Röviden – Alfa Romeo Stelvio | |
---|---|
Mi ez? | A Giuliával közös padlólemezre épített, jelentős részben a Giulia műszaki egységeinek a felhasználásával tervezett prémium középkategóriás SUV. |
Mi tud? | Vonzó és hamisítatlanul olasz megjelenés, tágas és kényelmes utastér és mindenekelőtt kiváló vezethetőség. |
Mibe kerül? | Jelenleg a 280 lóerős benzinmotorral, automata váltóval és összkerékhajtással 14 milliótól elérhető. |
Kinek jó? | Annak, aki nagyon vágyik egy divatos megjelenésű és egyúttal temperamentumos olasz autóra, de (például a család miatt) nem mondhat le a tágas utastérről és a nagy, átalakítható csomagtérről. |
Az Alfa Romeo Stelvio értelmezése lehetetlen némi történelmi kitekintés nélkül, de szerencsére nem kell az ősrobbanásig ugranunk az időszalagon. Elég talán a kilencvenes évekig, amikor egységes, a korszaknak megfelelő modellpalettával evickélt előre az olasz márka, volt C-szegmensbe illő párosa a 145/146 képében, három, illetve öt ajtóval, felettük a komolyabb szedán, a 155, végül a még komolyabb négyajtós utazóhajó, a 164. A nagyra becsült sportmúlt emlékét pedig a GTV őrizte, bár ahogy a többi típus is, csupán elsőkerék-hajtással.
Ezeket váltotta a 147/156/166 hármasa, és produkáltak egész szép eladási számokat (az évi gyártott darabszám 200 ezer körül mozgott az ezredfordulón), elhoztak két Év Autója címet, de a műszaki bizonytalanság bélyege csak ott ült a márkán, a 156/166 helyébe lépő 159 pedig az első pár sikeres év után meredek zuhanást mutatott be, a válság évei keményen érintették az Alfa Romeót is, 2009-re felére esett a termelés, csak 103 ezer autó talált gazdára, 2014-re pedig alig 60 ezer.
A többiek talpra álltak, az Alfa maradt a padlón, a Golf-riválisnak kikiáltott Giulietta sem hozott új aranykort, a Mito pedig szintén a felejthető kategóriába került.
Ezért van a gyártóval kapcsolatos összes hírben, tesztben ott a kérdőjeles feltámadás, mert ezt a szép lassan elsorvadt, romjaiban lévő kínálatot szédítő befektetéssel, fejlesztéssel újítják meg. Legalábbis ez az ígéret, ami új hátsókerék-hajtású modelleket szült, első körben a szedán Giuliát, majd 70 százalékban azonos alkatrészekből, közös platformra (Giorgio) épített Stelvio szabadidőautót.
Ami kénytelen lesz egyedül megmenteni a márkát, mert a Giulia a bevezetése óta igen harmatos eladásokat produkál, ráadásul bejelentették a következő típusok csúszását, így a Stelvio a tizenkilencre húzott lapként most már tényleg, végleg a sorsdöntő modell, ha bukik, akkor nagy valószínűséggel búcsúzhatunk az utolsó emberevő emblémás autógyártótól. (Vagyis az olaszok búcsúzhatnak tőle, a névért és múltélt garantáltan sorban állnak majd a kínai befektetők a Fiat-Chrysler ajtaja előtt)
Külső
Ja, és hogy milyen az autó? Nagyjából ugyanazt hozza, mint az elmúlt évtizedek alfái, csak 2017-es köntösben. A forma inkább biztonsági játéknak tűnik, furcsa leírni, de ma egy KIA, Mazda bátrabbra vágott ívekkel lép ringbe, mint az olasz rivális. A sziluett arányaiban a Porsche Macant idézi, de részleteiben egyedi, és idővel belopja magát az ember szívébe.
