Veszélyeztetett fajjá váltak a klasszikus középkategóriás autók. Felülről a prémiummárkák raboltak rá a vevőkörre, nyomott lízingdíjakkal és az autók árába épített szervizcsomagokkal. Alulról az egyre kényelmesebb és egyre több extrával fényesíthető kompakt autók szorongatják őket, a végső csapást pedig az aszfaltterepjárók vihetik be.
De nem mindenki akar SUV-ban ülni, malomkerék méretű kerekeken zötykölődni, a túlsúlyos és rosszabb légellenállású autóba többet tankolni. Még van és remélhetőleg marad is pár márka, amely kitart és sokat is áldoz középkategóriás típusára. Korábbi tesztünk után, amelyet a Passat nyert, ismét a középkategória került sorra.
Dízelmotorral hasonlítottuk össze a Ford Mondeót, a Kia Optimát, az Opel Insigniát és a Renault Talismant. A Passat és a Superb kimaradt, mert méltattuk őket eleget, a Mazda6 a modellfrissítés miatt van távol, az újat épp a napokban vezeti Földes Attila.
Bár mindegyiket ismertük, a korrekt összehasonlítás kedvéért a városi karikák után a tesztautókkal tettünk egy hosszabb kört a fővárosból a Balatonig az M7 autópályán, visszafelé a 8-as úton és a 811-es országúton, némi kerülővel.
Külső
Egy igazán szép kivitelű ST Line Mondeo képviselte a Fordot. Jó színben, a mutatós felnivel ma is szemrevaló autó. Ára miatt nem sok céges Mondeón látni ezt a LED-es első fényszórót, pedig a nappali menetfény széles íve igazán menő.
Mivel a Kia majdnem ugyanúgy néz ki, mint elődje, nem érezni rajta, hogy 2016-os bemutatásával ez is friss autó. Arányos és esztétikus formaterve időtállónak tűnik. Az Insignia a tesztelt Mondeóhoz hasonló autoritást sugall, igen szélesnek hat és tetszett benne az angyalszárnyakon lebegő embléma. Oldalról nem találtuk sikkesnek, talán a sötétzöld fényezés tette esetlenebbé a 491,6 centis autó hatalmas testét.
Látványban a Talisman a kategória legizgalmasabb autói közé tartozik a domináns emblémából induló krómmaszkkal és a hátsó fényívvel. Okos térmegőrző trükként a kombi Talismanban nem a tetőív lekonyulása teszi dinamikusabbá az autó oldalnézetét, hanem az övvonal felkanyarítása.
Belső
Mivel mind a négy autó tágas belül, térkínálatuk alapján négy magas ember bármelyikkel kényelemben indulhat nyaralni. A legtöbb helyet a Kia Optima kínálja, de a többieknél valamivel hosszabb Opel Insigniában is van bő egy arasz az első üléstámla és a hátsó üléspad között. Az Insignia a toló-panorámatetővel is elfogadható fejteret nyújtott, mivel a kombi 4,5 centivel magasabb az ötajtósnál.
A tesztautókba épített üvegtetők összekuszálták a helyzetet a fejtér csökkentésével, ezekben a nagyobbrészt üvegtetős autókban a tolótetős Optimánál több fejteret kínált hátul az Opel és a nyithatatlan üvegtetejű Mondeo. A legszellősebb hátul a Talisman Grandtour, amelyet acél tetővel kaptunk tesztre, de 300 000 Ft felárért itt is elérhető a nyitható panorámatető motoros árnyékolóval.
Minőségérzetével a Kiában alig van min fennakadni. A Fordban a fokozatválasztó kar előtti műanyagokat nem értjük, a Talismanban szintén a műanyagburkolatokon lehetne szépíteni. Az Opel kétarcú. A rogyásig felszerelt, ezzel az érdekes extrákat kipróbálhatóvá tevő tesztautóban a csodás bőrülés és a panorámatető után éles kontraszt a bajuszkapcsolók csúfsága és a ronda rés a kormányoszlop műanyag borításában, ami mindig látszik, ha negyed fordulatnál többet tekersz a volánon.
Temérdek extrával hiába lesz szép autó egy Insignia, ha a csúf megoldások az összesben ott vannak alapfelszerelésként. Nagyon tetszett viszont az Opel apró figyelmessége: amikor vészvillogóval pár percig állsz valamilyen okból, egy idő után lehalkítja az irányjelző hangját, hogy ne idegesítsen.
