| Röviden – Dacia Dokker 1,5 dCi Stepway | |
|---|---|
|
Mi ez? |
Nagycsaládos, csinosított mindenes |
| Mit tud? | Hatalmas térkínálatot nyújt megfizethető áron |
| Mibe kerül? | 3,74 milliótól indul az árlista, a tesztelt dízel 3,99-nél végződik |
| Kinek jó? | Akiknek nem mindene a minőségérzet |
A Sandero után a Lodgy mellett a Dokker is megkapta a Stepway felszereltségi szintet, és kifejezetten jól áll neki a fekete műanyag borítás okozta vagányság. Vajon jobb autó lesz ettől a kissé bumfordi Dokker?
Külső
Külsőségek. Tetszik, nem tetszik – a vásárlók nagy része ez alapján ruház be jövendőbeli négykerekűjébe, bármennyire próbáljuk meggyőzni őket ennek lényegtelenségéről. Nem mintha mi szívesen bámulnánk egy ronda formát nap mint nap, de a belső értékek, a fenntartási költségek, a biztonság azért sokkal előrébb való kellene legyen egy normális világban. Mivel nem ott élünk, a Dacia Dokker most piszok nagy előnyben van, mert nemcsak hogy szerethetőbb lett egy kis optikai tuninggal, de továbbra is tartja azon tulajdonságát, ami talán még a külsőségeknél is fontosabb: megfizethető áron juthatunk hozzá.
A Dokker Stepway változatának felára 250 ezer forint – ez talán nem is olyan sok cserébe azért, hogy egy alapvetően ronda, dobozos teherautóból varázsol egy elfogadható külsejű, divatos járművet, néhány hasznos dologgal is kiegészítve azt. A többi felszereltségben feláras könnyűfém felni itt alaphelyzetben jár – ráadásul itt 16 colos -, ami még pont ésszerű méret, nem az, amiért dupla annyit fizetünk majd a gumisnál. Benne foglaltatik az árban a két tetősín is, aminek azért van praktikus oldala is, ha valamit szeretnénk például az autó tetején szállítani. Persze a három köbméteresre bővíthető raktér mellett azért lehet enélkül is élni. A Stepway leglényegesebb változtatása is kívülről látszik, ezek pedig a fekete műanyag elemek, amelyek körbefutnak az egész karosszérián – és ettől mutat olyan jól a Dokker.
Egy benzinessel és két dízellel választható a Stepway
Belső
Belülről már szegényesebb a Stepway változat hozzáadott értéke, néhány eltérő színű díszítőelemet leszámítva az ülések hímzése tér el összesen a jókora csupaszlemez-mennyiséget tartalmazó Dokker belsejétől. Utóbbitól eltekintve azért nem is olyan rossz itt az élet, a hatalmas helykínálat, a szellős fejtér oldja valamelyest a teherautós hangulatot. A dízelmotor kerregéset viszonylag jól kiszűri az utastér, és az egyéb menetzajok sem vészesen hangosak még autópálya-tempó közelében sem.
A pakolórekeszek használhatóságától nem kell hasra esni – a kesztyűtartó kicsi, a térképzsebek szűkösek – pont a műszerfal tetején lévő mélyedés és a fejünk felett lévő polc a legjobban használható, de mindkettővel jobb vigyázni, nehogy könnyen elszabaduló, és így balesetveszélyes motyóval töltsük meg őket.
Ránézésre nem vészesen olcsók az amúgy a mindenhol kemény műanyagok az utastérben, amit az LG 7 colos érintőkijelzője tör meg a középkonzolon – ezt a Stepway felszereltség esetén 75 ezer forintért kapjuk, ellenben az Arctic szint 135 ezer forintjával. A jó felbontású, érintésre gyorsan reagáló kijelző, jelenti a pluszt a navigáció és a jack-bemenet mellett, a kormányoszlopon elhelyezett vezérlőgombok, az USB-port, és a Bluetooth-kihangosítást az alapáras fejegység is tudja.
A Dokker utastere tulajdonképpen a hátsó sortól igazán érdekes. Itt található a két praktikus tolóajtó (mindkettő alapáron a Stepwayben), illetve az a hatalmas csomagtér mögötte, amit jó teherautóhoz hűen, aszimmetrikusan osztott, kitámasztható ajtókon keresztül közelíthetünk meg. Alaphelyzetben is 800 liternyi rakomány csúszkálhat az utastérben, de az első ülések előredöntésével ez egészen 3 köbméterig bővíthető. A támlák döntésével automatikusan dől az ülőfelület is, de ilyenkor a padot csak a saját súlya tartja ebben a pozícióban, így menet közben van rá esély, hogy visszazuhan a helyére. Utóbbira érdemes figyelni, mielőtt alá kerül valami olyasmi, amiben komoly kárt tehet.
Milyen vezetni?
A Stepway modell a 115 lóerős benzinmotor mellett az 1.5 dCi jelzésű dízelmotorral kapható 75 illetve 90 lóerős verzióban – tesztautónkba utóbbit szerelték. A kis, négyhengeres dízel meglepően csendesen jár, ereje pedig pont elegendő arra, hogy kellemesen mozgassa a 1205 kilogramm saját tömegű Dokkert. A 200 newtonméteres nyomaték 1750/perc fordulattól rendelkezésre áll, így nem is fulladós a motor, viszonylag kis turbólyuk után azonnal megindul a szerkezet.
A legolcsóbb Stepway a benzines változat – 3 740 000 forintért
A durung felépítés autópályán sem emeli meg nagyon a fogyasztást, a 130-as tempót könnyen tartva 7 alatti fogyasztással átszelhető vele Európa, és ugyanez igaz a városi közlekedésre is. Az átszelésnél viszont könnyen eltévedünk majd, ha nem fizetünk plusz 35 ezret a teljes Európa-térképért, mert alaphelyzetben már Ausztria sincs benne a navigációban.
A közel 4,4 méter hosszú Daciával nem kifejezetten nehéz a manőverezés, de a hosszát azért szokni kell, és a fordulókör is lehetne valamivel szerényebb, ami megkönnyítené a belvárosi használatot. A futóműre panaszunk nem lehet sok most sem, a puha beállítás robusztusnak hat, jöhet villamossín vagy fekvőrendőr, a Dokker könnyedén megbirkózik vele.
Itt látszik, hogy egy különleges szériával van dolgunk
A lábhely jó, a fejtér pedig hatalmas a második sorban
Összegzés
Méretéhez, formájához képest kellemes benyomást kelt a Stepway felszereltség által kínált fekete műanyagok körbe az autón, és a csupasz lemezeket leszámítva a nagyon tágas utastérrel is könnyű megbarátkozni. A 90 lóerős dízelmotor ideális és kényelmes választás, a tízezer forint híján négymillió forintos vételár pedig még mindig jóval a konkurensek árai alatt van. Ha egy tágas, és kissé igénytelen szállítóeszköz is megteszi, akkor a Dokker Stepway erre egész csinos külsejű megoldást kínál. Családi autónak, munkaeszközként minimális kompromisszumkészséggel olcsó és hasznos választás továbbra is.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
