Röviden – Lada Kalina | |
---|---|
Mi ez? | Csak számunkra újdonság a kis Lada. A Kalina második generációja már 2013 óta készül |
Mi tud? | Belül meglepően tágas, a motorja meglepően erős, az automatával komfortos a mindennapokban |
Mibe kerül? | 2,25 millió forint az alapár (Standard), a fullos tesztautó (Lux) 3,15 millióba kerül |
Kinek jó? | Amolyan „életemben egyszer veszek egy új autót” jellegű kocsi ez a gazdagon felszerelt, de mindennemű minőségérzet mellőző modell |
Az első találkozásunk a magyar piacra visszatért Lada aktuális modelljeivel kiábrándítóra sikeredett. A Granta érzésre, látványra alig több, mint egy némileg korszerűsített Szamara, a Norma kivitelű tesztautóban eleve puritán körülmények fogadtak minket és műszakilag is eléggé aggályosnak tűnt a kocsi. Ehhez képest a fullextrás Kalina Lux(!) már az első pillanattól üdítően kellemes volt. Néha-néha, pillanatokra már nem csak a Grantához képest tetszett.
Külső, karosszéria
A legtöbb szögből kedves, kissé esetlen bájjal pózol a kamerának a Kalina. A dizájn egyáltalán nem követi a trendeket, semmi divatosan éles, volkswagenes-audis nyomulás nincs benne (mint például a legfőbb vetélytárs Dacia Sanderóban.) Még leginkább egy 10-15 évvel ezelőtti koreai kocsira tippelhetne, aki nem ismerné a hajócskás emblémát: a Kia, a Daewoo ezredfordulós modelljei néztek ki stílusukban valahogy így.
Szemből-félszemből azért megjelenik benne egy kis agresszió is, így szemlélve kimondottan hetyke, fickós kisautó benyomását kelti. Sokat segít ebben a meglepően sok króm is a Lux kivitelen, sokat komolyít a kocsin a műanyagosabb Normához képest. Szó se róla, a narancsvörös szín súlyosan lányossá teszi, de fehérben, kékben, szürkében elfogadhatóan uniszex volna.
Kínosan archaikus részletek is akadnak azért. Ilyen a fekete, csupán három szenzoros hátsó parkolószonár, a hagyományos, csapos ablaktörlőlapát, a lengedező hosszú antenna (nem mertem rajta hagyni mosáskor) vagy a pucér kiskulcs a tanksapkához.
Utastér, csomagtér
A tizenéves koreai autós flash az utastérben is megvolt. Az üléseken lehet ülni, a kilincseket meg lehet fogni, a gombokat lehet nyomogatni, de kiszámított, megtervezett élményt semmi nem nyújt. Pőre, olcsó funkcionalitás az egész autó, a csomagtérajtó vékony műanyagborításába mélyesztett behúzótól a bajuszkapcsolókig, itt-ott egy kis felszínes formatervezési mázzal. Csak az SD-kártyás, Bluetooth-os, a gombjaitól különválasztott színes érintőképernyős rádió jelzi, hogy azért Togliattiban is halad a korral az autógyártás és már nem 2001 van.
Adatlap
Lada Kalina 1.6 aut. LUX
Motor | 1596 cm<sup>3</sup> 16 szelepes négyhengeres szívó benzinmotor |
Teljesítmény | 72 kW (98 LE)@5600 |
Nyomaték | 145 Nm@4000 |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 12,7 s |
Végsebesség | 169 km/h |
Fogyasztás (vegyes, teszt/katalógus) | 9,5/7,1 l/100 km |
Listaár: | 3.149.000 Ft |
El lehet fintorogni sokáig a Kalina kabinjának igénytelen részletein, ha szórakoztatja az embert az ilyesmi. Az ujjlenyomat-eltüntetően dörzsölős felületű bőrözetlen kormány, a küszöbtakaró műanyag pucéron hivalkodó keresztfejes csavarjai, a meztelen fémből készült, kemény plasztik fogantyúval megfejelt kézifékkar, a teljes egészében, az utolsó gombig kemény, fényes műanyag műszerfal: régesrég nem láttunk már ilyeneket új autóban. A leggagyibb dolog pedig nem is látszik elsőre, le kell hozzá húzni az ablakokat. Mert akkor kiderül, hogy nem csak a hátsó oldalablakok kábé egyharmada, de az első ablakok ötöde-hatoda is kívül marad az ajtón, nem lehet őket teljesen lehúzni. Ezt a feladatot már nem bírták megoldani az orosz mérnökök.
