| Röviden – Opel Insignia 1,6 CDTI (110 LE) | |
|---|---|
| Mi ez? | Az Opel középkategóriás modellje, az Insignia 2017 tavasszal bemutatott második generációja, takarékos, 1,6 literes dízelmotoros kivitelben |
| Mit tud? | Nagy, elöl tágas, és a 110 lovas dízellel nagyon harmonikusra sikerült autó |
| Mibe kerül? | A cikk írásakor legolcsóbb 1,6-os dízel Insignia 8 160 000 forintba kerül, a legjobban felszerelt – már 136 lóerős – pedig 9 960 000 forintért vihető el. A legdrágább dízel a 210 lóerős 2,0 literes CDTI, 4×4-e hajtással 11 910 000 forint. |
| Kinek jó? | Cégautónak, családi modellnek egyaránt jó választás, szép, modern, divatos és kinőtte az előd legbosszantóbb bajait |
2017 tavaszán váltotta le az Opel a 2008-ban, vagyis kis híján 10 évvel ezelőtt bemutatott középkategóriás modelljét, az Insigniát. A második generációs modellben igyekeztek mindent kijavítani, ami miatt kritika érte a korábbi, méretéhez képest meglehetősen nehéz és szűk utasterű változatot. Nézzük, mennyire sikerült.
Külső
Az új Opel Insignia 4897 milliméter hosszú, tükrökkel 2093 mm széles és 1455 mm magas. Tengelytávja a korábbi modellhez képest érezhetően megnőtt, bő 9 centivel lett nagyobb, mint volt. Az első, hátsó túlnyúlások még így, a 2829 mm-es tengelytávval is nagyok maradtak, de az arány valamelyest javult. A korábbi, kerekded, lágy formát karakteresebbre faragták, az új Opel Insignia alacsonyabb, laposabb és sokkal dinamikusabb, elegánsabb, mint elődje volt. Nekem kicsit a Mazda6-ra hasonlít, ami talán nem is olyan nagy baj. A négyajtósnak látszó, de valójában ötajtós karosszériát Grand Sportnak nevezik az Opelnél, a kombi karosszériaváltozatot pedig Sports Tourernek.
Külseje tele van apró, a jó ízlés határain belül maradó, mégis jellegzetes, egyedi formai megoldásokkal, a motorháztetőn hosszában végigfutó finom vasalástól az embléma melletti szárnyacskákon át az autó oldalára vaslat élig, nyílhegyszerű, nagy, masszív kilincsekig. Klasszak az első, tudományos LED-es fényszórók, a ködlámpafészek, és a hátsó lámpák is, a mókás csomagtartónyitó gombig. Gyöngyházfehérben nem túl feltűnő, hanem inkább egy jól sikerült, harmonikus külsejű autó.
Belső
Az előző generációs Insignia egyik legnagyobb baja a bitang külső mérethez valószínűtlenül szűkre szabott utastér volt. Eddig elöl sem volt igazán nagyvonalú a tér, de a hátsó ülésekben ülve nagyjából annyira volt élvezetes az élet, mint egy nyomasztó, apró lőréses betonbunkerben. A befelé dőlő keskeny ablakok, a mély ülések és a kis belmagasság miatt nemcsak a magas, de az átlagos embereknek is szűk volt a hátsó sor.
De ennek vége, szerencsére ezen is változtattak, amikor megrajzolták az utódot. A helykínálat ugyan még mindig messze van a nagyvonalútól, de már teljesen élhető hely lett az Insignia második üléssora is. Ugyan széltében csak kicsit nőtt a második generációs Insignia, a belső ügyes átvariálásával mégis sikerült oldalanként pár centivel tovább növelni az életteret. Van tisztességes lábtér, szellőzés és több USB-csatlakozó is a telefonok, illetve más kütyük etetéséhez. Telefont amúgy ezernyi helyen lehet benne tölteni, az USB-csatlakozók mellett a könyöklőben lévő zsebben az erre alkalmas telefonok vezeték nélkül is feltölthetők.
Kényelmes, tudományos ülések és több hely az új Insigniában
Elöl már kompromisszummentes a jólét – jó, a német gerinctudósok áldásával tervezett, ide-oda állítható, masszírozós csodaülések azért durván felárasak – de a helykínálat frankó, az igazi, mutatós műszereket és TFT kijelzőt is használó műszerfal remek hibrid, a kijelzők képe szép és pont annyi gomb van a középkonzolon, ami ideális. A legszükségesebb, gyorsan elérendő funkciók dedikált gombot kaptak, a klímavezérlés csinos, jó fogású tekerőgombot kapott és vannak gombjai a hangerőszabályzónak, számléptetésnek is. Újak a remek fogású, se nem túl vastag, sem túl vékony kormány gombjai is, vannak nyomkodni- és billentenivalók is. Kis tanulást igényel, mire mindet bemagolja a vezető, de pár nap után már sokat segítenek a biztonságos autózásban. Ja, és van remek head-up-display is, szép képpel, változtatható információtartalommal.
