| Röviden – Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio | |
|---|---|
| Mi ez? | Mennyei sportlimuzin az Alfa Romeo Giuliából 510 telivér ló erejével. |
| Mit tud? | 307 km/órával száguldani, családdal, csomagokkal a fedélzeten. |
| Mibe kerül? | 24,3 millió forint az Alfa Romeo Giulia QV alapára, melyet opciókkal 30 millió fölé lehet duzzasztani. |
| Kinek jó? | Ha imádsz vezetni, akkor a Giulia QV neked szól! |
Mielőtt megszülettem volna, már kihalt az autóiparból a hátsókerekes Alfa Romeo, ami pedig a 75-ös után következett, az nem volt egy diadalmenet. A Giulia nem jelent mást, mint a feltámadó főnixmadarat, az aranyköves út végén, a horizonton fénylő reménysugarat, hogy végre én is autózhatok egy jót Alfa Romeóval. Mielőtt a zsebemben landolt volna a kulcsa, hetekig másról sem beszéltem, csak a QV-ről. Azon merengtem, milyen lesz, hogy fog mozogni, milyen lesz reggelente ránézni. Aztán ott állt előttem a Competizione Rosso és abban a pillanatban éreztem, hogy a Giulia QV egyszerűen nem lehet rossz autó. Ó, de még mennyire, hogy nem az!
Külső
Valóságos közszolgálat a városi mászkálás a Giulia QV-vel, mert öröm a szemnek, annyira szép. Ritkán piroslik el az ember előtt ilyen gusztusos iparművészeti csoda, ami miatt érdemes felhajtani a fejet az instás cicavideók fölül. Szívszorítóan gyönyörű már a kiállása is, ahogyan elszántan nekifeszül az aszfaltnak. Látszik, hogy az olaszok őrült zsenikké válnak, ha bedobják a ristrettót és elkezdenek szívből rajzolni.
Nincsenek rajta élek, ettől pedig nem tolakodóan szteroidozott, csak izmos a Giulia QV. Megoldották az egészet a szemnek kellemes domborulatokkal és homorításokkal, amik pont jó ritmusban váltják egymást. Közben pedig minden valódi rajta a légbeömlőktől, a lökhárító alatt lévő, 10 fokot süllyedő aktív splitteren át egészen a hetyke hátsó szárnyig. A legtöbb apróság ráadásul karbon, mint az ajtók alatti él, mely annyira kilóg, hogy a nadrágszárad támogatásával örökké tiszta marad.
Csodaszép, klasszikusan alfás felnik
Cseppet sem érdekel, hogy ódon xenon izzó pislákol (fenéket, tök jól világít!) a vetítőlencsék mögött, amíg ilyen tekintetet lehet kihozni oldalanként két morcosan összehúzott szemöldök és egy szemgolyóval. És ott van az a bizonyos maszk is, a földig nyújtott V alak, a scudetto, ami miatt úgy kell félredobni a rendszámot, mintha slendriánul parázsló cigaretta volna. Hatalmas diffúzor feszíti gyűröttre a hátsó lököst, és valóban leszorítóerőt termel. Hogy hatékonyan működjön, a Giulia hasát teljesen leburkolták és néhány terelőlapot is raktak rá. Mondom én, komolyan gondolták a menést, de ez már a két dupladörrentőből is sejthető.
Ha ez még nem lett volna elég, akkor ott van alatta négy, esztétikai értékben az ég felé húzó felni is a klasszikus, alfás telefontárcsás formátumban. Az egész annyira légies, hogy nem is áll másból, csak lyukakból, amin át kiválóan látszik, hogy teli van pakolva hatalmas, úszó ágyazású fékkel. Sehol egy arcoskodó króm felirat, csak két, zöldellő négylevelű lóhere a sárvédőkön. Semminek nincs ma ennyi stílusa.