Na, túl vagyunk a nehezén, ezeket kell elfogadni, vagy legalább tudomásul venni, mielőtt elkezdi az ember értékelni a pozitívumokat is a Kalinában. Például a tágas teret. Elsőre fel se tűnt, mekkora ez a kocsi belül, aztán beültem magam mögé, és 3-4 ujjnyi szabad tér volt a térdem előtt, a fejem pedig ugyancsak távol volt még a plafontól. A csomagtartó pedig, bár papíron csak 240 literes, sokkal nagyobbnak látszik, a meredek hátfal miatt a kalaptartó felett is jókora tér marad még. Akinek ez kevés, a kombi Kalinával azonos tengelytávval, azonos utastér méret mellett 345 literes csomagteret vehet mindössze 150 ezer forintos felárért.
Technika
A Lada online katalógusát nézegetve időnként elmosolyodik az ember – például amikor látja, hogy az 1,6 literes benzinmotornak van 8 szelepes változata is a legolcsóbb modellverziókban. Ebben a Kalinában viszont 16 szelep van, hengerenkénti befecskendezés, így 98 lóerő jut az 1090 kilós saját tömegre. A prospektusban kézi váltóval 6,4, automatával 7,1 literes átlagfogyasztási érték szerepel, de a tapasztalatom mást mutat. Vegyes üzemben, dinamikusan, de nem állat módjára autózva úgy megevett óra szerint 8,6, a benzinkútnál kiszámolva pedig 9,5 liter benzint százon, mint a huzat. Ez azért nagyon sok egy ekkora autótól, persze ebből nagyjából másfél-két liter lehet az automata váltó komfortjának ára.
A futómű egyszerű szerkezet, a kocsi alá nézve elöl szokványos keresztmotoros kisautó-futóművet, hátul már-már primitív torziós csatolt hosszlengőkaros felfüggesztést láttunk. Elöl tárcsa-, hátul dobfék lassítja a kocsit.
Modern elekronikus extrát nem sokat, de azért találunk a Kalinában. Stop-startot, tempomatot még pénzért sem adnak hozzá, de a fényszórókat a Lux-ban automatika kapcsolja sötétedéskor, az index a kar billentésére hármat villan, a csomagtérajtó a kulcs gombjával vagy a műszerfali gombbal elektromosan pattintható fel. A leglátványosabb az érintőképernyős, BT-kihangosítós, SD-kártyafelismerős rádió, amely amúgy semmilyen kapcsolatban nem áll a kocsival. A gyújtás levétele, sőt, az ajtó bezárása után is szól, kézzel kell lekapcsolni. Annyira azért mégis integrálódott a Kalinába, hogy rükvercbe kapcsoláskor elhalkul, hogy jobban halljunk a parkolószonár csipogását.
Milyen vezetni
Jó hír: bármilyen nívótlanok a dolgok a kocsiban, minden működik. Az ülést lehet tologatni, a kormányt fel-le állítani, a gombokat nyomogatni kattogtatni. Semmi nem fenyeget széteséssel, kézben maradással. Esős időben észrevettem, hogy az ablaktörlők ugyan egy motoron vannak, de a jobb oldali némi késéssel követi a balt: ez sem növeli a minőségérzetet. A tartósság mesterségesen megalkotott (nem egy márkánál hamis) élesen kattanós ígérete ugyan teljesen hiányzik, de azért el lehet hinni a Kalinának, hogy húsz év múlva is ugyanilyen lagymatagon, de a helyére kattan majd például az indexkapcsoló vagy a világítás főkapcsolója. A hangosan kattogó relék is azt sugallják: ebben a kocsiban minőségérzet lehet, hogy nincs, de anyag azért akad!
A motor meglepően hosszú köszörülésre indult és ez később sem változott: gyakran előfordult, hogy 3-4 főtengelyfordulat után mindenféle modern autókban kialakult reflexek miatt elengedtem a kulcsot, és még egyszer rá kellett indítóznom. A hangja nem kellemetlen, sőt: pörgetve kellemes érces felhangot is kap.
Igazán fantasztikus, hogy a 96 lóerőből milyen keveset emészt fel az automata váltó. A jól eltalált áttételezésnek és a meglepően finoman és jó ritmusban működő, állítólag japán szerkezetnek köszönhetően a Kalina hihetetlenül fürge. Elképesztő elánnal lő ki álló helyzetből és 100-110-ig dinamikusan, rugalmasan lehet vele közlekedni. Ha az overdrive bekapcsol, rugalmasságra már ne számítsunk, viszont a fordulatszám kellemesen alacsonyra esik. 1000-nál 2500 körül forog kvázi-negyedik fokozatban a motor.