A rövid túlnyúlások, a motorháztető masszív domborulatai, a légbeömlő alatti csücskök és természetesen a háromszög alakú pajzs összetéveszthetetlen arcot rajzol, de azért érezhető, hogy a pufók SUV-jelleg nagy falat volt a tervezőknek. Főleg féloldalról, alacsonyról áll össze a kép, de ilyen a popszakma, amikor a Giulia 282 centis tengelytávjára kell 21 centivel magasabb karosszériát rajzolni, az nem holmi ujjgyakorlat.
Megtették, amit lehetett, az övvonalat felhúzták, a hátsó ablakot lőrésnyire hagyták, a far hatalmas lemezfelületét pedig két magasra húzott valódi kipufogóvéggel és védőlemez-imitációval tagolták.
Belső
Beülve érezhető igazán a Giulia-kapcsolat, bár szellősebb elrendezéssel, de ugyanaz a kabin fogad. A dupla körműszerek mély csőben ülnek, és ahogy a műszerfal felső ívébe harapnak, az a 60-as, 70-es évek klasszikusait idézi. Mesterien sikerült eltüntetni a 8,8 col méretű központi kijelzőt, az egyszerűen odaragasztott táblagép hangulat helyett tökéletesen belesimul a középkonzolba.
Tökéletesen illeszkedik a dizájnba, de felbontásával, képminőségével, funkcióival, illetve azok hiányával már elmarad a konkurensekétől. A tolatókamera képminősége több kategóriával alacsonyabban sem állná meg a helyét, és nincs rendelhető sokkamerás, felülnézeti képet adó kütyü, pedig ez adott listaáron 140 ezer forintért.
A kezelés viszont gördülékeny, a nyomógombos-tárcsás megoldással könnyű boldogulni, de a tárcsa felületét hiába tapodjuk, nincs írásfelismerő rendszer, amivel például Audikban, BMW-kben találkozhatunk. Jelenleg Apple CarPlay- vagy Android Auto-támogatás sincs, csak ígéret a későbbi bevezetésre, tehát a Facebook-generáció felé még csak félénken sem kacsint a Stelvio.
Kimaradtak az autonóm közlekedés irányába mutató legmodernebb rendszerek is, a kínálatban csupán ráfutásra figyelmeztető, sávelhagyás-, illetve holttérfigyelő, valamint adaptív tempomat található.
Pedig a törekvés érezhető, nem úri hóbortból fejlesztették a (részben Magyarországon gyártott) IBS-nek hívott (Integrated Brake System) elektrohidrualikus fékrendszert. Ez a mindent magába foglaló elektronikus szörny vákuumrásegítő nélkül fékez, villanymotor hajtotta dugattyú állítja elő a féknyomást, tudja az összes elektronikus stabilizáló funkciót, amit eddig más alrendszerek láttak el. Ezzel magát a pedálérzetet is lehet programozni, tökéletes alap egy későbbi önvezető rendszernek.
De kanyarodjunk vissza a belsőhöz, amit, ha akarunk, valódi fa dekorbetétekkel, lenyűgöző vörös bőrkárpittal dobhatunk fel. Ezek sokat dobnak a minőségérzeten, ami pár egyszerű műanyag felülettől eltekintve hozza az elvárt szintet.
A szellőzők lamellái finoman mozognak, apró műanyag pöcörők helyett két hatalmas, kecses fémfüllel dirigálunk a nyolcfokozatú váltónak, az indítógomb pedig a kormányra került. Megszokást igénylő apróság, amit valamiért mégis jó érzés agyunkba égetni.
A helykínálat hozza a kategória átlagát, elöl körülölelően kényelmes, hátul megfelelő, a térdeknek az első háttámlák vájatai hagynak helyet, amire szükség is van, mivel a borítás kemény. A hátsó ülésekbe mint kádba csúszunk be, mivel szinte a tengelyen ülünk. Ezért a puha bőrborítás egészen faltól-falig tart, az ajtók pedig nagyot harapnak a hátsó sárvédőbe.
