Családi minibusz BMW emblémával: BMW 220d Gran Tourer teszt

Valószínűleg a dizájnerek nem lökdösik egymást félre fene nagy lelkesedésükben, amikor hétüléses családi egyterűt kell rajzolni, hiszen nem ez a meló az, ahol el lehet lőni a legjobb ötleteket. Itt elég, ha vizuálisan valamelyest fogyasztható lesz a végeredmény, nem kell ennél sokkal több. Így a BMW 2-es Gran Tourer sem szép. Mitől is lenne az egy bumfordi, kompakt egyterű? Pedig ha elölről, pont szemből közelítünk felé, akkor nincs semmi baj, a szokásos BMW-s formajegyekkel találkozunk: klasszikus légbeömlők, dupla betétes fényszórók, jellegzetes formájú nappalifény, nem is rossz. Aztán oldalról minden elromlik, meglátjuk a gyorsan emelkedő orrot, a magas tetőt és a felpuffadt konzervként dagadó, túlméretes hátsó részt. Ehh. Aztán szerencsére jön a hátsó, ahol megint szépen kitisztul a kép, hála két, krómozott kipufogónak, szép rajzú lámpatestnek. Egy dologban viszont verhetetlen ez a test, ez pedig az egyedülálló, 0,28-as alaktényező, amivel kategóriája legjobbja a 2-es Gran Tourer.

Biztos van, akinek ez is tetszik

Viszont, ha nem nézegetjük sokáig a hétszemélyes minibuszt, hanem inkább beleülünk, akkor minden rendben van. Innen már igazi BMW, a prémium anyagaival, minőségi kidolgozásával. Más kérdés, hogy ebbe a bőrillatú, finom anyagokból készült térbe mennyire való egy csapat koszos, nyálat csorgató, morzsázó, ablakot tapogató ördögfióka. Nem nagyon, de hála istennek a jó minőségű anyagok a strapát is jobban bírják és a takarításuk is könnyebb. A komor, fekete belsőnek jót tesznek a kék díszöltések, amik a műszerfalon, ülésen, könyöklőn, ajtón is végigfutnak, illetve a rafinált textúrájú fémburkolat is az jobb egyben ülő orra előtt. Talán a fényes, kényes zongoralakk nem kéne bele, de erről az autógyártók nem tudnak leszokni, így inkább szokjuk meg mi. És ne is nézzünk rá, mert már attól is megkarcolódik.

Remekül összeépített, jó anyagokból épült utastér

Klassz még benne a sötétben finoman derengő hangulatvilágítás, a hatalmas és jó felbontású képernyő, a kézírást felismerő iDrive-tárcsa és a tengernyi adatot mutató, színes kijelzős head-up display is. Utóbbit sokan nem tartják teljes értkű HUD-nak, mert csak egy plexire vetíti az információkat az „igazi”, üvegre vetítős változat helyett. Használat közben viszont ez is ugyanolyan hasznos, mert vezetés közben nem kell a távoli útról közvetlenül az orrunk előtt, közel lévő műszerfalra átfókuszálni, mert a HUD vetített, tükrözött képe ugyanúgy messziről látszik.

Plexire vetít a HUD, de így is nagyon jó, hogy van

Kezelőszervei remekül használhatók, az obeliszkszerű váltókartól a klímavezérlésen át az irányjelzőig, és a vezető a rokokó puttók alkar-vastagságát megszégyenítő pufi kormányt forgathat. Az Eco/Normál/Sport módok között váltogató kapcsoló viszont elég idétlen lett.

Helykínálata az első két sorban szinte hibátlan, az ülések komfortosak, és ezernyi irányban állíthatók, az ülőlap is elég hosszú. A második sorban 2:1 arányban osztva előre-hátra tologathatók, háttámlájuk osztva dönthető, ha pedig nagy raktérre van szükség, szépen síkba dönthető az összes. A harmadik üléssor ülőhelyei mindig rendelkezésre állnak, nem lehet őket kiszerelni. Persze a kompakt méret mellett ne várjunk tőlük sokat, a legtöbb hétszemélyeshez hasonlóan itt is inkább csak gyerekeknek van elég hely.