Belső
Mesteri az egész utastér, annyira passzol benne minden elem, mintha egy úri szabóság műve volna. Hiába fekete benne minden, mégsem komor, pedig a vörös cérna önmagában nehezen mentene ekkorát. Itt egész egyszerűen az arányokkal és a vonalakkal bántak nagyon szépen.
Apróság a függőlegesen induló mutatópár, a picike négylevelű lóherével a 330-ig skálázott sebességmérőn olaj a tűzre. Finom ívben omlik le az óracsoporttól a műszerfal, hogy aztán a végén üstökösként bukkanjon ki belőle egy szellőző. Király az is, ahogyan a karbon betétből egyszerre füstüveg mögé rejtett kijelző lesz, aminek grafikája a GTA Vice Cityt idézi, ezért nem is baj, hogy nyomtalanul kikapcsolható.
Remek fogású a kormány
A kijelző grafikája nem egy atomvillanás, de zenélni lehet vele
Ha már itt tartunk, akadnak még kellemetlen részletek, mint az ajtópanelek aljára száműzött műanyagok vagy éppen az izgő-mozgó, joystickszerű váltókar. Meg sajnos a köré rendezett kapcsolók sem a legfelső polcról vannak. Amúgy meg kit érdekel? A Giulia QV különben sem egy videojáték, ezt vezetni kell. Meggyőző azonban az összeszerelési minőség, sehol egy kellemetlen zörej vagy nyiszogás.
Tárolórekesszel ellentétben térből van épp elegendő. A mennyei első ülések után a második sor sem okoz csalódást, pont komfortos a támla dőlésszöge és az ülőlap is megfelelő hosszúságú, klassz a hurkázás meg a fejtámlákba nyomott Alfa Romeo logó is. Csomagtartóból 480 liternyi áll rendelkezésre, a padló alatt pedig a kipufogórendszer melegíti a motyókat, amiket erősen ajánlott rögzíteni kilövés előtt.
Technika
Hosszmotoros, hátsókerék-hajtású platformra épül a Giulia, aminek nem holmi betűk és számok katyvaszából álló neve van, hanem Giorgiónak keresztelték. Ezt pedig nagyon összerakták az olaszok, hiszen úgy tud a kategória egyik legbiztonságosabb autója lenni, hogy közben habkönnyű. A Giulia váza tele van mindenféle légiesen könnyű és borzasztóan merev anyaggal. Karbonból van a gépháztető (amit látni a kormány mögül is, menő!), a tetőpanel, a kardántengely és a diffúzor is. Így a hathengeres Giulia csak 1524 kilogrammot nyom.
Alumíniumból készültek a sárvédők, a csomagtérfedél és a futómű minden eleme. Baromi igényes, elöl dupla-keresztlengőkaros, hátul pedig ötlengőkaros futóműve van, amihez hozzá jön az elöl 245-ös, hátul 285-ös gumik – ideális esetben, tehát nem télen – rágógumihoz közelítő tapadása. Ezt fejelték meg a nyomatékvektorozós, aktív differenciálművel és kész is a szögre íven tartható 510 lovas Giulia.
Öröm nézni a karbon géptetőt
90 fokos, biturbó V6-os 510 lóerővel
Maranellóban fejlesztették a motorját, pontosabban lecsaptak két hengert a Ferrari California T V8-asából. Erről a gőgös ferrarisok kevésbé szívesen beszélnek, de a furat és a löket (86,5 és 82 mm) elég árulkodó. 510 lóerő szabadul fel a 90 fokos hengerszögű, 2,9-es bi-turbó V6-osból, állati lelkesen. A váltó a már ismert 8 gangos ZF, de az olaszok tökéletesre csiszoltak egy saját programot.
