Mit tud a háromhengeres Volvo?

Magas, vállas, eltéveszthetetlen a dizájn, a fényszóróban Thor kalapácsa is megvan és a hátsó lámpák is nagyon hagyományosan volvósak. De mégsem olyan szép, arányos a kocsi, mint a két nagyobb SUV-testvér. Kicsit tömzsi, zömök szegény, a feneke pedig erőtlenre és bizonytalanra sikerült. Ha már Volvo, hát kicsit úgy szép, mint egy jávorszarvas. A tesztautó fekete festése se segít az egészen, az élénkebb, világosabb színek sokkal jobban állnak az XC40-nek. Legalábbis szerintem. Hát szerinted, Kedves Olvasó?

Méretek: 4425x1863x1652 mm

Ez a nézet nem erőssége: túl puha és kicsit öreges lett a feneke, olyan szomorúan lefittyed kétoldalt az egész

Egy izgalmas színkombináció a pesti Volvo-központ bemutatótermében

Belül viszont imádnivaló a kocsi. Lakályos, világos, amolyan modernül ikeás hangulatú ez a világos kárpitos tér, kevés súlyos, nehéz, klasszikusan prémium anyaggal vagy kezelőszervvel (ilyenek is vannak azért: a gyönyörű szellőzők és a hifi hatalmas, minőségi házi rendszereket idéző hangerőszabályzója), de vidám textilekkel és könnyed, hétköznapi minőségérzettel. Egy ponton törik meg a nívó; a középkonzol alsó műanyagtömbje kemény, de közben vékony, erősen joghurtospohárra emlékeztető érintésű plasztikból készült.

A térkínálat elöl olyan, mint egy ekkora kocsitól (csaknem 4,5 méter hosszú, 2,7 méter feletti tengelytávval) elvárható, csak sokkal több a kis rakodórekesz. Hátul pedig lényegesen nagyobb, mint amire készülnénk. A magasan tartott tetővel tágas a fejtér, de a lábtér is bőven nagyobb, mint amire már azt mondanám: elég. A hátsó ülések támlaszöge egy kicsit meredek, de így sem kényelmetlen. A prémiumság hátul is megvan, a hátsó könyöklő, a kettős szellőző feldobja a hangulatot hosszabb utakon.

Barátságos skandináv hangulat az utastérben

A tablet szép, de nem praktikus, a fehér műanyag a nagy hangerőszabályzó körül csalódást keltő kemény, de vékony műanyag

Izgalmas az ajtóbelső dizájnja, a zsebet puha textillel bélelték

A csomagtér megint csak a legjobb Volvo-hagyományokat idézi. Jól pakolható, okosan osztott terekre bontható és van egy csomó kedves figyelmesség benne, mint a gumiszalagos rögzítési lehetőség oldalt, az elektromos reteszeléssel gombbal ledönthető hátsó támlák vagy a jó öreg szivargyújtó-konnektor, ami ha máshoz nem is, a defektszett pumpájához még ma is használatos.

Bár a Volvo már az XC40 bemutatásakor nagyon kampányolt a majdani villamosított változatokkal, ezeknek még se híre, se hamva. Így jelenleg a legtakarékosabb motor a kétliteres dízel (D3 jelzéssel 150, D4 felirattal 190 lóerővel), ez a másfél literes T3 pedig hiába a legkisebb, még papíron is többet eszik a dízeleknél. Ami még van: T4 vagy T5 jelzéssel egy kétliteres turbó, 190 vagy 247 lóerővel. Apró érdekesség az apró motornál, hogy teljesítménye tavaly még hivatalosan 156 lóerő volt, idéntől viszont már 163 lóerőt produkál katalógus szerint.

A kis motor nem gyenge, nem hangos és nem rezonál, de nem is eszik kevesebbet egy kevésbé kihegyezett 1,8-as vagy kétliteres négyhengeresnél

A 1,5-ös  motorhoz alapértelmezésben hatfokozatú kézi váltó jár, a nyolcfokozatú automata sebességváltó felára 700 ezer forint. Összkerékhajtással ez a motor nem rendelhető, a T3 kizárólag az első kerekeket hajthatja. A futómű elöl MacPherson, hátul Multilink. Az alapméretű felnik 17 colosak, de a Momentumhoz már jár a 18-as alu, felárért pedig 19-es és 20-as kerekekkel is meg lehet venni az XC40-et.

Ami a motort illeti, nagyon kellemes csalódásokkal adtam vissza a teszthét elteltével a kocsit. Talán nem túlzás, ha azt mondom: a legfinomabb működésű háromhengeres az összes mai ilyen benzinmotor közül. Csendes és nincsenek Wartburg-rezgései még a magasabb fordulatszám-tartományokban sem.

Méretéhez képest nagyon erős, a másfél tonnás kocsit rugalmasan, lendületesen mozgatja. Egy apró kellemetlenség jár a kis motorral: kézi váltóval hajlamos a lefulladásra, ha hirtelenkedünk a kuplunggal, nincs elég nyomatéka alapjárat-közelben. Amúgy a hatfokozatú váltóval (ami nagyon pontosan, kis erővel kapcsolható) dinamikusan lehet vele gyorsulgatni, autópályán 130-nál 2500-at forog a főtengely hatodikban percenként.

