Röviden – Ford Mondeo Vignale 2.0 TDCi 180 LE aut. kombi | |
---|---|
Mi ez? | A Ford középkategóriás kombijának elit változata, sok extrával, kényelmi szolgáltatásokkal a kocsi mellé |
Mi tud? | Tágas, komfortos családi autó, erős, nem szomjas motorral, korszerű vezetéstámogató rendszerekkel, prémium-jellegű felhangokkal – a presztízsmárkák hasonló autóinál olcsóbban |
Mibe kerül? | 13,4 millió a kocsi listaára, a képeken szereplő tesztautó még kb. egymilliónyi extrát tartalmaz |
Kinek jó? | A Vignale lényege a kapcsolt szolgáltatásokban van, az jár vele jól, aki gyűlöl szervizeléssel, mosással, az autó adás-vételével kapcsolatos dolgokkal foglalkozni |
Kiváló családi autó, amit még vezetni is egész jó. A kétliteres dízellel erős, és ha nem is fogyasztásbajnok, egyáltalán nem eszik sokat. Utastere tágas és kényelmes, ugyanakkor mellőzi az izgalmat, az extravaganciát. Az ára pedig a német márkák között kifejezetten kedvező. De hát ezeket eddig is tudtuk a Mondeóról. Akkor mi az újdonság ebben a barna tesztautóban? Hát az, hogy ez egy Vignale!
Olasz műhely nevéből német-amerikai luxus-szub-brand
A Vignale egy második világháború után indult olasz karosszéria-építő cég neve volt, a Ferrarinak, Lanciának és más olasz márkáknak készítettek itt egyedi felépítményeket, kisebb sorozatszámú karosszériákat. Sőt: a szögletes Tatra, a 613 formaterve is náluk készült. Az olajválság okozta gazdasági viharban aztán a cég először a DeTomasóhoz sodródott, majd velük együtt a Fordhoz kerül. A német-amerikai márkánál aztán a brandet főleg tanulmányautók elkeresztelésénél használták (volt egy Aston Martin Lagonda Vignale nevű négyajtós koncepció és a Focus kupékabriója is Vignale néven mutatkozott be először). Mostantól pedig a különleges kivitelű, különleges szolgáltatásokkal társított európai prémium-modellváltozatok jelzése a Vignale – egyelőre Mondeóból, Kugából, Edge-ből és S-Maxból van Vignale verzió.
A Vignale-modellek nem csak megjelenésükben és gazdag alapfelszereltségükben különböznek a normál kiviteltől. Aki ilyen kocsit vásárol, komplex szolgáltatáscsomagot is vásárol mellé. Havonta egyszer profin kitakarítják az autóját a legközelebbi Ford-szalonban, ha eljön a karbantartás ideje, eljönnek a kocsiért, elviszik és visszahozzák, ha kész. A Vignale-tulaj igazi VIP-ügyfél, ugyanúgy személyes tanácsadója segít neki, ha kocsit akar cserélni vagy összeállítaná az új autóját, mint amikor a bankban választ számlakonstrukciót egy cégvezető. És még a szalonba se kell elmenni, ha megjön az új kocsi a gyárból: kérésre házhoz szállítják az autót, mint egy pizzát.
Külső, karosszéria
A hétköznapi Mondeóktól külsejében is eltér a Vignale kivitel. Eleve csak négy színben választható, ezek közül a tesztautó úgynevezett Nocciola-barnája (felárért) csak a Vignaléé lehet. Más, marconább a hűtőmaszk, finomabban kidolgozott a ködlámpafészek. A felni legalább 18-as. Az A-oszlop tövében és a csomagtérajtó alatt feliratok jelzik, mi is ez a kocsi.
Máskülönben pedig ugyanaz a korszerű formájú, nagy középkategóriás kombi ez is, aminek a Mondeót eleve megismertük, amikor a Ford két év amerikai értékesítés után 2014-ben Európába is elhozta végre a negyedik generációs modellt.
Belső tér, csomagtartó
A bőrkárpit átható illata az első impulzus, ami éri az embert a Vignale ajtajának kinyitásakor. Aztán beülve egy Mondeót látunk. Sok az extra, szó se róla – de ez akkor is csak egy Mondeo. Az Audi, Mercedes mérnökei órákig tudnak (és szoktak is) mesélni a finoman kattanó szellőzőrostélyok mögött lévő hosszas fejlesztőmunkáról, de a Mondeo rostélyai lehetnének akár egy tízéves, fapados Focuséi is. Az alapkivitelű Mondeót sokat kritizáltuk amerikai ízlés szerint készült, egyszerű, helyenként kifejezetten igénytelen utastere miatt. A Vignale sokkal finomabb odabent, de az alapokat a bőr-rátétekkel sem sikerült teljesen elfedni.
