Rolls-Royce féláron: BMW M760Li xDrive

Ránézésre egyáltalán nem hivalkodó az autó, teljesen ártalmatlannak tűnik, legfeljebb a 14 centiméteres toldás tűnhet fel, az amúgy se rövid, alapból 5 méternél kb. 10 centivel hosszabb autón. A plusz 14 centis tengelytávtoldással 5238 mm-es lett a hosszított 7-es, ami 1902 mm széles és 1479 mm magas. A bazi nagy BMW-nek látszó tárgyat csupán a V12-es feliratok, a szolid M-es embléma, illetve leghátul a sokat sejtető M760Li jelzés leplezi le. Meg a kék, M-es féknyergek és a sportkipufogó. Amúgy csak egy unalmas színű, tekintélyes megjelenésű négyajtós BMW.

A hátsó ajtónyílás látványosan nagyobb az elsőnél

Röviden: jobb, mint otthon. És ez nemcsak a bal első, hanem a jobb hátsó ülésre is vonatkozik. A belső varázslatos, hatalmas fotelek, príma minőségű és kivitelezésű bőrkárpit, ezer hangszórós, parádésan szóló hifi, vastag, süppedős szőnyeg, amiben a kisebb termetű kutyák porszívózásig el is tűnnek. Órákon át lehet nyomkodni a gombokat, fűteni a kormányt, üléseket, vagy éppen kiszellőztetni a fenekünk alatti ülőlapot.

Többféle színű hangulatfénnyel lehet bevilágítani a belsőt, van csillár, világít a B-oszlop környékére épített hatalmas falilámpa, és van a fekete bőrborítású tetőből lehajtható sminktükör is. Ha látszólag elfogytak a gombok, ami kizárt, mert meg sem lehet őket számolni, akkor a hátsó fotelek közötti tömbből kaparintsuk meg a táblagépet és merüljünk el az általa kínált további lehetőségek között.

Praktikus ehhez kihajtogatni a könyöklőben dekkoló asztalkát és biztos, ami biztos, kivenni a távirányítót is. Vagy egy üveg hideg Veuve Clicquot-t a csomagtartó 515 literjébe bezavaró hűtőszekrényből. Esetleg toljuk előre koppanásig az anyósülést – természetesen a hátsó ülésről, nyomógombbal vezérelve -, hogy a háttámlából lehajló lábtartón pihentessük a lábunkat, miközben masszíroz (nemcsak frissítő, de izmosító funkció is van) az ülés. Tengernyi lehetőség, unatkozni itt biztos nem lehet, ha mégis, akkor meg ott a tv.

Parádés belső, példás kidolgozás, de a bőr színe rémes

Kis ízlésficammal ilyen csodás hangulatot is lehet teremteni a BMW belsejében

Joggal gondolnánk, hogy egy ekkora autóban hátul kedvére terpeszkedhet a páciens. Hát sajnos nem. 190 centivel a lábtartós magánszám már nem kivitelezhető rendesen, nem lehet kinyújtani a lábat és igazából az ülés is magasabban van, mint kényelmes lenne. Nagyon mégsem kötnék ebbe bele, mert a BMW biztos jobban tudja, hogy a potenciális vásárlóinak mije mekkora. Én meg sosem fogok hatvanmillióért autót venni, úgyhogy biztos így van jól és velem van a baj.

A temérdek jóságon túl azért jutott kreténség is gazdagon az autóba, de nyilván ezeknél nem a használhatóságról van szó, hanem arról, hogy ezt is meg tudják csinálni. Ilyen az állítható fényerővel megvilágítható hangszórómembrán – el sem tudom képzelni, hogy lehet nélküle élni – vagy a gesztusvezérléssel, értsd kézzel a semmiben kalimpálva állítható hangerőszabályzás, vagy az amúgy színes, szélesvásznú, HD minőségű, 360 fokos tolatókamera képének levegőben csippentéssel forgatása, illetve az éjjellátó, aminek képét a középkonzol kijelzőjén lehet nézni.

Ekkora lábtér nincs is

Egy V12-es, 610 lóerős motorról nem lehet rosszat mondani. Elképesztően finoman jár, végül is ilyen van a Rolls-Royce Ghostban és Wraith-ben is, felfoghatatlan ereje van, az, meg hogy lezabálja az emberről az alsógatyát, azzal együtt kell élni, ez itt már nem hiba. A jó munkást meg kell fizetni. Vagy legalább etetni. Mocskos módon viszi a bő kéttonnás autót, olyannyira, hogy rengeteg sportautónál jobban gyorsul, mindenféle izzadtságszag nélkül. 6600 köbcenti és két turbó még pluszban, ami 800 Nm nyomatékot enged a főtengelyre.

Eco módban meg lehet szelídíteni, de mi az ördögért tenne ilyet az ember? A kiherélt módnál a Comfort beállítás is sokkal jobb, már itt is szép hangja van a motornak, de az igazi a Sport mód. Finoman hörgő, hisztis motorral, pattanásig feszített idegrendszerrel, aszfaltra hasaló karosszériával.