Vezetés
Giulia QV-vel a napi rutin kicsit olyan, mintha folyamatosan veszekednénk. Megnyomom a vörös Start gombot a kormányon, kis gáz – atyám, milyen közel vannak a pedálok! – és hopp már előre is ugrottunk. Hogy az az átkozott elektromos kézifék! A harapós motor, a nem sokkal kevésbé hirtelen fogó fékek, a feszes futómű még mind élhető kompromisszumnak tűnnek, de az istenverte stop-start a maradék zöld aktivista toleranciámat is végleg kiírtotta. Jobb kikapcsolva tartani, nehogy a bosszankodó emberből véletlen örökké Donald Trump legyen.
Zseniális a vezetői pozíció és az állítható laphosszúságú sportülés is nagyszerű. Remek oldaltartása van, a mélyre engedhető, két pillanat alatt beállítható fajtából van. A széle bőrbe varrott, a közepe ruhához tapadó alcantara, ahogyan az egy sportlimuzinban illő. A kormány és a váltó is pöpec helyen van. Utóbbihoz mondjuk nem sokat kell nyúlni, ellenben a hideg, fém váltófülekkel, amiket öröm letapizni. Villámgyorsak a váltások.
Szívdöglesztően gyönyőrű
Függőlegesen induló mutatók
Vulkánkitöréssel közlekedni nyilván versenypályán vagy más párhuzamos univerzumban a legszórakoztatóbb, de egy ilyen négyajtóst mégis azért vesz az ember, hogy használja a túlgombolt inggallérként feszítő keretek között. Ennek megfelelően vidéki utakon, az ország hitványan burkolt szerpentinjein roppant felszabadító és mókás vezetni a Giulia QV-t. Annak ellenére, hogy a téli Pirellik gyűszűnyi tapadását nem mindig kezeli következetesen a Dynamic mód, először engedékeny, aztán gyorsan beavatkozó őrangyala. Olyan tragikus hirtelenséggel tudja megvonni a gázparancsot, hogy az ember élete filmjének teastere se tudna rendesen leforogni a harmóniatörés alatt.
Persze nem árt észnél lenni, mert 510 ló meg kegyetlen sok nyomaték (600 Nm) a hátsó keréken hamar kivívja a tiszteletet, hiába ülsz bele talpig adrenalinnal bundázott önbizalomban. A Giulia QV ellen nem véd meg a legpufibb NER-lovagi vért sem. Ha úgy tartja kedve, akkor helyre tesz pillanatok alatt. A Dynaminc tehát inkább a mindennapi apró örömökre, a jóízű autózásra van, a pokol kapuját akkor rúgja rád, amikor vörösbe borul a DNA kapcsoló.
3,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra
Race módban automatikusan kikapcsolja a menetstabilizálót
Race módban tényleg csak a pilóta meg a gép marad. A rakoncátlan, hirtelen haragú, örökké fenekét riszáló csodálatos gép. Tökéletes balansza van valahol a varázslatos és az érzelmes között. Hangosabb lesz, a futómű keményebb és az egész bódét átjárja a biturbó V6-os bizsergése, gázfröccsre pedig akkorát ver oda, mint a kokainmámorban úszó Mike Tyson. Elképesztően közvetlen a kormányzás és mindent érezni rajta, ami a kerekek alatt történik. A Giulia QV folyamatosan kommunikál mindenével.
Remek, hogy nem szigetel el a világtól, a sebességérzet valós benne. A motor hangja, a jól adagolt aprócska mechanikai zajok és a picike neszek mind hozzátesznek az élményhez. Csodálatosan trombitál a V6-os, minden fordulattal egyre bosszúsabban, a legvégén vérbő sportmotoros muzsikával, őrület hangerővel, erkölcstelen kéj lecsengéssel.
Értékelés
Hát, hogy terpeszt!
Tökéletlen, izgalmas és bárminél szerethetőbb autó az Alfa Romeo Giulia QV, amiben minden huncut méter öröm, az összes kanyar a cinkosul kacsintó haverod.
| Mellette – Ellene | |
|---|---|
|
|