Elsőre a Ford Mondeóban nehéz kiigazodni a gombokon, kapcsolókon, ergonómiából lenne mit tanulnia a Kia Optimától, amelyben a kormánykerékre zsúfolt elemeket leszámítva a legtöbb funkció üdítően egyszerűen elérhető és ott van, ahol sejtjük. A Talisman kiismerésében sokat segített a nálunk vendégeskedő limuzin, de például a fejmagasságú kijelző állítása az Opel külön műszerfali gombjával sokkal ésszerűbb, mint kiemelt menüpontban, de így is jóval több lépésben hozzáférve.
Látva a Kia vagy az Opel kijelzőjét, a Renault álló érintőképernyője nagyon elmaradott. Elég gyakran kell két-háromszor megnyomni ahhoz, hogy történjék valami, a telefon-csatlakoztatásnak is többször kellett nekifutnunk, mint a másik három autóban.
A Mondeo különlegessége a motoros kormányállítás luxusán felül az övlégzsák a hátsó szélső üléseken. A szíjba épített légzsák felfúvódva megnöveli az öv felfekvő felületét, amely így körülbelül ötször nagyobb területen érintkezik az utasok testével és mérsékli a mellkas, a fej és a nyak sérülésveszélyét. Egy hátránya van, hogy a bumszli övcsat miatt ezzel az övvel nem lehet gyermekülést bekötni, csak Isofix-ülésrögzítéssel kompatibilis.
Sokszor megálltunk cserélni, hogy kijöjjenek az autók közötti különbségek és mindig feltűnt a Ford Mondeo szerencsétlenül magas ülése és rövid ülőlapja. A másik három autó sokkal jobb üléshelyzet kínál. Az Opel háttámaszos AGR-ülései (Aktion gesunder Rücken) minden pénzt megérnek a kihúzható lábtámasszal, amit a Talismanban is szeretünk. Az Opel kiválóan támasztja a testet az optimálisan beállítható deréktámasszal. A Mondeo motoros deréktámasztása csak ki-be állítható, a Talismané az Opelhez hasonlóan fel és le is mozgatható, de elmarad az Insignia mögött.
A tesztautó esetében jóval szerényebben felszerelt Optima külön trükkök nélkül ad jobb üléseket, mint a Ford. A masszázsfunkció hasznos és jópofa a Renaultban, de az Opelé jóval komolyabb, viszont az AGR-ülések költségén felül további 150 000 Ft a felára a vezetőnek és 190 000 Ft mindkét első üléshez.
Technika
Bár az Opelt leszámítva egyik márkánál sem ez az autó a csúcsmodell, kiviteltől függően komoly technika rejtőzhet bennük. A kombinak egyikből sincs nyújtott tengelytávja az ötajtóshoz vagy a lépcsőshátúhoz képest.
Hibridhajtás a Kiánál külső töltéssel, a Fordnál sima hibridként érhető el az Amerikából átszármazott lépcsőshátúban. Az Opelnél már gázüzemű sincs az Insigniából, a Talismanból is kizárólag benzines és dízel készül. Említésre érdemes, hogy a Mondeo a 150 és a 180 lóerős dízellel illetve az Insignia a 170 és a 210 lóerős dízellel meg a 260 lóerős benzinessel négykerék-hajtással is elérhető, amit a Kia és a Renault csak SUV-ban kínál.
Mind a négy autó dízelmotorja közös nyomócsöves befecskendezésű. A Fordban francia dízelmotor van, ami többnyire jó adottság és ezúttal is az. A PSA kétliteres dízeléből ez a duplaturbós, 210 lóerővel.
Két turbó segít a Renault-nak is, így a csupán 1,6 literes motor lead 160 lóerőt és 380 Nm nyomatékot. Az Opelhez is van ezerhatos dízel, de a 136 lóerő feletti tartományt a kétliteres fedi le. Egy turbóval a tesztautó motorja 170 lóerős, lépcsőzetes feltöltéssel, két turbóval ez is lehet 210 lóerős, de a forgatónyomaték marad 400 Nm.
A Kia már bemutatta a Sportage modellfrissítésével U3 jelű új, 1,6 literes dízelmotorját, de az Optima még a régi 1,7-est kapja. A hengerűrtartalmával különutasnak ható dízel egyféle teljesítményszinttel létezik. A négy típus közül egyedül a Kia árlistáján szerepel benzines szívómotor, a változó szelepvezérlésű 2,0 CVVT 163 lóerővel és 4800-as fordulaton 196 Nm nyomatékkal. A turbódízel 1750-en ad le 340-et.
