Röviden – Mazda 6 kombi dízel 4×4 full extra (kivéve napfénytető) | |
---|---|
Mi ez? | A középkategóriás Mazda kombiváltozata, 175 lovas dízellel, összkerékkel, automatával, bőrrel, mindennel, amit a márka ma tud |
Mit tud? | Nagyon jól néz ki, tisztes menetteljesítményeket hoz, Euro6-os AdBlue-adalékolás nélkül, benne vannak a legfontosabb korszerű asszisztensek |
Mibe kerül? | 10,7 millióért elhozható listaáron, ha beikszelgetjük a navit, a fehér bőrt, a metálfényt, akkor is megállunk 11 alatt. Több extra nincs is a 6-os kombihoz, csak a napfénytető (SD-kivitel), még kétszázezerért |
Kinek jó? | Kényelmes, gyors, stabil hosszú távú utazóautó. Cégautónak, nagy rakterű családi autónak remek, ha nem gyakran ültetünk hosszú lábú embereket hátra |
Minimális változtatásokkal és még mindig csodaszép külsővel hódítja meg a szíveket a 2016-os modellévre áttervezett Mazda 6. A japán gyártó modellpolitikája egészen különös: a kombi kisebb a szedánnál, ellenben összkerékhajtás csak a kombihoz kapható. A lényeg persze nem ez, sosem az volt. A harmadik generációs Mazda 6 azért tudott például a magyar piacon is abszolút tényezővé válni a középkategóriában (stabil negyedik a Passat-Mondeo-Insignia szentháromság után), mert úgy néz ki, ahogy.
És persze mert ehhez az elragadó külsőhöz elfogadható műszaki tartalmat kínál, ráadásul sok extrával is vonzó áron, a konkurens német modellekhez képest. És amikor konkurens modellről beszélünk, már nem csak Insigniáról meg Mondeóról beszélünk ám, hanem propelleres meg négykarikás kocsikról!
Külső
A facelift során tényleg csak nagyon óvatosan nyúltak a kocsihoz, el ne rontsák a sikeres formát. Egy kis króm a ködlámpafészekbe, egy pici változtatás a fényszóróban, egy nagyon pici finomítás a hűtőmaszkon, a krómozott szárnymotívum enyhe vaskosítása, ennyi, máskülönben minden maradt, amilyen volt:
A forma sikerét jól mutatja, hogy bár a fővárosi utakat szinte ellepik a 6-os Mazdák, a mai napig utánafordulnak az utcán, még akkor is, ha nem a legszebb színek valamelyikével (fehér, bordómetál), hanem ebben a lehetetlen szürkésbarnában sikerült berendelni a tesztautót az importőrnek. Tavaly január-szeptember időszakra a 2013-as évhez képest 65%-kal növelte eladásait a Mazda Motor Hungary, ezzel a legsikeresebb márka volt a Mazda ebben az időszakban; jelenleg 8% a modell aránya a magyar eladásokban saját kategóriájában (idén júniusig 270 kocsit adtak el). Magas a kombik arány a 6-os értékesítésen belül: 40%. Pedig kombinak fura egy kombi ám ez a 6-os SW!
Belső
Az első sorban és a csomagtartóban minden rendben van, a 6-os SW akkora, amekkora egy középkategóriás kombinak lennie kell, középen azonban minden nagyon furcsa: az ajtó rövid, a lábtér szűkös. Hogy a fenébe lehet ez? Hát úgy, hogy a Mazdánál talán túl komolyan vették ezt a sportkombis dolgot, és a kombi teljes hossza és tengelytávolsága egyaránt kisebb, mint a szedáné. Nem is kicsit: 6,5 centivel hosszabb nála a négyajtós, a tengelytáv pedig nyolc centivel hosszabb a szedánban! Ezt a rövidülést leginkább a hátsó lábtér szenvedi meg, átlagos alkatú sofőr mögött kb. 180 centiig lehet kényelmesen elférni hátul, felette bizony feszengés következik.
A tesztautó világos bőrkárpitozása annyira hatásos, hogy szinte elfedi, mennyire átlagos, praktikus, de alapvetően fantáziátlan, tipikus távol-keleti ízlés szerintiek az egyes gombcsoportok, a szellőzők, a nem virtualizált, hagyományos órákkal felszerelt műszeregység. Ez persze nem baj, aki tudja, milyen tartós bírt lenni egy Carina, egy Galant vagy egy Legacy, pont ettől a józan, de problémamentes kilométerek százezreit előre vetítő környezettől lesz boldog.
