Röviden – SsangYong Tivoli | |
---|---|
Mi ez? | Dizájnos-divatos kis szabadidő-autó Dél-Koreából |
Mit tud? | Belső térkínálatban szinte kategóriaelső, csomagtartóban biztosan. Ezen felül mindent, amit a többiek |
Mibe kerül? | 4,79 millióról indul, de már az sem fapados |
Kinek jó? | Gyártóik szerint az őrületes tempóban piacra dobott kisebb-nagyobb SUV-kban éppen az a jó, hogy mindenkinek. |
Escape from the ordinary – harsogja a vadonatúj Tivoli reklámszlogenje, amit szimbolikusnak gondolok a márkára nézve. Ma leginkább a SsangYongnak van szüksége rá, hogy meneküljön a saját múltjától, legalábbis annak egy jelentős részétől. Ha megkérdezném az utca emberét a márkáról
1, többen azt mondanák, hogy nem igazán ismerik, és képtelenek felidézni típusneveket tőle
2, aki viszont ismeri, jó eséllyel rávágná: ja, az a cég meglehetősen hülye formájú kocsikat gyárt.
Pedig találni méltányolandót is az Ikersárkányt jelentő brand-név mögött: Dél-Korea 1954-ben alapított legrégebbi autógyára (bizony, nem a Hyundai, és nem a Kia), amely a világ számos szegletében elismert 4×4 specialistának számít. Az európai autóbarátok fejében viszont más él róluk, inkább a Rodius vagy az Actyon jó ízlés ellen indított hatékony merényletei. Mindkettő gyakran szerepel „A világ legrondább autói” – összeállításokban, meg is érdemlik, ott a helyük.
No de most teljesen új fejezetet nyitna saját történetében a SsangYong a Hadrianus császárnak i.sz. 120 körül otthont adó wellnes-központ melletti kisvárosról elnevezett crossoverével. Mi mással, ma mindenki ilyet gyárt, tessék, még ez fura, mifelénk alig látható ázsiai terepjárós cég is, amely momentán az indiai Mahindra zsebében van.Kell ez nekünk ma Magyarországon?
Külső – karakteres
Ebben a kategóriában köztudottan óriási a tolongás, megy a könyöklés rendesen, muszáj feltűnő formával kijönni, hogy felkapja a fejét egy-egy újdonságra a kínálatba lassan beleszédülő vásárló. Ha innen nézzük, a Tivolival tulajdonképpen folytatja extravagáns termékgyártását a márka, egyetlen óriási különbséggel: míg a korábbi SsangYongok egyediségét 10-ből 9-en rondának találták, ez az új szabadidő-autó lehet a legelső autójuk, ami eséllyel indul A Parkoló Legvagányabb Autója, azaz Kedves Szomszéd, Az Én Kocsim Szebb, Mint a Tiéd-díjért.
Hosszan nem ecsetelném az élek és szögletek kacér játékát, nézegesse mindenki a fotókat, majdnem teljesen harmonikus az ismeretlen dél-koreai dizájner munkája. Talán a vállak letörésén enyhítettem volna cseppet a finomabb oldalnézet kedvéért, de elölről, vagy még inkább hátulról kétség kívül vonzza a tekintetet a formája. Bátor és büszke dizájn ez, nekem tetszik. Mondtam már, hogy ilyet nem írtam még SsangYongról?
A kézenfekvő módon éppen Tivoliba szervezett nemzetközi bemutatóról induló autókázás is megerősítette a forma erejét: személyes tapasztalat, hogy a kocsi után megfordulnak az utcán sétálgatók, és tekergeti fejét irányába a természetesen napszemüveget viselő olasz autós.Belső – belakható
Huppanjunk be az ülésbe, amelyről darabos angolsággal elmondta a cég egyik dél-koreai vezetője, hogy hazájában valami rangos díjat is nyert, annyira jó a gerincnek a kialakítása. Most utólag ugrik be, hogy egy vasúti lámpa pirosánál vettem át sebtiben a kocsi vezetését kollégámtól, és a háttámlát nem állítottam magamra, aminek később sem éreztem szükségét. Mintegy 150 kilométernyit ültem az autóban, és végig kényelmes volt, de ezt azért ne tekintsük maratoni tesztnek, minden esetre tény: vannak ülések, amit az első fél órában ide-oda állítgatja az ember, mire komfortosan érzi magát benne, a Tivoli fészke azonban egyből otthonos volt.
A műszerfalat már nem dicsérem meg ennyire, habár a felső borítása puha és kellemes, a középkonzol lakkozott hatású műanyagját akárhány gyártó használja, mindig csak azt fogom leírni róla, hogy olcsó hatást kelt. Bármerre tapogatóztam a kocsiban, máshol is vegyes az anyaghasználat, ahogyan az a kategóriának ebben az ársávjában megszokott.
Szubjektív a formák megítélése itt is, összességében annyi bizton állítható, hogy kevésbé forradalmi, mint a kasztni. Ha evidenciának vesszük, hogy kívülről harcos legyen egy autó, belül meg már-már unalmas pacifista, akkor ennek megfelel a Tivoli műszerfala.Kiváló ellenben a 2,6 méteres tengelytáv, ami a kategória új viszonyítási pontjának számító Suzuki Vitaráénál 10 centivel nagyobb (!), ennyi már markáns különbség. A hátsó lábtér, és a papíron 423 literes csomagtartó ebből következően a 4,2 méter körüli crossoverek között egyértelműen az élmezőnyben van. A Vitara 375 litert kínál (2,5 méter a tengelytáv), a Captur 377 litert (2,6 méter), a Mokka 356 litert (2,55 m), míg a külső karakterre leginkább hasonló Soul 354 litert (2,57 m).
