Ezt a Mercit csak ön veheti meg ennyiért

Kedvelem a C és az S szoborszerű, lágy és elegáns formáját, azonban a kettő közötti átmenetben számomra valahol elveszett a 2016 márciusában bemutatott W213. Hiányzik a testvéreiben meglévő önálló karakter, nem szépítem, ennyire semmilyen E-osztályt én még nem láttam. Nagybetűs esemény volt az elmúlt évtizedekben egy-egy generáció megjelenése, nem sorolom a 124-estől a W210-en át az autóipar meghatározó részét inspiráló egyedi dizájnelemeket, amelyekből semmit nem látni ezen.

Már három éve öregebbnek éreztem a 4923 mm hosszú, 1852 mm széles, és 1468 mm magas kasznit a nála kisebb és nagyobb Mercedsénél, azóta pedig még fáradtabbnak látom ezt a formát. Ellenben a ma is klasszul mutató C-vel és S-sel. Kellemes meglepetésként ért ugyanakkor a klasszikus hűtőrács és az orrból kiemelkedő csillag fénylő párosa, telitalálat, hogy éppen egy budgetmodellt kínál a nagyság és kiváltság örök jelével a gyártó. A 17-es alufelni sem feltétlenül kelti alapmodell benyomását (bár 19-essel sokkal főúribb lenne), kívülről igazából semmi nem utal az árcédulára a csomagtérajtó feliratát leszámítva.

A sztráda belső sávjában bohóckodókat lehúzódásra készteti, ha megjelenik a tükörben ez a látvány

Elsőre a sivár szövetkárpit tűnik fel, az ajtók plasztikja is meglehetősen olcsó, és az E-osztály belsejét ismerők egyből kiszúrják a sofőr előtti kijelzőt. A szokásosan két hatalmas képernyő helyett csak egyet kapunk, a kormány mögött ezúttal analóg műszerek mutatják a sebességet, fordulatszámot. Engem ez momentán nem zavart, a számos befalazott kapcsolóhely annál inkább. A középkonzol dettó, innen is hiányzik egy pár extra drágább verziókban megszokott kezelője.

Mégsem annyira bántó az összhatás, mert az E-osztály műszerfalát alapból kellemes formák jellemzik, az összeszerelés minősége, és a kapcsolók, tekerentyűk működése pedig példás. Örök élet, meg még két év, úgy érezzük, ennyi ideig működik itt majd minden, ahogy az egy felső-középkategóriás Mercedestől el is várható, árcédulótól függetlenül. Amit beleraktak, tökéletesen működik.

Belefér a 12 millióba a szép multikormány, amelyen a hüvelykujj begyének táján a két kis szögletes gombocska nem kapcsoló, hanem érintőpanel

Szomorkás a kárpit, de kényelmesek az első ülések

Kétezres gázolajossal és benzinessel kínálja ennyiért az E-osztályt az importőr, utóbbi 184 lóerős, a maximális nyomatéka 300 Nm. Ehhez rendkívül finom, 9 fokozatú, bolygóműves automata váltó jár, és egy nem állandó összkerékhajtás. Vagyis többnyire hátsókerekes az autó, a 4×4 mellett ezt sem feltétlenül tudják a szerényebb presztízsű, korábban felsorolt tömegmárkák szedánjai.

A motor, a váltó és a futómű magas szint

Ahogyan az alatta lévő cégautóknál az elöl-hátul többlengőkaros futómű is, itt ez az alja, hiszen már a C-osztály is kapható légrugózással, nem hogy ez. Habár rengeteg extra hiányzik az autóból, ez csak azért nem bántó, mert az E-osztályos Mercedes eleve többet tud a Mondeo-Superb-liga tagjainál. Gombos az indítás, természetesen elöl-hátul parkolószenzorok segítik a beállást, sőt, parkolóautomatika is van benne, tükrözni lehet az okostelefonunkat, és a 12,3 colos kijelzőn navigáció is segíti a közlekedést – utóbbi kettő a tesztautó sajátja. Korábban említettük a tapipados multikormányt, amiről rengeteg minden irányítható. Benne hagyták az autóban a fontos ütközésmegelőző rendszert, és tisztességesen szól az alap audió.