A kormányzás természetesen érzéketlen, az áttételezés hosszú (erős a gyanúm, hogy hazai piacon szervo nélkül is lehet kapni a Kalinát). A fék tipikus régi kisautós: nyomom, nyomom, nyomom, semmi, semmi, semmi – aztán hirtelen mindenki bólint a kocsiban. A futómű se nem precíz, se nem sportos, a Kalina futása ellenben kényelmes, a kocsi megbízhatóan jelzi, mikor érünk egy kanyarban a képességei határaihoz. A menetstabilizáló elektronika tényleg csak végszükség esetén avatkozik be, de nem sok Lada-felhasználó lehet, aki egyáltalán meg meri közelíteni a végszükséget ezzel a futóművel.
A vezetői környezet ergonómiája elviselhető, de nem jó. Régi kisautóknál szokásos módon nagyon közel vannak a pedálok, feszített lábfejjel kell nyomni a nagy rugóerővel visszatörekvő gázpedált. Tempomatot még felárért sem kaphatunk a kocsihoz, így hosszú távon fárasztó a Kalina vezetése. De hát ki is megy egy ilyen kicsi, sokat fogyasztó autóval hosszú távra?
Megéri a pénzét?
Aki klímás, automata Kalinát akar venni, a 3,15 millió forintos listaárú Lada mellett tulajdonképpen egyetlen alternatívát tud megvizsgálni: az Arctic felszereltségű, szélvédő- és ülésfűtés nélküli, ellenben jóval korszerűbb, modernebb és főleg takarékosabb, kis turbómotorral és robotizált váltóval szerelt Dacia Sanderót. Van persze kuplung nélküli kisautó más is a piacon, csak hát a hasonló méretű német, francia, japán modellek jóval többe kerülnek listaáron. (Az abszolút belépőmodell az automatás közlekedés luxuriózus világába pedig a Suzuki Celerio, de az sokkal szűkebb és gyengébb a Kalinánál. Ha ez nem baj, most akciósan 2,95 millió forint a klímás verzió. A legolcsóbb automata Swift már más világ, 4,3 millió forint felett kínálja a Suzuki.)
Automata Kalina és szóba jöhető vetélytársai – listaárak | |
---|---|
Citroën C3 1.2 ETG Feel Edition (robotizált váltó, 82 LE) | 3.745.000 Ft |
Skoda Fabia 1.2TSI Ambition DSG (110 LE) | 4.758.920 Ft |
Dacia Sandero 0.9 TCe Arctic (robotizált váltó, 90 LE) | 3.150.000 Ft |
Lada Kalina Lux aut. (96 LE) | 3.149.000 Ft |
Hogy az orosz piacról mindenféle csvaros úton lehet-e majd alkatrészeket hozni a Kalinához is, mint ahogy a Nivákhoz mindig is lehetett, nem tudni. Egyelőre viszont a hivatalos utakon is jól látható előnye van a Ladának, egy új féktárcsa a Bárdinál 11862 forint az orosz kiskocsihoz, 13859 Ft a Sanderóhoz, egy fényszóró 9595 forint a Ladához, 19182 forint a Daciához. És szerelni is jobban lehet a Kalinát, semmi sincs felelsegesen, esetleg kényeskedő zajcsillapítási okokból elburkolva, elérhetetlenné téve, mint a legtöbb új autónál. A garancia egyébként tavaly 5 évvel indult a magyar piacon, most 3 év kilométerkorlátozás nélküli jótállásnál járunk. Ez a visszakozás az importőr részéről azért legalábbis elgondolkodtató.
Mi tehát a végső verdiktünk? Egyrészt: a teszthét alatt kifejezetten megkedveltem, egyszerűsége és fürgesége minden igénytelensége dacára igen szerethetővé teszi. Másrészt: a fogyasztást hosszú távon nem tudnám neki megbocsátani, de én évi minimum 35-40 ezer kilométert megyek. Nos tehát: ezt a jól felszerelt automata Kalinát annak ajánljuk a Daciával szemben, akit nem zavarnak túlságosan az ergonómiai, minőségi bajok, nem autózik ahhoz elég sokat egy évben, hogy zavarja a korszerűtlen motor-váltó kombináció nagy fogyasztása, nem fetisizálja túl a passzív biztonságot – és jobban bízik a szó jó és rossz értelmében egyaránt igénytelenebb orosz-japán technikában, mint a korszerű, de garanciaidőn túl kínosan magas szervizszámlákat generálni képes turbós motorban, francia váltóban.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|