Egy autó hatótávolsága kényelmi és biztonsági tényező is, amiben a Renault a leggyengébb. A dízel Talisman kombik 52 literes tankját a hátsó kerekek kormányzása 47 literre csökkenti (a 150 és a 200 lóerős, 1618 köbcentis turbós benzineseké 4Controllal is marad 51 literes). Az Insigniába 62, a Mondeóba 63, a Kiába egyenesen 70 liter gázolajat tankolhatunk. Vontatni viszont a Ford és a Renault a legjobb. Előbbihez ezzel a motorral 2000, utóbbira 1850 kg össztömegű utánfutót köthetünk, az Opelhez csak 1700, a Kia mögé csak 1500 kilósat.
Közös a négy autóban az elöl MacPherson futóműkonstrukció. A hátsó kerékfelfüggesztés egyedül a Renault-ban nem független, többlengőkaros. Az Initiale felszereltségű Talisman azonban összkerékkormányzással és adaptív lengéscsillapítással érkezett a tesztre, ami Intens felszereltséggel félmillió forintos tétel. A lengéscsillapítás villámgyors és állandó szabályozása az Opelhez is rendelhető 300 000 forintért.
Elég szomorú, hogy a Kia Optimához LX és EX Limited szinten nem rendelhető, EX Prémium kivitelben is a 650 000 forintos, ráadásul automatikus váltóhoz kötött Techno-csomag részeként kapható az automatikus vészfékező rendszer. Ez egy olyan magától értetődő biztonsági felszelés, amely egy alapkivitelű Volkswagen Polóban szériatartozék (gyalogos-felismeréssel együtt).
Vezetés
Mind a négy tesztautó automatikus váltós. A Ford és a Renault duplakuplungos sebességváltója hatfokozatú, a Kiaáé hét. Az Opel a kétezres dízelekhez és a 260 lóerős benzineshez nyolcfokozatú automatikus váltót kínál, hidrodinamikus nyomatékváltóval. A Kia váltója néha lassan reagált a gázra, R-be téve a lejtőn megindult lefelé, mire a motor erőre kapott, hogy a kuplung zárásával megálljon és tolatni kezdjen az autó.
A Renault kikanyarodáskor hajlamos mélázni és megijeszteni az embert lassúságával. A Ford Mondeóban az automata hat fokozattal is jól kiszolgálja a bikás dízelmotort, az Insignia inkább a kapcsolások finomságában jó. A hosszú áttételezéssel halkan száguldhatnak autópályán, a Kia hetedikben 2050, az Opel nyolcadikban 2000, a Renault 2350 körüli fordulatszámon jár 130-nál. A Fordé hasonló.
Motorerőben nemcsak papíron vezet a Mondeo, ami nem meglepő. Azért vettük be a tesztparkból hiányzó 150 és 180 lóerős TDCi helyett a csúcsmodellt, mert a 210 lóerős dízellel is versenyképes a listaára a konkurensekkel. Ez a motor főleg a felső tartományban lehengerlő, ahol a többiek kifulladnak, ott még van benne erő. A 450 Nm lejjebb is megtáltosítja az autót.
400 Nm maximális forgatónyomatékával az Opel is könnyen el tud lépni a másik két kocsitól A Renault duplaturbós 1,6 és a Kia 1,7 literes, egy turbós motorján azt érezni, hogy kevésbé meggyőző az erőleadásuk, de ezekkel is lehet dinamikusan haladni. Kézi váltóval a Kia élénkebb lehetne, legalábbis 100-ra pont egy másodperccel hamarabb, 10,0 s alatt gyorsul. Az Optima 1,7 CRDi-t elinduláskor viszonylag magas fordulatszámra kényszeríti a motorvezérlés, ami városban rontja a zajkomfortot.
Gazdag felszereltséggel a középkategória közel jár a felső kategóriához, ami abból is látszik, hogy az Optimát leszámítva mindegyik autóban dupla első oldalablakok javították a zajszigetelést.
Aki finom és halk járásra vágyik, kerülje el az öngyulladós krahácsokat, de a soros négyhengeres dízelek között a Ford és a Renault motorja kulturáltnak mondható. Az Opelé hangra és járásra is darabosabb, a Kiában az 1,7 CRDi valamivel jobb a német konkurensénél.