Az 525 literes csomagtérhez elektromosan nyíló ajtón keresztül jutunk el, a sík falakkal határolt raktér könnyen pakolható, bár a mélynyomó rácsa bánhatja, ha egy tempós kanyarban lekoccolja a mediterrán kertbe vásárolt terrakotta váza. Szerencsére van négy rögzítőpont megelőzni a bajt, valamint 12 voltos ajzat, és 40-20-40 arányú bővíthetőség. Ezt akár a csomagtér felől is megtehetjük, bár sok értelme nincs, mivel a kar meghúzása után nem csapódnak le maguktól a háttámlák, azokat kézzel kell meglökni.
Vezetés
Szerencsére a magával a Stelvióval nincs ilyen gond, megy magától, főleg ezzel a kétliteres, friss fejlesztésű, teljes alumínium négyhengeres turbó benzinmotorral. Úgy indul és úgy jár, ahogy az erős benzineseket rég szerettük, még van némi mechanikus zaj, reggelente morogva, magas alapjáraton kezdi a hideg üzemórát. Azért 280 lóerőt nem a szél hord össze, jobb várni, míg a víz és olaj eléri a megfelelő hőfokot, egy olaszt nem lehet munkára fogni, míg a pultnál állva le nem húzta az első rövid feketét.
Utána jöhet a zúzás, vagyis az a meglepő karakter, amit ez a blokk produkál. Elsőre beülve a fordulatszámmérő alapján dízelre tippelnénk, a vörös sáv már 5500-tól indul. Ez akkor válik érdekes adattá, ha tudjuk, hogy a maximális teljesítmény pedig 5250/perces fordulattól érhető el. Szűk tartomány, amiért érdemes taposni a gázpedált, a 400 Nm nyomaték 2250-4000/fordulat között áll rendelkezésre, tehát a kétezerig tartó, iskolába vivő, bevásárló üzemmód után durvul el a helyzet, és produkálható az 5,6 másodpercig tartó százas sprint.
A hívők, a maroknyi fanatikus ennél a pontnál bocsát meg minden hibát az épp karácsonyfaként világító műszerfallal riogató Alfának. Mert piszok jól adja el magát, a technika minket magasztal, és mi el is hisszük, hogy zsenik vagyunk a volán mögött. Ezt tudja az Alfa Romeo úgy általában, és ebből lapátoltak zsákszám a Stelvióba.
Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul multilink felfüggesztés mellé 12.0:1 arányú áttétellel dolgozó kormányművet terveztek az olaszok, és ez a csomag ujjbegyeinkre és farpofáinkra közvetít mindent, ami az autó alatt az úton történik.
Átfogás nélkül fordulunk bárhol, a kormányoszlopra rögzített, hűvös fém váltófüleket pedig mindig elérjük, a 8 fokozatú ZF automata pedig készségesen reagál azonnal minden pöccintésre. A gyári adatok szerint 1660 kilogrammot nyom a Stelvio, alumínium a motorháztető és a csomagtérfedél, az első sárvédők, valamint az ajtók, szénszálas műanyag a kardántengely, de talán ezek nélkül is benne lenne a bugi.
A mai autók javarészt ázott szivacsként mozognak, mintha nyűg lenne bevenni azt a fránya kanyart. Kevés kivétel akad, de a Stelvio buci testét meghazudtolva közéjük tartozik. A benzinesekhez kizárólag rendelhető Q4 összkerékhajtás alapesetben minden erőt a hátsó tengelyre küld, ha már sodródik a far, akkor jöhet ötven százalék előre. Épp elég, hogy megmaradjon az egyensúly nagyobb tempónál is, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint izzadva kapaszkodni.
Személy szerint élveztem, hogy a sávelhagyást a kormány természetes rezgése jelezte, maga a tény, hogy a kerék ráment az aszfaltról kiemelkedő fehér sávra, de nyilván ez nem kápráztatja el a kényelemre vágyó tömegeket.
A megbízhatóság kérdése
Az egy hétig általunk próbált Alfa Romeo Stelvióban két hibaüzenet váltotta egymást a műszerfalon. Valamilyen okból nem működött a sávelhagyást jelző elektronika, valamint az automata távolsági fény. A rendszer részét képező kamerát semmilyen szennyeződés nem takarta el, a szélvédő sértetlen volt.