Az anyaghasználatra sem lehet panasz, pihepuha kárpitba, rendes, jó fogású anyagokba burkolták az Insignia belsejét és a barna, lyuggatott bőr is jó választás. Már ha muszáj bőrt választani. Csomagtartója ugyan nem nőtt, sőt, valamivel kisebb mint eddig, 490 literes, lehajtott hátsó üléstámlákkal pedig 1450 literesre növelhető. A háttámlák egyesével dönthetőek, és lehajtás után sík rakfelület alakítható ki a csomagtérben, amit nagyra nyitható hátsó ajtón lehet telepakolni.
Sík padlójú, könnyen pakolható a csomagtartó
Technika
Az 1,6-os dízelmotorból kétféle teljesítményű is található az Insignia árlistáján, az egyik 110, a másik 136 lóerős, nyomatékban pedig 300 Nm áll szemben a 320-szal, árban pontosan 150 ezer forint a különbségért. Elsőre nem tűnik soknak a 110 LE egy másfél tonnás autóhoz, de az élet tele van meglepetéssel. Az 1,6-os dízelmotor annyira illik az autóba, hogy ihaj. A hatfokozatú kézi váltóval remek párost alkotnak, a fokozatok jól eltaláltak, a váltó könnyen, pontosan mozog, egyáltalán nem hiányzik belőle a kényelmesebb automata váltó.
Meglepő, hogy 110 lóerővel is boldogan el lehet közlekedni
Vezetés
Városban, országúton, autópályán is jó vezetni az Insigniát ezzel a mindössze 110 lóerős motorral. Ugyan nem megy vadállat módjára, nem kanyarodik úgy, mint egy gokart, viszont kényelmes, kiegyensúlyozott és nem jut jobb eszembe róla, harmonikus autó. Mindene úgy jó, hogy ez nem tűnik fel vezetés közben. Csak a vezető nem fárad bele egy több száz kilométeres autózásba a tudományos-fantasztikus hűthető-fűthető-masszírozós, hosszban is állítható ülésben, nem tébolyodik meg a menüben való kotorászás közben, és a csendes utastér is élhető hely. Futóműve a 18 colos kerék ellenére sem rázza szét az utasokat, de kisebb felnivel azért valószínűleg még komfortosabb lenne az autózás.
Fogyasztása nem rossz, a fedélzeti számítógép szerint városban sem reménytelen 5 liter körüli értéket összehozni. Ez azért is veszélyes, mert ilyen átlagot látva automatikusan átáll az ember spórolósra, mert izgatja a dolog, hogy lehet-e belőle még ennél is kevesebbet kihozni. A katalógus szerint 4 literrel kéne letudni a 100 kilométeres vegyes távot, ami a való életben a műszer szerint is inkább az 5,4-et súrolja. Igaziból pedig 390 km megtétele után 6,2 literes átlag jött ki, ami sok városi szüttyögéssel nem is olyan rossz. Sőt, inkább jó eredmény. Persze jobb lenne a gyár által ígért érték!
Félig igazi, félig digitális a műszerfal
Költségek
A dízel Insignia alapára 8 160 000 forint, a takarékosabb start-sopos változat 100 ezerrel drágább. A 136 lóerős kivitel 150 ezerrel többet kóstál az alapnál. A tesztautó néhány húzós extrával már ezzel a kis motorral is beleszalad a 11 550 000 forintos árba. Igaz, az extrák mindegyike hasznos, a szélvédőfűtéstől a masszírozós, csodaüléseken, fűthető hátsó üléseken, kormányfűtésen, aktív sávtartón át a mátrix LED-es fényszóróig.
Okos, szép és remekül világít a mátrix LED-es, automata üzemmóddal is rendelkező fényszóró
| Az Opel Insignia 1,6 CDTI start-stop (110 LE) és vetélytársai – Listaár, forint | |
|---|---|
| Opel Insignia 1,6 CDTI start-stop (110 LE) | 8 260 000 |
| VW Passat Trendline (125 LE) | 7 645 630 |
| Mazda6 CD 150 (150 LE) | 8 099 900 |
| Ford Mondeo 1,5 TDCI (120 LE) | 8 435 000 |
