A legfeltűnőbb Mercedes 25 millión innen

Röviden – Mercedes C 250 Coupé (2016)
Mi ez?	A C-osztály családbővítésének legutóbbi, legfeltűnőbb tagja, kétajtós klasszikus hangulatú kupé
Mit tud?	Feltűnőbb mint bármi 30 millión innen, a C-osztály technikája sportos köntösben
Mennyibe kerül?	Elvileg 10 millió körül már hazavihető, de ilyen C Coupét senki sem vesz, a tesztautó vételára 22,1 millió
Kinek jó?	Aki az alapból is borsos áránál drágábban tűnő luxuskupéval dobná fel a szürke hétköznapokat

Lassan lecseng az új Mercedes C-osztály debütálása okozta felhajtás, piacra kerül az összes motorvariáns, már az utcakép részévé váltak a különböző karosszériával készülő darabok. Ilyenkor kell még egy figyelemfelkeltő, erőteljes, látványos trükk, amivel újra reflektorfénybe kerül a márka. Erre a legjobb eszköz a tekinteteket mágnesként vonzó kétajtós kupé, a C-osztály család legsportosabb tagja, amire lehetetlen közlekedési eszközként tekinteni. Mert inkább guruló szobor, harsány pávatoll, valamint nyakatekert módon nyugtató és endorfinforrás egyszerre.

Feltűnő külső

Kezdjük a szobor faktorral. Ez a C-osztály technikai megoldásokon, furfangos légrugózáson, szofisztikált multimédia-rendszeren túlmutató, zsigerekre ható csábító ereje. Kortól, nemtől, az autórajongás mértékétől függetlenül minden ember tekintete ráragad, és minden agyban felvillan a tábla: „ez a valami rohadt drága, luxuskocsi, leginkább Mercedes”

  De tulajdonképpen ezt várjuk el a csillagos márka kupéjától. A hatást fokozza, hogy a kupé immár jobban elszakad a család többi tagjától, 15 milliméterrel alacsonyabb a hasmagassága, arányait tekintve pedig inkább az S Coupé hangulatát hozza. Elődjével összehasonlítva a C-osztály Coupé 9,5 centiméterrel lett hosszabb, a tengelytáv 8 cm-rel nagyobb, a szélesség pedig 4 centivel nőtt. Orra is nyúlt, az első tengely és a tűzfal közötti hossz 6 centiméterrel lett nagyobb, így tisztes méretű motorfedelet fordítunk irányba induláskor. A látványos keret nélküli ajtókkal, és szemet melengetően teltre csiszolt, érett gyümölcsként dagadó farral kitűnik a forgalomból, de akinek ez sem elég AMG Line optikai csomaggal srófolhatja még tovább a hatást.   Ez pedig még további csillogást jelent, térhatású gyémántpettyes hűtőráccsal, széles kerékjáratban ülő 19 colos kerekekkel, és sok-sok emlékeztető AMG felirattal, hogy a szerencsés tulaj tudja, mire adott ki 599 000 forintot. Ebben a kategóriában, bárki bármit mond a fényezés sem utolsó szempont. Elég csak a selyemfényű, mattba hajló Frozen árnyalatokra gondolni a BMW-nél. A Mercedesnél is elérhető hasonló opció, a selenit-szürke 792 000 Forintért, de szerencsére a tesztautót inkább a lehető legharsányabb, ide lőjetek szintű Jácint piros designo metálban rendelték, ami 476 ezerért a körömlakkok kápráztató csillogását hozza. Tehát az összhatás tökéletes. A soha véget nem érő esők hete alatt a szemérmetlen luxust sugárzó, vizuális kényeztetés már beszállás előtt elűzte a borús gondolatokat. Drága terápia, de hatásos.