A széles üléseken kényelmes az utazás, bár némi oldaltartást még méltányoltam volna, ahogy az elvileg fullos középkategóriás kocsiból eléggé hiányzott az ülésszellőztetés vagy a kihúzható combtámasz. A könyöklőben sok kis tárolórekesz lapul meg, két USB-aljzatról is lehet tölteni a mobilokat.
A csomagtér, ahogy egy Mazdában illik, tele van lenyűgöző részletmegoldásokkal – bár nagyon különös, hogy a facelift során sem sikerült motoros csomagtérajtóval felszerelni a kocsit, holott ez ma már majdhogynem alapvető szolgáltatás a középkategóriában. Megmaradt a Karakuri ülésmechanika, egy kart meghúzva a hátsó támla elegánsan leheveredik, a raktérpadlóval egy síkba fekszik. A kalaptartó felnyílik az ötödik ajtó emelésével, így könnyű a rakodás, és hideg időben nem deresedik le a hátul ülők tarkója, ha a benzinkútnál kikap a sofőr egy dzsekit hátulról.
A raktérpadló alatt gyönyörű rendben, zörgésmentesen lapulnak vackaikban a kiegészítő tartozékok. Az pedig már maga a zen, ahogy a szatyorakasztó kampók másodállásban előzékenyen megtámasztják a felemelt raktérpadlót, ha kell:
Technika
A 6-os ízig-vérig japán autó, még ma is. Nem gyártják Európában (Dél-Amerikában, Oroszországban, Kínában és az USA-ban igen, de hozzánk csak Japánból jönnek a kocsik), és a technika is teljesen saját. A dízelmotor, az automata váltó, az elektronikusan vezérelt kuplungos összkerékhajtás mind házon belüli fejlesztés eredménye.
Adatlap
Mazda 6 SW CD175 AWD aut.
Motor | 2191 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 175 LE |
Nyomaték | 420 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 9,1 sec |
Végsebesség | 209 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 5,4 l / 100 km |
A Mazda Skyactivnak hívja azt a technológiai, nem is tudom, trendet, filozófiát a márkánál, amelybe az Euro-6 előírásainak megfelelő tisztaságú motorok fejlesztése, az általános súlycsökkentés és a moduláris gyártás egyaránt beletartozik.
A motor, a világ legkisebb kompressziójú dízelmotorja AdBlue-adalékolás nélkül is tudja az Euro-6-ot – bár a 2,2 literes dízel közel nem olyan takarékos, mint a legjobb mai közös nyomócsöves motorok, és nincs is belőle olyan erős változat, mint a VW-csoport vagy a BMW kétliteres csúcsdízeleiből. 150 vagy 175 lóerő, ennyi a választék – a Passat már 240 lóerőnél jár, a BMW-nél 218 lóerő a 25d jelzésű csúcskivitel a négyhengeresből.
A Mazda vegyes üzemben (kb. 20% város, 40% országút, 40% sztráda) 7,5 litert fogyasztott alattam. A Passat szintén 4×4-gyel és automatával (igaz duplakuplungossal) 7,4-et evett a benzinkútnál kiszámolva, pedig azt főleg autópályán, szub-traffipaxikus sebességen használtam. Most pedig egy BMW 220d Gran Tourer X-Drive várja itt alattam a szerkesztőségi mélygarázsban a nap végét, eddig vegyes üzemben a hagyományos, nyolcgangos automatával 6,5 litert mutat a hétüléses, nagy homlokfelületű egyterű számítógépe 500 kilométer után. Jó, egy tizenmilliós kocsinál pár deci vagy akár egy liter ide vagy oda nemigen számít, de azért akkor is.
Milyen vezetni?
Bár jellege szerint sportkombi, a Mazda 6 SW vezetése, pláne a sokkal inkább komfortos mint izgága automata váltóval alapértelmezésben nélkülöz minden sportosságot. Erős, kényelmes túraautó ez inkább, precíz futóművel és közvetlen, élénk kormányzással, de azzal a komforttal, amit a 14 mázsás kombinak tudnia kell – nem MX-5 ez, lássuk be, nem is annak veszik.
Egyedül csúszós-nyálkás úton, a villámgyorsan reagáló 4×4 rendszerrel tempósan kanyarodva, a kanyarból finoman, kontrolláltan sodródva kigyorsítva érezteti néha a Mazda, hogy tud ő izgalmasan is közlekedni, ha kell. De nem kell. Ami kell, azt 175 lóerővel is remekül tudja a kocsi: ha a német sztrádára tévedünk, messze az itthon legális tartományon túl is csendesen, kis motorfordulaton falja a kilométereket zokszó nélkül.