De legalább nem hangos. A dízel Vignalékban a kétrétegű üvegből készült oldalablakok mellett aktív zajcsökkentés is segít abban, hogy az utastér csendes legyen. És az is, se a motorhang, se a szélzaj nem jelentős, autópálya-tempó mellett sem.
A Ford egész jól követi autóival a fedélzeti elektronika és a vezetéstámogatási rendszerek robbanásszerű fejlődését. A sávtartó automatikától az automatikus parkolás képességén át, az érintőképernyős, fejlett mobilkonnektivitással felvértezett HMI-től a teljesen elektronikus, virtuális műszerfalig a Mondeóban is megvan szinte minden, ami manapság elérhető egy ekkora kocsihoz. Ennél sokkal banálisabb pontokon találtam viszont egy-két hiányosságot, amíg a Vignaléval róttam a kilométereket.
Az első ülések kényelmesek, szellőztetés is van bennük – de a kihúzható combtámasz hiányzik, pedig ez már nem csak a prémiummárkáknál, de egy Astrában, Golfban is elérhető. Az ötödik ajtó felárért elektromos mozgatást is kaphat, viszont a hátsó üléstámlákat nem lehet olyan elegánsan, egy gombnyomással vagy legalább fogantyú-huzintással ledönteni, mint számos konkurens modellnél. Nagyon jó, hogy a hátsó ülésekhez is rendelhető ülésfűtés, még ennél is izgalmasabb a (szintén feláras) hátsó övlégzsák, hisz ki ne szeretné minél nagyobb biztonságban tudni gyermekét. De egy ekkora, elvileg luxuskocsiban pedig a három-, vagy akár négyzónás klimatizálás is meg kellene, hogy legyen. De nincs. És USB-csatlakozó se jutott hátra, egy darab sem.
Az alapértékek viszont rendben vannak. A 4,87 méter hosszú Mondeo kombi egy átlagos méretű mai középkategóriás autó (Passat Variant: 4882 mm, Opel Insignia ST: 4913 mm, Mazda 6 kombi: 4805 mm). Az utastér helykínálata ennek megfelelő: elöl-hátul széltében-hosszában és magasságában is tágas a kocsi, négy személy számára optimális, de a hátsó ülésen három gyerekülés is elhelyezhető. A csomagtér defektjavító szettel 525 és 1630 liter között variálható.
Motorválaszték
A Mondeo Vignale kétliteres dízel- vagy benzinmotorral rendelhető, előbbi 180 vagy 210 lóerővel, utóbbi 203 vagy 240 lóval. A hibrid változat benzines-elektromos hajtáslánca 187 lóerős. A váltó csak a dízelnél lehet kézi vagy hatfokozatú, dupla kuplungos automata (PowerShift), a benzinesek kötelezően hagyományos automaták.
Minden motor stop-startos, automatával is. Az erősebb dízelmotorhoz automatikus kapcsolású 4×4-es hajtás is rendelhető.
Milyen vezetni?
A tesztautóval komoly terheléssel Horvátországot is megjárva a végső verdikt: ez egy kényelmes, erős, méretéhez képest fürge, de Fordokhoz képest sokkal inkább komfortra, mint sportos vezetési élményre hangolt utazóautó. Városban fordulékony és csendes, országúton rugalmas, jól rugózik és csendes, sztrádán stabil, mindig van tartalék a motorban és mindig csend van a kabinban.
A duplakuplungos PowerShift váltó finoman működik, olyannyira, hogy egészen sokáig nem is hittem el, hogy ez nem hagyományos automata. És, mivel azóta már volt szerencsém egy DSG-s Golfhoz is (CNG-üzemmel, teszt hamarosan!), még most sem hiszem el egészen. Tolatni is bakkecskézés nélkül lehet vele, lámpánál a stop-starttal együttműködve is parádésan ügyesen indul gázadásra. Jól sikerült szerkezet.
