Teszt: Ford Focus ST – 2015

Röviden – Ford Focus ST, 2015
Mi ez?	A Focus sportosított, erősített változatának ötajtós, benzines példánya
Mit tud?	Egy kompakt térkínálata és komfortja mellett egy sportautó élményét nyújtja
Mibe kerül?	9,2 millió az alapár, a tesztautó extrákkal kb. 10,3
Kinek jó?	Aki szereti az erős, sportos kocsikat, de nem bánja, ha nem túl feltűnő, mit is hajt voltaképpen

Jó, persze, hogy az RS az igazi szupersztár sport-Focus. De az ST sem amolyan pótlék ám csupán! Aki nagyon erős és gyors élményautót keres, amely családi járműnek is használható, és nem akar végképp elviselhetetlenül kőkemény rázkódással meg túlontúl is nagy erővel nekivágni minden kirándulásnak a nagyihoz, jó helyen keresgél, ha egy ST-re kezd alkudni a Ford-szalonok valamelyikében.

Külső

A ráncfelvarrás eleve nagyon jót tett a nehezen értelmezhető orral és farral megáldott 2012-es Focusoknak, de az ST különösen nagyot profitált a forma újragondolásából. A békaszájú előd helyett egy ízléssel megrajzolt, a nagy erőt épp csak egy leheletnyi agresszióval jelző autó áll most előttünk. Pedig nem is kellett sok vonalat arrébb húzni, sok apróságot megváltoztatni:

Ebben a fekete rejtőszínben igazi sleeper az autó, aki nem nézi meg jobban, nem veszi észre, mivel is áll szemben. A 40 ezer forintos felárat jelentő piros féknyereg viszont igazi faszariság a Ford részéről, mert a pici piros ST emblémákhoz ez az apróság azért igenis kell, hogy a minimális aerodinamikai változtatások és a középre sorolt kipufogóvégek mellett valami markáns, jellegzetes megkülönböztető jegye is legyen az autónak. Olyan, amely büszkén (és ízléssel) hirdeti: én nem amolyan racionálisan vásárolt céges Focus vagyok ám!

Belső

Az utastérben szintén a minimalista sportosítás a jellemző. Az irgalmatlanul szűk, de még száz kilóval is hamar megszokható Recaro sportülések színes betétei (nem kell sárgát rendelni feltétlenül, pirosat is lehet, ami jobban is illett volna a tesztautóhoz) mellett a műszerfal tetején trónoló sportműszerek, az olajnyomás- és -hőfokmérő, valamint a turbónyomásmérő jelzi, hogy ez nem egy 1.5 TDCi. Meg a küszöbök:

A Focus általános „jósága”, az erős közepes minőségű anyagválaszték, tömörség, összeszerelési minőség, a kategóriában átlagosnak mondható, sportautóban persze nagyon is grandiózus helykínálat az ST-ben is jelen van. Még a Focus legkirályabb szolgáltatásának is lehet örülni benne: az ajtónyitáskor automatikusan kinyíló mechanikus élvédőknek, amik a fényezést óvják a szűk parkolóhelyeken. És persze a másik nagy okosságnak, a tanksapkamentes tanksapkának is örülhetünk, ha kiürül az üzemanyagtartály.

A HMI a Fordokban mostanság egy nagy érintőképernyő és egy, kormányküllőről használható kismenü képében szokott materializálódni. Utóbbi egész hamar megszokható logikájú, a fedélzeti számítógép és a biztonsági szolgáltatások kezelése könnyen megtanulható. (Sportautós apróság: a menetstabilizáló menüből is, de a váltókar melletti gombbal is kiiktatható.) Az érintőképernyő viszont nem ergonomikus, mert túlságosan mélyen ül plasztikfészkében, és a sarkokban lévő virtuális gombok nehezen érhetők el az ujjunkkal.

A műszeregység klasszikus mutatós, négyórás, nem digitális, ami egy sportautóban nagyon is stílusos – de semmi nem utal rajta, hogy nem egy 1,6-os Focusé. Egy kicsit skizofrén is, hogy a sportüléseken és sportműszereken kívül szinte semmi nem jelzi, miben is ülünk. Egészen addig, amíg jól oda nem lépünk a kétliteres turbómotornak.

