Ez az autó mindenkit átvert

Röviden – Honda Civic 1,6 i-DTEC Sport
Mi ez?	Egyedi, sokat ígérő dizájnba csomagolt 1,6-os dízel
Mit tud?	Kevés gázolajjal a kategóriához képest sok csomagot, és négy felnőtt utast szállítani
Mibe kerül?	A piros fülekkel, csíkokkal és szárnnyal immár 7,6 millióba
Kinek jó?	A külső formát fetisizáló gázolajosoknak

„Úgy nézzen ki, mint egy farkas, de ne fogyasszon sokat! Nem kell, hogy szélvész legyen, vagy különösebben erős, hiszen úgysem lehet száguldozni, viszont fontos, hogy vagány külsejével jól mutasson az úton” – sorolta preferenciáit közel hatvanas ismerősöm, amikor tanácsot kért. Milyen vadiúj kompaktra cserélje le az előző generációs Astra GTC-jét?

Ha most kérdezne, az elsők között ajánlanám a figyelmébe ezt a Honda Civic 1,6 i-DTEC-t, ugyanis az összes kívánságának megfelel.

Külső

Volt, aki szerint a képeken látható tesztautó az új Type-R. Más úgy vélekedett róla, hogy „minimum 200 lóerős, de inkább több”, amikor minden infó nélkül arról faggattam, mit néz ki belőle. Általános vélekedés szerint minimum egy sportkocsi lehet, de kapott „kigyúrt hülyegyerekautó” minősítést is egy konzervatívabb hozzászólótól. Kopogtak a földön a leesett állak, amikor közöltem, hogy csupán 1,6-os dízel mormog az elejében. A többség legyintett, így is begurult volna vele a saját garázsába.

A farkas-jelmez ára 275 ezer forint, motortól és teljesítménytől függetlenül minden Civichez megrendelhető. Piros tükröket, első és hátsó díszléceket, első, hátsó és tetőspoilert tartalmaz. A hátsó lámpák oldalsó kidomborodása alatti parányi, kissé bazárinak tűnő, és utólag felragasztott légterelő nem része a pakknak. Állítólag az osztott hátsó ablak korábban problematikus koszolódását hivatott csökkenteni, hát, nem tudom. Megkímélt az időjárás az esőtől a teszthét alatt, így érdemben nem tudtam megnézni az eredményességét.

A kilencedik generációs Civic ufó-dizájnja – ahogyan az elődjéé is – szintén élesen megosztja az autósokat, viszont az aszfaltba fúródó orrával, magas farával, azaz klasszikus ékformájával kiváló alapanyag az efféle esztétikai tuninghoz. Sőt, a gyártó reklámszövege szerint a közelmúltbeli facelift során a várva-várt Type-R stílusjegyeivel dobták fel a modellt. Aki szereit a Civicet, és fogékony az efféle csicsára, boldogan feszíthet ebben is. Aki gyűlöli, az megmosolyogja ezt is, nincs középút.

Belső

Harmonikusabb és fogyaszthatóbb az aktuális Civic műszerfala az elődjéénél, de elegánsnak továbbra sem mondanám. Az előző generációét a mai napig nem tudtam megemészteni, ebben sokkal jobban érzem magam az öt különféle kijelző ellenére. Szerintem vállalható átmenet a mi mindenáron különcködünk formatervezési filozófia, és a praktikus használhatóság között.

Tulajdonképpen a kezelhetőséggel egy kivételtől eltekintve nincs is gond, egyedül a középkonzol feletti képernyő bosszantja fel a sofőrt. Olyan, elvileg egyszerű dolgok működtetését nehézkes kezelni itt, mint a rádió. Sajnos az anyagok minőségével sem sikerül elvarázsolni azt, aki kevésbé különc formákhoz szokott, helyenként barátságtalanok a műanyagok.

Kényelmesek az ülések, de több 185 centi feletti utas is szóvá tette, hogy elöl túl magas az üléspozíció, aminek egyértelmű oka, hogy az ülőlap alá építette be az üzemanyagtartályt a gyártó. A hátulról előre hozott tank miatt az öblös hátsó eleve méretes csomagtartója 407 literről a padlólap felhajtásával 477 literre bővíthető, ami a kompaktok között parádés. Olyan 380 liter körüli az átlag itt. Kívülről nem nézni ki ebből a kocsiból, de a kategória egyik legnagyobb rakodótere van elrejtve a farában.

Motor – vezetés

Nem a Honda a legnagyobb dízelfejlesztő, és akkor finom voltam, hosszú éveken át csak nézte a cég a németek és a franciák kisköbcentis gázolajosainak térhódítását a kategóriában. Sokáig csak az 1,4-es és 1,8-as szívójuk, meg egy méretes, 2,2-es dízel ketyegett a Civicben, pedig ezt az 1,6 literes, nyomatékos, egyúttal takarékos motort simán oda lehet rakni olyan európai riválisok mellé, amelyeknek sokkal nagyobb nevük van, mondjuk a TDI-k és a HDI-k közelébe. Velük ellentétben vajon mennyi átlagautós ismeri az i-DTEC betűösszetételt?

