kategóriát megszégyenítő elektronikák viszont nem színesítik az i20 egyéniségét, a sávelhagyásra figyelmeztető jelzésen kívül sajnos csak magunkra számíthatunk, városban és azon kívül egyaránt. Fogyasztási adataiban nincs akkora átverés, mint a turbós motoroknál. A rövid, belvárosi szakaszokra mért 8 liter körüli fogyasztás abszolút reális (gyári adat: 7 l/100 km), de ezt a külső kerületekből járva sikerülhet alulmúlni is.

Összegzés: kinek, mennyiért

Meglepően kiforrott darabnak tűnik az új i20-as, leginkább egy jól összeérett kompakt autóhoz tudnánk hasonlítani az élményt – amely a vezetői asszisztensek hiánya miatt hamarosan frissítésre szorulna. Persze a kiskategóriában mindezek kevésbé zavaróak.

Rugózása, hangszigetelése, helykínálata viszont mind meghaladja a kategória átlagát, kezelhetősége példaértékű. Pillanatok alatt megszokható, az a fajta, amely inkább megbízhatóságával hódít, mintsem szellemes, vagy kreatív oldalával. Aki ezt többre tartja, mint a szerelmet, annak jó szívvel ajánlható a Hyundai, mert egyszerűen semmi bosszantó nincs benne.  Igazából egy jól kiforrott német márkára emlékeztet ezzel – hogy a Hyundainak mire lesz elég, az kiderül. A viszonylag magas alapár az ötéves garancia ellenére viszont nem olyan, amire könnyen felkapja a fejét márkák közt eltévedt vásárló.

Mellette – Ellene
Csendes, finoman járó benzinmotor Jó hangszigetelés Tágas, letisztult utastér Egyszerű kezelhetőség Jó rugózás	Nincs turbós benzines Kevés modern asszisztens Magas alapár Kevésbé vágykeltő forma