Hoppácska! Előbújik a barlangból egy alig ismert cég, és kioszt egy-egy fülest a nagyoknak. Akinek néhány centi és pár tíz liter különösen fontos pluszban a kategóriaátlag felett, üljön be valamelyik szalonban egy Tivoliba.
Motor – maradi
Egyértelműen az autó leggyengébb pontja az 1,6-os szívó benzinmotor, amely a gyárilag megadott 6000-es fordulatszámon valószínűleg tudja a 128 lóerőt, de összességében meglehetősen vérszegény produkciót mutatott a rövidke tesztút alatt. Az hagyján, hogy alapból nyomatékszegény (papíron 160 Nm/4000 ford/perc), de pörgetésre sem igazán húzta az 1343 kilós autót két emberrel. Vannak jó szívó motorok, lásd az új Mazdákat, de ez nem az, sajnos.
Pedig a hatfokozatú kézi váltó korrekt (a feláras Aisin automatát nem próbáltam), a fékek a gyári prezentáció egyik ábrája szerint rövidebb úton állítják meg 100-ról a Tivolit, mint a Mokkát vagy a Capturt azok fékjei, és a komputer gyári adata alapján a tesztút utáni 7,4 literes fogyasztás sem sok úgy, hogy éppen az erőtlensége miatt gyakran pörgettem, hátha felébred.
Gyári adat a gyorsulásra nincs. Jól olvassák, nincs. Rendkívül ritka az ilyen személyautóknál, a SsangYongnál azonban a terepjárós múlt miatt hagyomány, ezúttal nem is csillogna fényesen a szám, ha kivételesen közlik. Megadták viszont a terepszögeket, na, ez is ritka kincs a jellemzően városba szánt crossovereknél: elöl 20,5 fok, hátul 28, természetesen a Tivoli összkerékhajtással is megvásárolható, immár többlengőkaros hátsó futóművel.Nem gondolom, hogy perdöntő a vevőjelölteknél a Vitara 11,5-ös gyorsulási adatánál mondjuk 1,2 szekundummal rosszabb Tivoli-„sprint”, de ha valaki nyomatékosabb motorra vágyik, türelem, az is lesz. Szeptembertől jön a szintén 1,6-os, e-XDi nevű dízel 115 lóerővel és 300 Nm-es maximális nyomatékkal.
A jobb motor tehát nem kapható még a kocsi premierjének idején, ami a nemzetközi sajtó számára kijelölt tesztútvonal mellett mutatja, hogy kissé rutintalan autóbemutató a SsangYong. A kimondottan keményre hangolt, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóművel gyatra minőségű utakra vezették a médiát zötykölődni. Az most mellékes, hogy húszfilléres prostikkal volt teleszórva a sokadrangú utak út széle (fotó a legrövidebb szoknyájú hölgyről a galériában), de talán megfontolandó, hogy ha már feszes a kocsi, keresek neki jó aszfaltot. Hozzáteszem, 18-as kerekeken, /45-ös gumikkal mindez. Sebaj, legalább megtudtam, nagy kerékkel a saját útjainkon mire számíthatunk.
Ezeken felül rendben volt útközben szinte minden, a 7″-os kijelzőn a szép grafikájú TomTom navi nem hibázott, az utasteret tisztességesen szigetelték, ámbár az első tesztautó meglehetősen magas gördülési zaja így is beszivárgott. Milyen gumi van ezen? Nexen. Jesszus, az milyen állat? Átülve a cseppet drágább Kumhóval szerelt változatba mindjárt más hangokat hallottunk, ezt az olcsó gumit kerüljék, ha Tivolit vásárolnak, sokkal jobb a Kumho.A Ssangyong Tivoli e-XGI STD (128 lóerő) lehetséges vetélytársai | Listaár, forint |
|
Suzuki Vitara 1,6 GL (118 lóerő) | 4 490 000 | |
Opel Mokka 1.6 ECOTEC Selection (115 lóerő) | 5 080 000 | |
Renault Captur TCe 120 EDC Zen (120 lóerő) | 4 830 000 | |
Kia Soul 1.6 GDi LX (132 lóerő) | 4 390 000 |
Ár – átlagos
Habár a fenti táblázatban 4,49 milliósra írtam az új slágernek számító Vitarát, a Suzuki megteheti, és meg is teszi, hogy az újdonságot mindjárt leárazza: most 700 ezres kedvezménnyel, már 3,79 milliótól elvihető. Ezt a SsangYong nem engedi meg a Wallis Automotive Europe nevű hazai importőrnek (az Isuzu tartozik még hozzájuk), ami a legnagyobb hátránya ennek, a lomha motor ellenére vagány dizájnja és tágassága miatt szimpatikus autónak. E nélkül sem rossz, csak átlagos a 4,8 milliós induló ár klímával és tempomattal.
Persze nem is akarnak akkora piacot maguknak, mint az itthon baromira erős Suzuki. A Tivoli idénre tervezett 50 ezres darabszámából mindössze 50-et szeretnének eladni Magyarországon. Nagy hátrány az átlagautós számára alig ismert márkanév, de csak közlöm, hogy 12 SsangYong-szalon működik az országban, és Európa-szerte 800, amit jövőre 25 százalékkal megnövelnek.
Érzi a cég, hogy ebben a kocsiban láthat fantáziát a válogatós, elkényeztetett európai vásárló – talán még félszáz, különlegességre vágyó magyar is. Szerintem sikerül nekik, megcsinálják. Tudják amúgy, hogy a márkán belül húzónévnek számító Korando típusnév miből származik? Ha már angollal kezdtem: KORea cAN DO.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|