Luxus-belső

Belül a C-osztályból ismerős elrendezés fogad, veretes, a legapróbb részletekig kimunkált, barokkos környezet, ami tulajdonképpen ezerféle lehet a vevő igényeinek, és pénztárcájának megfelelően. A felhasznált anyagok, és az összeszerelés minőségére is kiváltképp odafigyeltek a Mercedes fejlesztői, az új S-osztályra jellemző burjánzó luxust sikerült ügyesen átmenteni ebbe a méretosztályba is. A Burmester-hifi hangszórói kétségkívül a mai autóipar egyik legemlékezetesebb kialakítását kapták. Ha az ezernyi, különböző méretű furattal tarkított fémborítás egy művészeti árverés egyik tétele lenne, garantáltan akadna olyan műértő, aki horribilis összeget fizetne, hogy a saját vitrinjében élvezhesse a látványt. A Mercedes vásárlóknak szerencsére fix áron, 309 000 Forintért jár a látvány, és a hangzás is, aminél akad jobb, de mindenképp az élmezőnybe tartozik. Nekem túl éles, metsző a hangkép, és az hogy egy profi rendszerhez csak három sávos hangszínszabályzó tartozik, az lelombozó tény a kütyümániás audiofilek számára. Nem túlzás állítani, a „highlife” életmód guruló szentélye a gazdagon felextrázott Mercedes belső, a szellőzőrostélyok mintha olajban úszva mozognának, a fedélzeti rendszer irányítópultja hűvös fém, körülötte terebélyes teret elfoglaló fekete kőris dekoráció. Pont annyi gomb van a középkonzolon, amennyi kell, és azok is jó helyen. A fontos funkciók, navigáció, klímarendszer külön kapcsolókkal gyorsan elérhető, a 8,4 colos méretben terpeszkedő, táblagépeket idéző kijelzőn pedig minden mást megtalálunk, amire csak szükség lehet. Érintőképernyő még most sincs, a Mercedes nem akar maszatos, ujjlenyomatokkal teli képernyőt, helyette a két ülés között elhelyezett, végletekig „megdizájnolt” tárcsás, csuklótámaszos konzol szolgál a menüvezérlésre.

Vezérelni pedig van mit, az opciós COMAND Online rendszerrel hangvezérlés, digitális tévéadások, Wifi Hotspot, fejlett navigáció valós idejű közlekedési infókkal, szinte minden akad, a 960×560 pixeles felbontás pedig éles, tiszta képet ad. Ezért is kiváló a 360 fokos képet adó kamerarendszer, ami a korom sötét éjszakában, gyatra közvilágítás mellett is nagy segítséget ad a magabiztos parkoláshoz. Okos apróság még az első biztonsági övet előrenyújtó kar. Nem tudom hány évig lesz képes a mutatványra, de elég látványos trükk, hogy az anyósülésre beszálló utas kényeztetve érezhesse magát. Kupékhoz méltóan alacsony az üléspozíció, hátul pedig a szokásos szükségmegoldás vár két plusz főt, 185 centivel tényleg kényelmetlen, de főképp a fejtér csapott, a lábaknak jut megfelelő hely, az ülőlap kellően magas, úgyhogy alacsonyabbak bátran bekászálódhatnak a második üléssorba. Csomagtere kellően tágas a hosszabb túrákhoz is, a szűk nyíláson keresztül 400 liternyi tér közelíthető meg, és bár az apró fedél mozgatása nem igényel komoly energia befektetést, ezt is elektromosan végzi a Mercedes.

Milyen vezetni?

