Röviden – Kia Optima SW és Niro | |
---|---|
Mik ezek? | Nincs még két olyan Kia, amit jobban vártunk volna idén. Mindkettő teljesen új fejlesztés és kifejezetten a vásárlói igények kedvéért került a piacra |
Mit tudnak? | Az Optima kombi változata lehet a Kia igazi ütőkártyája a konkurenciával szemben, a Niro pedig hagyományos formában adja a hibrid technikát |
Mibe kerülnek? | Puttonyos dízel Optimát 7,2 millió forinttól, Niro-t pedig 7 milliótól vehetünk |
Kinek jók? | Családoknak és cégautónak remek választás az Optima, a Niro pedig tökéletes városi autó, alacsony fogyasztással |
Nagy meglepetésben lehet része annak, aki az elmúlt bő tíz évet a civilizációtól távol töltötte, hiszen ennyi idő alatt a Kia-Hyundai konszernből a világ ötödik legnagyobb autógyártója lett és az eddiginél jóval nagyobb növekedést produkálhat a most kipróbált Optima SW és Niro modellek segítségével.
Mindkét modell létrejöttét leginkább a statisztika meg ezt emészthető formátumban tálaló szép, színes diagramok indokolták, hiszen a négyajtós Kia Optima szinte eltűnt a kombi Passatok és Mondeók tengerében. A probléma megoldását nem kapkodták el a koreaiak, megvárták vele az új generációt. Látszik is rajta, hogy inkább a karosszériaváltozatok bővítése hozta lázba őket, mert a formához szinte alig nyúlt az Auditól átigazolt Peter Schreyer vezette formatervező csapat.
A Kia Optima vonalai tagadhatatlanul illeszkednek a márka arculatába, ugyanakkor világosan elkülöníthető modell lett, így nem kell elvakult fanatikusnak vagy Audikon edződött Kia-bolondnak lenni, hogy kitaláljuk, mivel állunk szemben. Nekem kifejezetten tetszik a mai divatot követő hűtőráccsal egybeolvasztott fényszóró, amiben már LED-ek világítanak. Talán csak az övvonal alatt használt, mindenféle különösebb rendszer nélkül elhelyezett krómokat nem erőltetném tovább.
Viszont a kombi legfontosabb része – azon túl, hogy SportsWagonnak hívják – nyilván a hátulja. A takaros puttonyba akár 552 liternyi csomag tuszkolható és a rakoncátlanabb cuccokat sínen mozgó terelőelemmel meg hálóval tarthatjuk kordában. Jól jön a 40:20:40 arányú támladöntés és az így keletkező 1686 liternyi tér, ha nagy gyakorisággal szállítunk nagyobb kiterjedésű tárgyakat vagy nem tudunk nemet mondani egyik barátunknak sem, ha éppen költözködéshez keres segítséget. További előnye a raktérnek, hogy a padló alatt rekeszek nem csak használható méretűek, de szabályos az alakjuk is, így nem csak félig elfogyasztott banánnak és egyéb furcsaságoknak akad itt hely.
Mivel az európai piacon továbbra is a gázolajosok az uralkodóak, ezért az 1,7 literes turbódízellel szerelt Optima SW-t vittem el egy rövidke körre a hazai bemutatón. A kabinban alig hallható a dízeles morgás, még gázadásra sem hatol be kellemetlenül a műfajra jellemző félig töltött legós vödör csörgés. Bár a 141 lóerős teljesítmény és a 340 Nm nyomaték egy 7 sebességes duplakuplungos váltóval együtt tökéletesen megfelel a mindennapokra, valószínűleg a vásárlói igények miatt hamarosan piacra kerülhet egy később népszerűbbnek ígérkező 2 literes dízel változat. Aki pedig zöld rendszámra vágyik, az várjon türelmesen a konnektorról tölthető hibridre.
Ha már a kellemes fogású háromküllős kormány mögött ülünk – amit egyébként alaposan teleszórtak gombokkal – akkor hamar szembetűnik, hogy a műszerfal felépítése erősen a BMW-re hajazó, a rádió és a klíma gombjait is éppen ott találjuk, mint egy bajor gépben, az ergonómiába nem igazán lehetne belekötni. Csupán az a különbség, hogy a központi kijelzőt itt nem egy tárcsával kell kezelni, hanem ujjlenyomatgyűjtő érintőképernyővel oldották meg. A kezelőszervek, műanyagok hozzák az elvárható szintet, minden szépen kattan és röccen, semmi nem zörög.
Az alaposan felszerelt bordó Optmiába vezetéknélküli telefontöltő, hűthető és fűthető memóriás bőrfotelek, gigantikus panorámatető és távolságtartós adaptív tempomat is jutott. De akad még a listán sávelhagyást figyelő és táblafelismerő asszisztens, továbbá tolatókamera is. Utóbbi képminősége azért még egyértelműen fejlesztésre szorul, de legalább a segédvonalak nem fixek.