Érdekes, hogy bár városban nem tűnt túl csendesnek, autópályán már kifejezetten pihentető az autó, a zörgésmentes, tömör utastérben remekül lehet élvezni a BOSE-rendszer kiváló hangzását. Igazából minden elektronikai másodvonal-béliség dacára szerettem használni a kocsit – csak azt nem bírtam megszokni egész a teszt végéig, hogy a vaskos A-oszlop és a nagy belső tükör sokat kitakar a valóságból.
Bár a hétköznapi autózás során nincs sok jelentősége, mély gyásszal vettem tudomásul, hogy elesett egy újabb katona az általános, néha ész nélküli elektronizálás védekező háborújában: immár a Mazda 6-ban sem mechanikus, hanem motoros a rögzítőfék. RIP, régi, érzéki, kézbe simuló, havas téli autózások során oly csodás élményeket adó hagyományos kézifék! Nagy boldogság volt ugyanakkor, hogy a klímakonzol nem szívódott fel a virtualitásba. Megmaradtak a gombok, tekerentyűk, és megvolt a kis kijelző, így nem kellett egy félfokos hőmérséklet-emeléssel annyit tökölni, mint az érintőképernyőt kvázi monoteista felfogásban, minden régi konzolt kiváltva installáló gyártók némelyik modelljében (Volvo XC90, Peugeot 308, Citroen C-Cactus).
Elektronika
Ha végigmegyünk a legfrissebb elektronikai szolgáltatásokon, vezetéstámogató rendszereken, mint egy csekklistán, a legtöbb létező tételt kipipálhatjuk a Mazda 6 esetében. Ha viszont használni kezdjük a kocsit, azt tapasztaljuk, hogy ezek az extrák, bár működnek, nem hozzák azt a kifinomultságot, intuitív együttélést, amit a műfaj legjobbjaiban tapasztalhatunk. Szó se róla, valamennyi szolgáltatás használható, de mindegyik hagy egy kis keserű utóízt: lehetne ezt jobban is csinálni. Sőt: láttuk ezt már jobban is működni. Figyelem: igazi ellenszenves szar-is-ízetlen jellegű fanyalgás következik olyan hipermodern szolgáltatások miatt, amikben már az is csoda egy olyan embernek, aki még Zastaván tanult vezetni, hogy egyáltalán léteznek:
- A Head Up Display-nek (ahogy a Peugeot-kon és az olcsóbb BMW-ken) nem sok értelme van, ha nem a szélvédőre, magasra, hanem a kormány mögé egy plexilapra vetíti ki az információkat. Ha látni akarom, mennyivel megyek, ugyanúgy le kell pillantanom, mintha a műszeregységre néznék.
- A központi kijelző képe nem elég fényes és éles, különösen a tolatókamera képe tűnik tompának, halottnak.
- A hibrid menürendszer fura: bizonyos szolgáltatásokat csak érintőképernyőn érhetünk el, ami csak akkor működik, ha a kocsi áll.
- A menüben néhány opció nem aktív, valószínű szoftverfrissítésre volna szükség, például nem lehetett megváltoztatni az automatikus ajtózárás beállításait.
- A követőradaros tempomat a CX-3 után óvatosabbnak és öregurasabbnak tűnt, nem volt olyan agilis és ügyes, mint a kisebb Mazdában.
A fullos, 175 lovas, 4×4-es automata dízel és hasonló tudású alternatívák hazai listaárai (nota bene: a Mazda extralistája sokkal bővebb, mint a még oly magas kivitelű európai szériamodelleké) | |
---|---|
Peugeot 508 RXH BlueHDI EAT6 (180 LE) | 11 025 000 Ft |
BMW 320d Luxury Touring X-Drive aut. (190 LE) | 13 070 000 Ft |
Mazda 6 CD 175 SW AWD aut. Revolution Top (175 LE) | 10 739 900 Ft |
Opel Insignia 2.0 CDTI AWD aut. (195 LE) | 10 840 000 Ft |
VW Passat Variant 2.0 TDI DSG 4Motion SCR (190 LE) | 11 576 430 Ft |
Kinek ajánljuk?
A Mazda 6 kombi automatával, 4×4-gyel nagy örömet és boldogságot fog okozni annak, aki beleszeretett a formába, és szüksége van erre a komplex technikára. Még akkor is lehet szeretni, pláne ezzel a fehér bőrrel és a sok extrával, ha valaki egy fapadosabb, bár a Mazdával összemérhető árú BMW-ből, Merciből, Audiból ül át ebbe a fullos Kánaánba.
Ha viszont egy nagyon jól felszerelt, bár újkori listaáron másfél-kétszeres értékű presztízsnémetből, netán egy Lexusból, Infinitiből huppan bele valaki, csalódást okozhat. Hiszen a Mazda nem prémiummárka, a 6-os sem tekinthető luxusautónak, bármilyen szép is a bestének a teste!
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|