Gyereket ültessünk ide, ha nem akarunk bajt. Vagy nagyon picike felnőttet

Csomagtartója alapból 645 literes, de kis bűvészkedés után 1905 literesre is dagasztható. Berendezése mintaszerű, a használaton kívüli csomagtérrolónak is van saját helye a padlóban – nem kell töprengeni, hova is tegyük hétszemélyes üzemmód mellett – hátul pedig vannak csomagrögzítő fülek, gumis pántok, szatyorkampók, 12 voltos csatlakozó, minden, ami csak kellhet. Tényleg öröm bele pakolni.

Orrában keresztbe beépített, négyhengeres, változó geometriájú turbóval ellátott dízelmotor dolgozik, ami 190 lóerős csúcsteljesítményre képes. Ennél erősebb dízel nem is rendelhető ebbe a modellbe, és benzines változatból is csak két lóerővel van nála erősebb. 400 Nm-es csúcsnyomatékát már 1750-es percenkénti fordulatszámtól leadja, így nem meglepő, hogy hosszú távon, még nagy tempó mellett is kényelmesen, és ami még fontosabb, takarékosan lehet vele autózni.

190 lóerős a 2 literes dízelmotor

BMW-t vezetni általában jó dolog. Még akkor is, ha történetesen egy hétszemélyes minibuszról is van szó, akkor is. Kissé magas üléséből jól átlátható a karosszéria, parkolásnál, tolatáskor pedig kamerák segítik a magabiztos centizgetést. Remek alaktényezőjének és erős motorjának köszönhetően autópályás, hosszú utakon mutatja a legjobb formáját, amikor alacsony fordulatszámon, csendben lehet vele autózni. Ilyenkor a fogyasztása is barátságosabb – számítógép szerint 5-6 liter körüli – de városban sokat autózva az átlag már felkúszik 8,4 literre. Utóbbi mért adat, 4-500 kilométer megtétele után, jellemzően városban, rövid távokon használva.

Az alapáras 8 fokozatú automatikus váltó szépen együtt dolgozik a bivalyerős motorral, Eco módban takarékosan, Sport-ban kicsit idegesebben váltogat a számtalan fokozat között. Kormányzása pontos, kanyarban stabil az autó, de a 18 colos kerekeken és különösen sport módban hajtva már megérezni benne a hitványabb útburkolatot.

Ekkora kerekekkel csoda, hogy kényelmesen lehet vele autózni

A 2-es Gran Tourer legolcsóbban 7,9 millióért vihető el, 109 lóerős benzinmotorral, kézi váltóval. A tesztautó a 190 lovas dízellel 11 millió forinttól indul, ha pedig ezt az alapból is húzós árat kiegészítjük a számtalan extra felszerelés felárával, akkor hamar összejön a bő 16 milliós teljes ár. Igen, 16 millió forint egy kompakt, családi egyterűért. Jó, BMW embléma van orrán, baromi erős és parádés a belseje, de akkor is.

Innen nézve megint vállalható, klassz a kipufogó és a hátsó lámpa is

A 2-es Gran Tourer egy merészen árazott, kívülről minimum megosztó megjelenésű, elsőkerék- hajtású, mégis a BMW-s értékek nagy részét felvonultató családi autó. Erős, csendes, remekül vezethető, ötszemélyesnek zseniális – hét személlyel viszont már csak kompromisszumokkal használható – jól variálható belsejű, kompakt családi egyterű. Példás belsővel, klassz extrákkal és ügyes csomagtartóval és ami sokaknak talán a legfontosabb, díszes BMW emblémával az orrán. Akinek a presztízs sokat számít, és van rá pénze, nyugodtan vegye meg, örülni fog neki, az biztos.

Szavazás