Adatlap
Modell
Motor | 1997 cm3, vált. geom. turbós dízel |
Teljesítmény | 133 kW (180 LE) @ 3750 |
Nyomaték | 400 Nm @ 2000 |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 8,7 s |
Végsebesség | 218 km/h |
Tesztfogyasztás (vegyes üzem) | 7 l |
Listaár: | 13.335.000 Ft |
A fronthajtású dízel Vignale alapesetben is bő 16 mázsa, ezt még négy személlyel, csomagokkal leterhelve a szélérzékenység minimális, az úttartás rendíthetetlen. A 14 hangszórós Sony rendszer (ami alapáron jár a kocsihoz) szépen szól, a klíma pedig csendben, hatásosan teszi a dolgát. Az utastér felmelegedése napon sem brutális – a hátsó üvegek feláras sötétítése és a hővédő rétegek ügyesen csökkentik az üvegház-hatást a Mondeóban.
A vezetéstámogató rendszerek durván, de jól működnek. A Ford nem akart önjáró autót csinálni a Mondeóból, ezért sem a sávba visszatérítés, sem az automatikus vészfékezés nem működik valami finoman, viszont vészhelyzetben határozottan korrigálja a vezető bambaságát.
Csaknem 2000 kilométer után, vegyes üzemben, de kb. 1500 kilométer 140-145 km/h-s óra szerinti tempós sztrádával a számítógép 6,5 literes fogyasztást mutatott, én pedig kerek hét litert pötyögtem ki a számológépen a kútnál. Nem világbajnok érték, de nem is rossz, pláne a Mondeo nagy tömege mellett.
Prémiumautó-e a Vignale?
A szó hagyományos értelmében – nem. A sok extra önmagában nem elég ahhoz, hogy megadja azt az általános kiválóságot, a minden érzékszervünkkel egyszerre megtapasztalt kifinomultságot, a sok-sok finomhangolással, aprólékos tökéletesítéssel eltöltött mérnöki és művészi munkaórát, amitől BMW a BMW, Mercedes a Mercedes és Lexus a Lexus.
Még azt se lehet mondani, hogy az új Passat szintjét megütné minőségérzetben, hiszen a VW-nek folyamatosan csorgatja a prémiumságot lefelé az Audi – a Fordnak pedig nincs hova nyúlnia a gazdag vevőkkel már korábban megfizettetett fejlesztésekért. Ezzel együtt a Mondeo Vignale egy nagyon is jó autó, kiváló, kényelmes, csendes, ebben a konfigurációban egyszerre erős, komfortos és kellően takarékos. És az Audikból, Porschékból is irigyelhető kapcsolt szolgáltatásokkal együtt sem száll el az ára:
A Vignale kombi és néhány hasonló tudású (kétkerék-hajtás, bőrkárpit, automata váltó, 180 ló körüli teljesítmény, 18-as kerék, sok elektronikus extra) prémium, valamint kommersz modell – listaár, forint (netes márkaoldalakon konfigurálva) | |
---|---|
Audi A4 2.0 TDI Sport S-tronic (150LE) | 16 190 000 |
BMW 320d aut. Luxury (190 LE) | 14 351 900 |
Peugeot 508 SW GT BlueHDI 180 LE aut. | 11 410 000 |
Volkswagen Passat Variant 2.0 TDI Highline DSG (190 LE) | 13 750 000 |
Ford Mondeo Vignale 2.0 TDCi 180 LE aut. 2WD kombi | 13 335 000 |
A Vignale almárka nem csinált ugyan prémiumautót a Mondeóból, de nagyban megnehezítette, hogy az ember meggyőzze magát: márpedig neki van olyan fontos a négy karika, a kék-fehér propeller, a háromágú csillag, hogy felárat fizessen érte vagy kevesebb extrát élvezhessen mellette. Így aztán a Mondeo Vignale jó választás annak, aki a prémiummárkák presztízsértékével és eltagadhatatlan minőségérzet-béli előnyével szemben megelégszik a hétköznapi autózásra amúgy kiválóan megfelelő, a prémium-középkategóriás kocsiknál tágasabb Forddal, és fontos neki az a pár VIP-szolgáltatás, amit még élvezhet a kocsija mellé.
Az örök ellenfél, a Passat ugyan kiforrottabb és hangulatában, jellegében közelebb áll a prémiumautókhoz, de hasonlóra konfigurálva listaáron valamivel drágább – és nem viszik el a háztól a szervizbe, ha eljön a karbantartás ideje. A francia középkategóriások (C5, 508 kombi, ezekről beszélhetünk, a Talisman sokkal egyszerűbb kivitelű modell) jóval olcsóbbak, de annyival kevesebbnek is érződnek. A japán, koreai modellek (Mazda 6, Avensis, Optima) pedig sokkal gépszerűbbek, semmit nem hoznak a Vignale fél-prémiumságából.
Tessék választani!
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|