De mégsem az igazi ez így, annyira azért nem erős a motor, hogy legyen benne értelme a sportos kézi váltónak – az automata felárát nem szabad megspórolni a T3-as mellé ebben a Volvóban.

Sportos nézetben van fordulatszámmérő

Eco üzemben nincs fordulatszámmérő

A motor háromhengeressége tehát szinte észrevehetetlen – de sajnos a fogyasztásban is az. 8,1 literes átlaggal adtam vissza a kocsi, ami vegyes üzemben semmiben nem marad el egy hasonló erejű négyhengeresétől. Gyorsan kigugliztam valami hasonlóan érdekes és hasonló tömeg-teljesítmény arányú benzines kocsit a közelmúltból a praxisomból. És azt találtam, hogy a Mini Clubman Cooper S a maga 192 lóerős KÉTliteres, NÉGYhengeres tubómotorjával AUTOMATA váltóval 7,1 literből simán elvolt alattam, hasonló körülmények mellett, mint most a Volvo. Hiába: nagy kerék, nagy tömeg, nagy homlokfelület: benzinmotorral egy ilyen autó sokat fog enni, akárhány dugattyú is kóvályog az orrában.

A futómű komfortos, de stabil, a kormányzás könnyű, de nem pontatlan, a fékek hatásosak és jól adagolhatók. A mindennapi autózás közben a 21 centi hasmagasságú, másfél tonnás XC40 egy kategóriával kisebbnek érződik. Talán pont ezért is lepődtem meg újra és újra, hogy milyen tágas belül; tudat alatt mindig egy Vitara térkínálatára számítottam, amikor beültem, pedig hát ez egy jóval nagyobb kocsi, csak nem látszik rajta és nem is úgy viselkedik.

Ami nem tetszett: a fedélzeti elektronika kezelése. A nagy központi tabletet szidtam már eleget nagyobb Volvókban is. Borzasztó, hogy a klíma, az ülésfűtés és a többfokozatú kormányfűtés (ez amúgy menő újdonság az autóiparban) kapcsolgatásához egy menüt kelljen bogarászni és végig oda kelljen néznem, hogy mit birizgálok a képernyőn az ujjam hegyével. Pedig biztos teccenek még emlékezni, hogy az előző egy-két generációs Volvo-flotta kapcsán pont a Volvót dicsértük agyon rendszeresen az emberi sziluettet ábrázoló, teljesen egyértelmű klímakonzol eredetisége és funkcionalitása miatt.

211 mm a szabad magasság: földúton, mély hóban tényleg terepjárósan lehet vele haladni

De nem csak a nagy központi kijelzővel volt bajom. A kormány jobb küllőjéről elérhető kismenü eleve nehezen átlátható, ezt tetézték még olyan eredetieskedéssel, hogy nincs telefonletevő-felvevő gomb sem (emlékszünk a régi Volvókra, ahol zöld és piros volt a két gomb?). Ezenkívül állandóan lenulláztam a számítógépet a túlérzékeny bajuszkapcsolóvéggel. És a tempomatkonzolon is mindenféle hülye jelzések vannak az autóiparban megszokottak helyett. Na mindegy, ez az egész megszokható, csak bosszant a sok l’art pour l’art különcködés.

Az aktív biztonsági rendszerek hálózata nem andalító, hamis magabiztosságérzetet adó fél-önvezetés, hanem kemény visszapattintások, hatásos ütközésveszély-jelzések és markáns ráfékezések balesetveszély esetén. A követőradaros tempomat pedig szokatlanul nagy távolságot tart a követett kocsi mögött. Ez idegesítő volt néha, de elismerem, hogy akinek tényleg szüksége van ezekre, mert ő maga nem bír mindenre megnyugtatóan odafigyelni, azt bizony nem baj, ha pont olyan határozottan kezeli a baleset-megelőző védőhálót, mint ahogy a Volvo mérnökei elgondolták.

Tágas és jól hozzáférhető a raktér. Térfogata 460-1336 liter

9 milliós induló árával, illetve a tesztautó esetében ilyen sok extrával 13 millió alatt maradó listaárával az XC40 reális ár-érték-arányú prémiumautó – ha a Volvót a prémiummárkák közé számítjuk. De a Volvo azért annyira mégsem prémiummárka, márpedig ekkora kocsit hasonló teljesítménnyel és felszereltséggel azért jóval olcsóbban is kapni a piacon.

A Volvo XC40 T3  és néhány vetélytársa – Induló listaárak, forintban

Az új motor nem rossz és nem kevés az XC40-be, de automata váltóval lenne az igazi. A még igazibb meg az lenne, ha dízel lenne, vagy még inkább konnektoros hibrid. Az utastér hangulata remek, a kocsi minden kis bosszantó különcségével együtt is élhető hétköznapi családi járgány. Összességében tényleg szerethető kocsi, de addig, amíg nem hallom benne az ígért elektromos hajtás surrogását a sokat fogyasztó kis turbós háromhengeres helyett, nem fogom megérteni, hogy tavaly miért pont ez lett az Év Autója.

Szavazás