Kapásból 483 ezret spórolunk a kulcs nélküli ajtónyitás plusz az elektromos csomagtér-nyitás kiesésével, valamint 217 ezret azzal, hogy a külső visszapillantók nem hajthatók be motorosan

Menet közben gyorsan választ ad minden kérdésre az autó, nagybetűs Mercedesként suhan elegánsan. A 184 lóerős csúcsteljesítmény és a maximálisan 300 Nm nyomaték könnyedén tolja a hátsó kerekekkel a mindössze 1,6 tonnás tömeget, légrugózás nélkül is adja a Mercedes-érzést. A kiválóan szigetelt utastér csendes, tágas a tér, kényelmesek az ülések. A jó fogású kormány éppen megfelelő visszajelzést ad, csak durva, az autó karakteréhez nem illő vezetési stílusnál tapasztalható minimális orrtolás.

Összességében csodásan fut, élmény vezetni, kellemes utazni vele. Megvan benne a márka limuzinjaiban megszokott, és tőlük el is várt feeling árcédulától függetlenül. Megnyugodhat mindenki, 12 millióért nagy Mercit vesz, valódit.

Ráadásul közel kétszáz lóerős benzines létére képes takarékos működésre is a turbós, négyhengeres. Közel 70-es átlaggal, nagyrészt hetedik fokozatban haladva mentem vele 24 kilométert a felújítás miatt sebességkorlátozó táblákkal telerakott M2-esen 6,1 literes átlaggal. Budapest dugókkal teli belvárosában már 10-12 liter között mutatott a kijelzője, de okosan haladva, 7-8 literes átlagra képes vegyes üzemben.

Persze elegáns és klasszikus, csak hát a C és az S után semmi újat nem tud ez a forma. Az E osztály 0.23-as alaktényezője kategóriacsúcs

Második hosszabbítás után jelen állás szerint május 31-ig tart a Limited Edition-akció az E-osztályra, és az sem kizárt, hogy folytatódik. Azt sajnos nem árulták el kérdésünkre, hogy pontosan mennyi kelt el konkrétan ebből az autóból, amit én gondolkodás nélkül vinnék bármilyen agyonextrázott Insignia, Passat vagy Mondeo helyett. Nem is kérdés, más szint a nagyjából azonos ár ellenére.

Hátul hatalmas a tér, az 540 literes csomagtartó is óriási

Jelenleg 11,8 millió forint az alapár, a tesztautóban a már említett navival és okostelós tükrözéssel a képeken látható jármű 12,6 millió. Ezért a pénzért jár 4 évig vagy 120 ezer kilométerig a márka „Integrált Szerviz Csomag”-ja, plusz a vásárló részt vehet a Mercedes vezetéstechnikai tréningjén.

Már csak azért sincs szálka a fapadon, mert ez nem egy fapados autó. Csak támogatni tudjuk a márka Magyarországra szabott akcióját, örültünk korábban a 9 millió forinttól elvihető C-osztálynak is. Aki nem a szomszédnak akar dicsekedni az E-osztályban amúgy sok-sok plusz forintért elérhető űrtechnikával, hanem érezni szeretné a – nem is feltétlenül szükséges extráktól megtisztított – klasszikus Mercedes-érzést, annak melegen ajánljuk. Azoknak a flottás ügyfeleknek is, akik eddig Opel, Škoda és a hasonló márkák körül forgolódhattak csak a keret miatt, nem is beszélve a használtan 10-15 milliós autókat behozókról.

Emlékeznek még a cikk elején említett számokra? Ha továbbra is ilyen piachekkelésekkel támad a Merci, idén sem lesz irgalom a riválisoknak.