Megütötte a fülünket az Opel erős gördülési zaja, az Insigniába átülve mindig feltűnt a gumizaj, ez azonban a gumiabroncsoktól is függ, nemcsak az autó zajszigetelésétől. Az első tetőoszlop felől érkező szélsutyorgás ellenére a Renault Talisman halkabb volt autópályán és a másik két autó is csendes.
A Kia és a Ford közel áll egymáshoz kényelemben és a vezetés örömében is. Egyikünknek a Kia, másikunknak a Ford kormányzása tetszett jobban, ahogy rugózási kényelmük is hasonlóan meggyőző.
Az Opel alapáron is jól hangolt kerékfelfüggesztést kap, de a 300 000 forintos FlexRide futómű sem pénzkidobás az adaptív lengéscsillapítással. A jó lesz még jobb, az Opel kulturált futása nagyon meggyőző hosszabb távú használatnál. Ez kelti a négy közül a legkomolyabb autó benyomását ahogy közepes és hitvány burkolatú országúton is finoman siklik vagy ahogy rezzenéstelenül száguld autópályán. Az üzemmódokat gombnyomásra lehet variálni, de nem feltétlenül szükséges, mert a menüben matatva a kényelmes Tour és a feszesebb Sport helyett az alapértelmezésben működő karakterisztikát is el lehet tolni inkább komfortos vagy inkább sportos irányba.
Alapvetően tetszett az Insignia homogén kormányzása is, bár Tour és normál üzemmódban túlzott a rásegítés. Nem ez a legagilisabb és leginkább közvetlenre hangolt kormánymű, mert az a Talismanban van, de harmonikus és feltűnően természetesek és a visszatérítő erői.
A négyes legvagányabb autójaként a Talisman viselkedett. Kisebb és agilisabb autónak mutatja magát a többieknél, egyrészt mert fordulókörének átmérője járdaszigetek között csak 10,9 méter. Ezt a Kia is tudja, hátsókerék-kormányzás nélkül, de az Opel 11,1, a Mondeo 11,6 méteres körön fordul meg. A Renault Talisman kellemes fogású kormánykereke 2,4-et fordul a két végpont között, kis mozdulatokkal átvágtathatunk a körforgalmakon, könnyen rádobható az ívre, ahol laza farával még agilisabbnak hat. A feneke végül nem indul meg, egyszerűen másképp mozog, amit meg kell szokni.
Amikor nem a száguldás a program, feltűnik, hogy a káprázatosan gazdagon felszerelt Talisman Initiale extrái olyanok, mint a FIAT-modellekben szoktak lenni: van minden, csak sok minden nem működik olyan jól, mint más márkáknál. Az Opel szélvédőre vetített kijelzője a prémiumtermékekével is összevethető, fényes, imponáló és egyedül 250, csomagban más extrákkal 341-416 ezer forintért kapható. A Talisman műanyaglapja innen átülve nagyon szerény, viszont a Kiában és a Fordban még ilyen sincs. Az ülésszellőztetés és a masszírozás is jóval hatékonyabb volt az Opelben, ahol azonban ez is feláras, míg Initiale-ként a Talisman ezt is alapáron adja.
A tesztelt Kia Optimában egyáltalán nem volt adaptív sebességtartó automatika. A Business Edition és a GT Line szériában kapná illetve a 650 ezres csomag elemeként az EX Prémium is elérhető vele. A Ford fontos értéktöbblete a sima sebességtartóként és automatikus fékező-gyorsító funkcióval is működni képes tempomat. Mindig jobb kiválaszthatni, mit szeretnénk, mint élni valamivel, ami kötelező. A Renaultban vagy adaptív a sebességtartás, vagy nincs, cserébe a Talisman is elég ügyesen kezeli a féket és a gázt, akárcsak az Opel.
Költségek
Mindenben egymáshoz passzoló tesztautókat nem sikerült találni, de sokkal jobb megoldásnak tartottuk elkérni az ötajtós és 210 lóerős változatot a dízel Mondeóból, mint duzzogva meg sem csinálni a tesztet a 150 vagy a 180 lóerős kombi nélkül. Egymással reálisan összevethető kombik esetében az autók listaára az alábbi, amiben az automatikus váltó mellett a Renault Talisman esetében az összkerékkormányzás és az adaptív futómű is benne van, mert ez a félmilliós extra döntően hat az autó viselkedésére.