Technika

Az ST nem feltétlenül ezt a négyhengeres turbós benzinest jelenti, nagggyon takarékos dízellel is rendelhető a modellváltozat. Meg kombikarosszériával is. Na, ha olyan ST-t akarunk, amiben megvan, amit a Ford létre akart hozni ezzel a pszeudo-sportautóval, akkor mindezeket sürgősen felejtsük is el.

Az 1,33 tonnás, ötajtós kasztni és a benzines motor, no meg a precíz-pontos, kiválóan áttételezett hatfokozatú kézi váltó összhangja kell ugyanis ahhoz, hogy az ST úgy működjön, ahogy működnie kell.

A 360 Nm-es nyomaték, a rövid fokozatok és a turbómotor felszabadult, lelkes pörgése a merev kasztniban, az eleve remek futóművel és a kanyarsebességet eszement tempóig feltoló elektronikus segédlettel  együtt adja meg azt az élményt, amit ezzel a kocsival a Ford adni akart. A Focus ST igazi vadbarom az úton, ami egyenesben gyorsítva jobbra-balra csapkodva jelzi, hogy tulajdonképpen a rossz végén hajt, de épp ettől a féktelenségtől érezni benne az erőt. Kanyarban viszont vérprecíz, úgy tartja az ívet, hogy összkerékhajtású sportmodellek se sokkal különben.

Az erő elég, nagyon is: még kettesből hármasba váltva is képes radírozni száraz aszfalton a 235-ös gumikkal, nagyon helyesen. Kemény a kuplung, határozott a fék, rövid utakon jár a váltókar, végtelenül precíz a kormányzás és rövidek a fokozatok. Csak egy ponton lehet belekötni az ST-be: a váltókar túlságosan jobbra került, nem tökéletes a kormány-váltó-kézifék (igazi, manuális kézifék) szentháromság geometriája.

A futómű egészen addig rázós és zötyögős, amíg el nem kezdünk gyorsan menni az autóval. Akkor viszont tökéletessé változik: lehet, hogy igényesebb lett volna egy állítható csillapítású gátlóval a kocsi, de így kongruens igazán a kocsi. Comfort állás egy ST-ben? Ne hülyéskedjünk már!

A kocsi annyira erős és jó, hogy már-már méltatlan az az elektronikus erősítésű, a hangszórókból érkező hörgés, amivel a szociális okokból nélkülözendő természetes motorzajt váltja ki az ST. Szó se róla, feláll a szőr az ember hátán, amikor megérkezik a HRRRRR az ajtópanelek nagy Sony membránjaiból, de a századik gyorsításkor már zsibbasztóan egyforma mindig ugyanaz a hang, rájön a fül, a lélek, hogy tulajdonképpen ő most valahol át van verve egy kicsit.
 

Kinek kell egy ilyen autó?

Kompakt autóként kissé szűk, passzentos a Focus, a 316 literes csomagtartó sem világbajnok, a fejtér-lábtér-válltér is szorosabb, mint számos (a legtöbb?) vetélytársában. De kompakt sportautóként nagyon is szimpatikus ez a feszesség. Egy kis önvallomás: számos komolyabb, gyorsabb, erősebb, egyben akár praktikusabb kompakt sportmodellben ültem már (legutóbbi tapasztalatként a Honda Civic Type-R-t tudnám említeni), de nagyon-nagyon régen nem futott át rajtam ugyanaz a bizsergető érzés, mint most az ST-ben, hogy KÉNE.

Utoljára talán az első generációs Skoda Octavia RS-ben éreztem hasonlót, az volt annyira őszintén, kendőzetlenül prosztó vadbarom, mint most ez a fekete, jellegtelen Ford. Kilencliteres átlagos fogyasztásával, borsos árával, bizonyos divatos funkciók hiányával nem a Focus ST a katalógusok győztese. De ha az ember csak úgy akar egy jót autózni – hát kevés jobb partner van ehhez, mint ez a kis ferdehátú szörnyeteg.

Mellette – Ellene
Erős motor Jó vezethetőség Praktikus, ergonomikus felépítés	Magas ár Elektronikus effekttel helyettesített hang