Amennyire harsány a külső, és mutatós a belső, annyira visszafogott stílusú a soros négyhengeres benzinmotor. Dráma nélkül, szinte némán kel életre, és menet közben sem húz elő semmilyen trükköt a tarsolyból. Már az a kategória, ami akár elektromos is lehetne, a pincétől a padlásig húz, 400 Nm maximálus  nyomatéka 1200-4000-es fordulatszám-tartományban elérhető, és amikor a nyomatékgörbe bukik, szépen tör fel a teljesítmény, a 211 lóerőért 5500-ig kell pörgetni a motort. Mindig és mindenhol a kellő optimum, lendületes, de nem félelmetes ahogy a legkisebb Mercedes kupé lódul. A 6,8 másodperces százas sprint, és a 250 km/órás limitált végsebesség olyan számok, amit sok sportos kompakt felülmúl, csakhogy itt minden észrevétlenül történik. Recsegő kipufogó, csikorgó abroncs, mindenféle mechanikai zaj kizárva, csak némi motorbőgés, és a műszerfal, valamint a Head Up Display tűéles, színes képén szereplő, emelkedő számok mutatják a belépést az illegális sebességtartományokba. Ahogy az lenni szokott a Mercedes most sem pártolja a huligánkodást, legalábbis ennél a teljesítményszintnél nem. Nincs külön gomb a kipörgésgátló semlegesítésére, és még a legmegengedőbb üzemmódban sem történik több egy fél nyikkanásnál. Ezzel pedig tulajdonképpen nincs baj, fő a biztonság! (de azért itt van egy videó, hogy működik ez a kikapcsolás téma a C-osztály esetén) https://www.youtube.com/watch?v=dWUUx4pcleE Magabiztosságát a légrugós felfüggesztés is fokozza, az elől négy, hátul ötlengőkaros rendszer kátyúkat semlegesítő komfortját csak a merev oldalfalú defekttűrő abroncsok csorbították.  Ehhez az Airmatic rendszerhez  öt különböző üzemmódot választhatunk: „ECO”, „Comfort”, „Sport”, „Sport+” és „Individual” utóbbi  állásban teljesen egyedi beállítások menthetünk el, kedvünkre keverve, mondjuk a puha futóművet feszes kormányzással. A Sport+ kellő kedvet csinál egy hegyi kitérőhöz az autópályáról, a fékek iszonyat jók, brutálisat harapnak ha kell, de a kellő erő még téli bakanccsal is jól érezhető, az alul csapott, vaskos AMG bőrkormány közvetlen, szinte alig kell átfogni, a kapcsolás pedig mehet az oszlopra szerelt fülekről, a jól bevált hétsebességes automata váltóval. Könnyűnek tűnik, és tulajdonképpen az is, az elődhöz viszonyítva mindenképp, de agilitása más mint a konkurens BMW kupék esetén. Nem annyira éles, nem annyira agresszív, igaz lehet, hogy ez csak a szigorú menetstabilizáló rendszer hatása.

Comfort állásban mutatja meg igazi arcát, ilyenkor a mindenki által bámult guruló szobor gyomrában ülve nincs más dolgunk, csak puhán szétfolyni a Mercedes Feng Shui birodalomban. Autópályán szinte minden terhet levesz a vállunkról a C Coupé. A Distraction Plus csomagban minden benne van, amivel kivonhatjuk magunkat a vezetés feladatköréből, adaptív tempomat, aktív, szaggatott vonalat is ismerő sávtartó rendszer, állandóan mindent figyelő szenzorok hada, az összes fontos információt szélvédőre vetítő HUD. Ezeket aktiválva a kényelmes rugózás, puhán dolgozó váltó, és a kitűnő zajszigetelés miatt el is aludnánk, ha nem figyelmeztetne erre is külön a Mercedes.

Összegzés

A különc Mercedes megoldás, a kormány mögé, bal oldalra zsúfolt három billenőkapcsoló is okoz néha fennakadást,  de 22 millió forintért (ennyi a tesztautó ára, adókkal, áfával mindennel együtt) az ember elvár szerethető, különc hóbortokat. A Mercedes C Coupé konkurenseinek alapára

Lóerő/forint arányban nem épp a legjobb választás, de a dőzsölési együtthatóval felszorozva már másképp fest a dolog. A domborított ívek, és a bátran szórt csillámpor hívei számára a Mercedes C Coupé ideális választás, a nagyközönség felé mutat annyit, mint a szupersport kategóriába tartozó AMG GT, a többi meg, számít egyáltalán?

Mellette – Ellene
Feltűnő külső Minőségi belső Egyedi légrugózás Használható csomagtér	Magas ár Karakteres motorhang hiánya