Listaárak egymáshoz közeli kivitelben és motorral, forint* | |
---|---|
Ford Mondeo 2,0 TDCi Titanium aut. (150 LE) | 10 195 000 |
Kia Optima 1,7 CRDi EX Business Edition (141 LE) | 10 209 000 |
Opel Insignia 2,0 CDTI Innovation (170 LE | 10 327 000 |
Renault Talisman 1,6 dCi Intens 4Control (160 LE) | 10 699 000 |
*Kombiként, automatikus sebességváltóval, összehasonlítható motorral és felszereltséggel
Értékvesztés
Megkértem az EurotaxGlass’s szakembereit, készítsenek a négy típusra értékvesztési prognózist, hogy korrekt képet nyújthassunk várható áresésükről. Az adatsor egymással összevethető felszereltségű és motorú autókra vonatkozik öt év/150 0000 kilométeres használattal. A dízel Mondeo itt 150 lóerős, a többi a tesztben szereplő motorváltozat.
Ford Mondeo Titanium 2,0 TDCi | Kia Optima SW 1,7 CRDi EX Prémium | Opel Insignia ST 2,0 CDTI Innovation | Renault Talisman 1,6 dCi EDC Magnetic 4Control | |
Listaár újonnan, Ft | 10 395 000 | 10 849 000 | 10 210 000 | 11 099 000 |
Értékvesztés, Ft | 7 548 000 | 7 662 000 | 6 860 000 | 7 926 000 |
Ár használtan, öt év/150 000 km után | 2 847 000/27,4% | 3 187 000/29,4% | 3 350 000/32,8% | 3 173 000/28,6% |
Százalékos arányban az Opel újkori árából marad meg a legtöbb, a nominális értékvesztés alapján is az Insignia gazdája bukik a legkevesebbet autóján. A Kia azonban hiába tartja arányaiban jobban az értékét a Fordnál, az Optima összességében nagyobb mínuszt jelent a Mondeónál, mivel az értékvesztése nominálisan magasabb. Arányaiban a Talisman is kevésbé ejti értékét a Fordnál, de magasabb indulóárával összességében a Renault 7 926 000 forintos értékcsökkenése a legmagasabb. Második az Optima kombi 7 662 000, harmadik a Mondeo 7 548 000 forinttal. A kalkuláció alapján egyedül az Opel árából olvad le kevesebb mint hétmillió Ft, egész pontosan 6 860 000 Ft.
Fogyasztás
Mind a gyári átlagfogyasztás szerint, mind a kevés városi, sok országúti és autópályás szakaszból álló saját mérés során fél literen belül maradt a négy középkategóriás dízel tesztautó fogyasztáskülönbsége. Egyedül a Ford Mondeót érdemes kiemelni, amely a legnagyobb nyomatékot és a legjobb menetteljesítményeket társítja a többiekkel egyenértékű vagy picit alacsonyabb mért fogyasztással.
Közös bennük, hogy városban és autópályán, magas utazósebességnél is kedvező marad a fogyasztásuk, amire a kétliteres benzines szívómotorral az Optima sosem lesz képes, hiába menekülnek egyes vevők a dízeltől az egyszerűbb és tisztábban működő technika felé.
Értékelés
1. Opel Insignia. Ez a legmagasabb színvonalú autó a négy közül, bár előnyét nem kis részben a költséges, de kiváló extrák adják, a FlexRide futómű, a szélvédőre vetített kijelző, az AGR-ülés és a mátrix LED-fényszóró. Az Insignia remek utazóautó és vezetni is jó. Erős, de kulturálatlan dízelmotorja könnyen kivédhető a 165 lóerős 1,5 Turbo benzinessel.
2. Kia Optima. Annyira nem jó, hogy győzzön, de nincs messze az Opeltől. Gyorsan kiismerhető, gyenge pontoktól szinte mentes autó, jó térhasznosítással. Jobb automatikus váltóval és szerencsésebb ár/felszereltség-politikával még veszélyesebb lehetne a kategóriatársakra.
3. Ford Mondeo. Késve futott be Európába és annak is négy éve már. Átlagos autó, magas használati értékkel, kimagasló előnyök és botrányos hibák nélkül A Mondeo mellett szól a választék szélessége, rendelhető 4×4-es és a kifejezetten érdekes hibridverzió mellett van belőle négyajtós limuzin, kombi és ötajtós ferdehátú is, amit a Kiából vagy a Renault-ból hiába keresünk.