A Giuliával több észak-amerikai teszten akadtak problémák, a MotorTrend magazinnál szereplő Stelvióban pedig szintén több hibajelenség fordult elő. Teljesen új technológia bevezetésénél előfordulnak gyerekbetegségek, pár év múlva derül ki, valóban hogyan teljesít az autó, addig is az 5 év/100 000 kilométer jelent nyugodt éjszakát a Stelvio vásárlóinak.
Mint ahogy az egész feszesre hangolt futómű sem, a Stelvióban egy-egy komoly kátyú péklapáttal mért csapás az alfélre, és hiába tekerjük a DNA immár tárcsával választható funkcióit, a helyzet nem lesz jobb. A kapcsoló viszont hasznos, a gázreakció, valamint a váltóprogram változtatása markánsan elkülöníti a dinamic, automata, illetve advanced economy opciókat. Utóbbiban bőséggel kétezer alatt már jön a következő fokozat, és elengedett gázpedálnál üresbe kapcsolva vitorlázik a Stelvio.
Ha így használtam volna végig, talán alacsonyabb eredmény jön ki a 11,2 l/100 kilométeres átlagfogyasztásnál, ami ekkora mérethez, teljesítményhez, összkerékhajtáshoz mérve elfogadható érték.
A megszokottól eltérő fékrendszer nem jelent nagy különbséget vezetés közben, vészfékezésnél nem dobol egyáltalán a pedál, viszont brutálisan lassít nagy tempóról is. Egyedül a pedál apró érintéseire reagál másképp, lassú tempónál a nagyon finom fékezéshez nagyobb pedálút kell, ezért benne van, hogy túlkompenzálva bólintásig fékezünk.
Költségek
Az Alfa Romeo Stelvió így vakolatlan háznak tűnik a milliomosnegyedben. Ott vannak a finom mérnöki megoldások, érezhetőek a fejlesztés eurómilliói, de nehezen eladható részegységekbe ölve. A szénszálas műanyag kardántengelyre kevesek nyála cseppen el, egy adaptív, teljes LED-fényszóró mutatványát, esetleg a hűtött ülések kényelmét már sokkal többen élveznék.
Zseniális lett az alap, a vezetéshez gondolatban bőrkesztyűt húzó autósok mind állva tapsolnak, de a piac kegyetlen, és ha nincs mellé a digitális köret, az árazás pedig magabiztos, abból csak lesújtó eladási statisztikák születnek.
Az Alfa Stelvio legerősebb benzines változata automatával, összkerékkel, és hasonló teljesítményű benzines vetélytársai – Listaár, forint | |
---|---|
Alfa Romeo Stelvio 2.0 Q4 (280 LE) | 14 090 000 |
Mercedes GLC 300 2.0 4Matic (245 LE) | 14 358 000 |
Audi Q5 2.0 TFSI Quattro (252 LE) | 14 849 000 |
BMW X3 28i xDrive (245 LE) | 16 644 000 |
Volvo XC60 T5 AWD Aut Momentum (250 LE) | 14 599 000 |
A 150 lóerős 2,2 literes dízel alapmodell belépő ára 11 320 000 forint, a 280 lovas benzinesért 14 090 000-et kell fizetni, extrákkal könnyedén elérhető a 17-18 milliós tartomány, de persze mint minden ár a hazai piacon, ez is képlékeny, egy hasonlóan felszerelt, kiállított szalonautó már 15 millió körül hazavihető.
Ez a 14-15 millió lehet a Stelvio átlagára, és ebben a sávban fenyegetően erős a konkurencia. Akad három német prémium ellenlábas, a másra vágyóknak ott a friss Volvo XC60, vagy a szintén eltérő hangulatot árasztó Jaguar F-Pace. Ebben az őrült tülekedésben, az egymásra csúszó, egyre kuszább kategóriák között kell megtalálnia az Alfa Romeo Stelviónak új vevőit. Nem lesz egyszerű feladat.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|