Kockás hasizomminta alá dugták a szégyenlős V12-es motort

Változik a virtuális, csak monitorként létező műszerfal rajza is:

Egy 610 lóerős autóban minden hamarabb történik, mint gondolnánk. A városi, szabályos 50 km/órás sebesség elérése szinte érzékelhetetlenül rövid ideig tart, mintha nulláról átmenet nélkül rögtön 50-nel menne az autó. Közlekedők nélküli zárt pályán pedig még az ember tüdeje is összenyomódik egy masszívabb gázadásnál. Olyan hipp hopp, ott legyek, ahol akarok érzés. Korlátozás nélkül a 300 km/órás tempót is meglépi az M760Li, ilyenkor nagyjából akkora mozgási energiája van, mint egy full gázon repesztő 70 tonnás Tigris tanknak.

330-ig skálázott sebességmérő

Az első pár napon a show-t ellopja a motor és a szürreális gyorsulás, aztán jönnek az olyan apró finomságok, mint a tengernyi vezetőtámogató berendezés, amely a sávtartótól, adaptív tempomaton, gyalogoskímélő programon át mindent felvonultat, amit az elmúlt évszázadokban csak kitaláltak. Mondjuk a gyalogosfelismerő rendszer egyszer egy vakriasztással és masszív vészfékezéssel átrendezte a belső szerveimet, de miután újraindult a szívem, hamar kibékültünk. Természetesen a megyében nem volt gyalogos, nemhogy az autó előtt. Van ám még egy gyalogosos mutatványa a BMW-nek, ez pedig a sötétben az út szélén bóklászó figurák kivilágítása. A bitang teljesítményű lézerlámpák ha járókelőt sejtenek, akkor ravaszul megvillogtatják őket. Az autóból nézve ez elegáns húzás, mert nem lehet nem észrevenni őket, gyalogosként viszont utálnám, hogy egy ilyen móka után percekig csak félvakon bolyonganék az autók mellett a padkán.

Okos és remekül világít a lézerlámpa

Az intelligens lámpa viszont annyira jó dolog éjszakai autózásnál, mint szinte semmi más. A fényszóró felperzseli az aszfaltot a következő lakott településig, viszont a szembejövőket vagy az utolért autó vezetőjét előzékenyen kitakarja a rendszer. Igaz, ez szerény vigasz, ha cserébe egy töksötét, fekete sávban kell autózni, mert a hátunk mögött egy gömbvillám világít. Az árnyjáték folyamatos, látszik, hogy keményen dolgozik a rendszer, hogy senki ne villantson vissza azért, mert elvakítjuk.

Menet közben a komfort is első osztályú, a légrugók finoman egyengetnek el az úton mindent, ami akár csak egy záróvonalnál is jobban kiemelkedik az aszfalt síkjából. Szélzaj nincs, sőt, semmilyen zaj nincs benne. A nyolcfokozatú váltó finoman, gyorsan dolgozik, ha akarjuk, a kormány mögötti fülekkel bele lehet szólni a munkájába, de ki tenne ilyet? Jobban úgysem tudná csinálni, legfeljebb az illúzió miatt érdemes kipróbálni. Rettenetes hossza ellenére jól, könnyedén irányítható mélygarázsban, szűk utcákban is. Igen, ez sem maradt ki, a négykerék-kormányzás az első és a hátsó kerekek kormányzási szögének sebességfüggő szabályozásával könnyíti meg a vezető dolgát. Parkolásnál pedig annyi kamera figyeli a környező tereptárgyakat, autókat, hogy egy félvak csimpánz is gond nélkül parkolna le vele akárhol.

Villámgyors a nyolcfokozatú váltó

Az M760Li alapára 54 036 000 forint, amihez nagykanállal lehet további extrát meríteni, így a tesztautóba is sikerült beletuszkolni még bő 10 milliónyi extra felszerelést. A Moonstone metálfény 430 ezer, a cifra bőrkanapé 2,4 millió, panoráma üvegtető 700 ezerért, Bowers & Wilkins Diamond surround hangsugárzórendszer 1,5 millióért, hűtő 460 ezerért, tv 400 ezerért, BMW Night Vision személyfelismeréssel 730 ezerért, hogy csak a legmókásabbakat említsük.

Az extrákkal súlyosan terhelt árcédulán így végül csinos 64 671 300 forint olvasható. Írhatnék a fogyasztásáról is, de minek. Nyilván nem számít 65 millió kiperkálása után, hogy városban a V12-es motor civilizált vezetés mellett is bő 20 litert vedel 100 kilométeren, és országúton, Eco módban 90-nel haladva is csak keservesen lehet 10 liter alá tolni a pillanatnyi fogyasztást. Lényeg, hogy a teszthét alatt bő 45 ezer forintot tankoltam bele, nagyjából három-, négyszeresét annak, amit egy átlagos tesztautóba kell tölteni. Mondjuk az is igaz, hogy minden benzinre költött forint megérte.

A V12-es motor egyáltalán nem takarékos. De kit érdekel?

Az M760Li nem egy tömegautó. Nagyjából olyan, mint egy rafinált, sok Michelin-csillagos menü, így a paprikás krumpli, rántott hús mellől nehéz megérteni, hogyan lehet bő 60 milliót eltapsolni egy autóra. A rántott húsok, sörök világában egy autó arra való, hogy elvigyen innen oda, onnan meg ide, észszerű költségekkel, üzembiztosan. Ez a szerzet pedig egy másik dimenzióból érkezett, felfoghatatlan tudással, képességekkel, hozzáadott értékekkel. Amiket nem is kell feltétlenül érteni.

Hamarosan visszatérünk a Godzilla vs. Mechagodzilla témájú anyaggal. Addig lehet fogadni, melyik nyomja le a másikat:

„>