Pedig remek ez a motor, ha nem is tökéletes, kezdjük az apró hibákkal. Először is, melegen is kissé rekedtes a 120 lóerős, 2000 ford/percnél

300 Nm-es maximális nyomaték leadására képes motor, aki nem szereti a dízelek kerregését, ebbe tutira nem szeret majd bele. Ha szőrszálhasogató vagyok, akkor a hangja mellett kifogásolható, hogy  a start/stop leállító parancsára furcsán-fulladozva leheli ki a lelkét. Ennél azért finomabban működik a kategória többsége.

Nem a motorhoz kapcsolódó kritika, de ha már fül, akkor meglehetősen szokatlan hangokkal találkozhatnak a Civicben utazók. Már akkor figyelmesek lettünk rá, amikor kollégámmal befelé gurultunk a szalonból a városba a frissen átvett tesztautóval. Hallani ugyanis az utastérben, amint megálláskor lötyög a gázolaj a tartályban. Ami ugye, az első ülés alatt van a nagyobb csomagtér miatt. Nem hangos, de megüti az ember fülét. Tényleg nagyon szokatlan, bár bekapcsolt rádiónál már nem is hallani. A kvázi lefulladó motor hangjával együtt meglehetősen furcsa páros ez így.

Ezeket az apróságokat leszámítva nagyon szerethető a motor, olyan, amilyen a nagykönyv szerint egy 1,6-os dízelnek lennie kell. Már alulról nyomatékos, a precíz, kiváló váltóval társítva akár sportosan is vezethető vele a bő 1300 kilós kasztni, amit könnyedén mozgat.

Ügyesen hangolták a kanyarodni szerető, és tudó futóművet, a MacPherson, és a csatolt lengőkaros páros folyadéktöltésű szilentekkel elviselhetővé teszi a kisebb úthibákat, miközben magabiztosan lehet vele manőverezni. Jó fogású a kormány is.

A fogyasztást jelző ikon számai ellenben nem nagyon ugrálnak, a legdurvábban araszolgatós dugóban sem mentek 5,5 liter fölé. Akkor sem, amikor 70 perc alatt tettem meg a 4-es, 6-os felújítása miatt egy 5,5 kilométeres utat a belvárosban, jóformán egyes és kettes fokozatban. Amikor viszont a várostól távol egy kisebb forgalmú úton lenulláztam, és 90-re beállítottam a tempomatot, akkor sem ment 4,5 liter alá, így régen vártam ekkora kíváncsisággal a tankolást, hogy utána mit mutat a számolgatás átlagfogyasztásra. Nos, 5,9 liter jött ki! 325 kilométert tettem meg olyan fele-fele arányban Budapest zsúfolt belsejében, és vidéken, azaz kicsit csal a műszere, de a lényeg, hogy ezzel a dinamikával jól fogyaszt.

Ár

A négyféle felszereltséggel kínált Civic-dízel alja 6,42 millióról indul, a képeken látható tesztautó ezek közül a harmadik, Sport nevű csomaggal 6,77 milliónál kezdődik. Ebben már alapfelszerelés a navi, viszont a tesztautóban van 200 ezerért „Navi bővítés”, a metálfény újabb plusz 125 ezer, a biztonsági csomag pedig 190 ezer, amihez hozzászámítandó még a kételemű Rally Red nevű dizájncsomag külső része 272 ezerért. Így 7,6 millió forintból jön ki papíron, alku előtt ez a kocsi.

Hivatalból meg kéne neveznem a dízel Civic konkurenseit, de nehéz magam elé képzelnem azt az embert, aki azon agyal, hogy akkor most egy kocka-Golf TDI-t vegyen, avagy ahhoz képest ezt a csiricsáré Mars-járót. De a lassan németesedő 308-ast sem feltétlenül gondolom közvetlen versenytársnak, akkor már japánsága és vagány formája miatt inkább egy Mazda 3-ast. Bár abban meg pont nem ilyen dízel dolgozik.

Hogy is fogalmazott a közel hatvanas, új autót kereső ismerősöm?

„Úgy nézzen ki, mint egy farkas, de ne fogyasszon sokat! Nem kell, hogy szélvész legyen, vagy különösebben erős, hiszen úgysem lehet száguldozni, viszont fontos, hogy vagány külsejével jól mutasson az úton.” Ha ön ilyet akar, itt a kocsija!

Mellette – Ellene
Remek motor Jó váltó Sportos, egyedi külső Hatalmas csomagtartó Ügyesen variálható belső tér	Túlbonyolított fedélzeti számítógép Közepes minőségű anyagok belül Bosszantó apró hibák Túl magas üléspozíció