A négyajtós Optima 2 literes benzinessel akciósan 6,5 milliótól elérhető, ennél 200 000-rel feljebb indul az SW, 7 199 000 forintról pedig a dízel kombi Optima. Jelentős az automata váltó felára (670 000 Ft) és a hosszas listát bogarászva hamar kiderült, hogy az alapfelszereltséget egy Komfort csomaggal (200 000 Ft) kiegészítve már teljesen élhető és jól felszerelt autónk lehet, amit még 5 évesen is 2 év garanciával hirdethetünk meg.
A Kia Niroval megérkezett a kínálatba a Kia első kifejezetten hibridre fejlesztett autója, ami meglepő módon nem egy halformájú Prius másolat – hiszen azt a Hyundai kapta -, hanem egy crossoverben öltött testet. A képlet itt is végtelenül egyszerű, a vásárlók egyre gyakrabban keresik a valamilyen mértékben elektronokat is mozgósító hajtásláncokat és minden eddiginél népszerűbbek a kisebb SUV-k. Tehát a kettőt kell egybegyúrni a tökéletes termék megalkotásához.
Közben pedig egy világos vonal kezd kialakulni a Kiánál, a Sportage és a Niro nyomán. Ennek alapján ezentúl arról lehet megismerni az ő SUV-jaikat, hogy a feljebb ülő tekintetükkel és nagy hűtőrácsukkal úgy néznek ki, mint egy falunapi Porsche Macan imitátor. Ráadásul a Niro szemből csalóka módon szélesnek tűnik, pedig alig nagyobb, mint egy Cee’d és ez igaz a hosszára (4,355 m) is. A hátulja viszont kifejezetten gusztusosra sikerült, különösen az ablakhoz hozzáolvadó lámpa a látványos menetfénnyel. Jól leplezték azt is, hogy az autó mögötti légörvények szűkítése érdekében gazdagon akad rajta sok aprócska terelőelem.
Persze, nem olyan egyszerű egy terepjárós külsejű autóból hibridet csinálni, így egy nagy rakás olyan trükköt bevetettek, mint az aktív légterelők és a kerekek mellett terelt légcsatorna. Emellett bőven tartalmaz nagy szilárdságú acélokat és alumíniumot is a karosszéria, hiszen ezek felhasználásával lehet ma könnyű autót gyártani.
A 1,5 tonnás autó motortérben pedig kiváló helye van az 1,6 literes GDI benzines egy kifejezetten hibrid hajtáshoz reszelt, 105 lóerős változatának. Mivel hibridről van szó, szükség van egy elektromotorra (43 lóerő) is. Ehhez a kombinációhoz Toyotától eltérően egy rendes – saját fejlesztésű – 6 sebességes duplakuplungos váltót kapcsoltak. Az összteljesítmény 141 lóerő és 265 nm nyomaték.
Hogy ettől mennyire harap, arról fogalmam sincsen. Talán, mert az ilyesmi hangtalanul induló, aztán később se sokkal hangosabb járművekben az embert mindig megszállja valami zöld szellem. Ez tudat alatt tökéletesen együtt tud működni a végtelenül nyugodt, kissé nyúlós érzetű gázpedállal. Közben pedig a központi kijelzőn folyamatosan növöget a kis virtuális fánk. Egy depresszív hétfői napon mindig feldobja az embert, ha legalább egy kicsit sikerült terebélyesebbre spórolni a pixelfát.
Érdekes, hogy a Kia Niro kulcsa alaphelyzetben hagyományos bicskakulcs, ami elég furcsa abban a világban, amiben néhány autónak érintőképernyő van a távirányítóján. Ennél már csak az szokatlanabb, amikor indításnál elfordítjuk és az ég világon semmi nem történik, hiszen a benzinmotor ilyenkor még nem aktív. Nem csak ez, de a xenon fényszórók is szinte kőkorszakinak hatnak a jövőbe kacsintó járművön.
Annak érdekében, hogy a csomagtartó és a világosszürkében kifejezetten gusztusos utastér használható méretű maradjon – ezen felül még bővíthető is legyen -, a nem túl terjedelmes akku csomagot és a 45 literes tankot a hátsó ülések alá helyezték. Ez nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is működik, így az átlagos méretű emberforma teremtményből akár négy is kényelmesen utazhat a Kia Niro fedélzetén.
A Kia Niróval 6 999 000 forintos bevezető áron egy vélhetően keveset fogyasztó, automata városi autót, egy családi autót és egy divatos crossovert kap egyben az ember, aminek árlistáján az Optimához hasonlóan nem kell tengernyi tételt kipipálni, hogy élhető felszereltségűre fejlesszük.