4. Renault Talisman. Aki csak az egyszerűbb Talismant ismeri, meglepődik, mit hoz ki belőle a 4Control a összkerékkormányzás és az adaptív lengéscsillapítás. Ezekkel jobb autó, mint az egyszerűbb modellek, egyenértékű a Forddal, de az Initiale csúcsmodell magasabb ára miatt mögé szorul. Megérdemelne szebb belső téri anyagokat és főleg egy normálisabb érintőképernyőt.
A négy dízel kombiról, más megközelítésben
Meghívtuk a tesztre Aranyi Pétert, haszonjármű-szakírónkat, a King of the Road-rovat gazdáját, hogy a buszok és nehéz teherautók után kisebb méretarányban is lássuk, mit gondol a járművekről.Íme, Péter tapasztalatai a négy tesztautóról.
Renault Talisman: A 160 lóerős Renault Talisman egyik szerethető tulajdonsága, hogy négyféle – eco, komfort, semleges, sport – üzemmód közül lehet választani a vezetéshez, amiből akár össze is állíthatjuk a leginkább testhezállót. Valamennyihez egyedi vizualizáció tartozik, mind a középkonzol érintőképernyőjén, mind pedig a műszeregység digitális felületén megjelenik az adott fokozatra jellemző színvilág és grafika.
Városi és országúti forgalomban alig érezhető különbség a vezetési módok között. A legnagyobb különbség a sport üzemmódban mutatkozik, ekkor valóban kissé feszesebb lesz a rugózás, de a komfort is érezhető változást hoz, mert bekapcsolásakor automatikusan beindul a masszázsfunkció a sofőrülésben. Városban kissé unalmas a Talisman, de országúton agilissá és dinamikussá válik. További pozitívum, hogy kicsi a menetzaj az utastérben.
Kia Optima: A KIA Optimát elkönyveltem magamban „fekvős autónak”. Az üléspozíció és a kormánykerék pozíciója a sportautókét idézi. A sportos hatást fokozza a mélyen lenyúló tető miatt jóval keskenyebb a szélvédő, amitől az Optima szélesebbnek tűnik. Kicsit túltolták azonban az áramvonalasságot, mert ha egy magasabb ember feljebb emeli az ülést, a feje már a plafont éri. Az Optima vezetési élménye kimagaslóan jó. A sávtartó asszisztens menet közben éberen őrködik felettünk: nem engedi az autót kitérni saját sávjából, ami autópályás haladásnál kifejezetten praktikus lehet. Rugózása kellőképpen feszes és sportos, kormányzása pedig pontos. A menetzaj sem túl magas. Az Optima nagyon jó választás lehet azoknak az apukáknak, akik szeretnék élvezni a kombi előnyeit, de a sportosan vezetnek.
Ford Mondeo: A Mondeo számos kényelmi funkcióval lopja be magát az ember szívébe. A kormány elektromosan állítható, ami kifejezetten imponáló. A középkonzol extravagánsra sikeredett, ugyanis a műszerfalat és a kardánalagutat összekötő elem meglehetősen ívelt. A váltó mögött, a műszerfal alatt egy polc is van, melyen nem csak egy szemüvegtok, hanem akár egy kisebb könyv is elhelyezhető.
Az A-oszlop hosszúra sikeredett, korlátozza a vezető oldalirányú látóterét. Bár 210 lóerős motorjával kicsit kilóg a sorból, nagyon stabilan tapad az úttesten. Kormányszervója igen érzékeny: a legapróbb kormánymozdulatokat is látványosan reagálják le a kerekek, éppen ezért a Mondeo vezetése nagyon finom csuklómozdulatokat igényel.
Opel Insignia: Az Opel extravagáns megjelenéssel büszkélkedhet, utastere pedig az összes kipróbált modell közül a lehető legátgondoltabb. Az Insigniaába nagyon hamar bele lehet szeretni. Nagyon egyben van, rugózása tökéletes, úttartása és menetdinamikája szintén kimagaslóan jó a többi kipróbált modellhez képest. Az 1-es főút egyenetlenségeit szinte meg se érezte, ráadásul az élesebb kanyarokban is stabil maradt az autó, nem volt tapasztalható semmilyen váratlan bedőlés, vagy kellemetlen imbolygás. Egyetlen hátránya, hogy a motorja magas fordulatszámon hangosabb a versenytársaknál. Nálam abszolút győztes az Opel Insignia, mely a legfejlettebb modell az összes közül, az ezüstérmet a Kia Optima kapta, a harmadik helyezett a Talisman, majd a Mondeo következik.