Röviden – Škoda Superb SportLine | |
---|---|
Mi ez? | A Škoda csúcsmodellje, a Superb harmadik generációja sportosabb ruhában, 190 lovas dízelmotorral és összkerék-hajtással. |
Mit tud? | Kényelmesen rugózni, keveset fogyasztani, hatalmas teret adni limuzin formában. |
Mibe kerül? | 9,4 millió alatt indul a Škoda Superb 150 lóerős dízelmotorral és elsőkerék-hajtással, a gazdagon felszerelt, menő színű tesztautó már több mint 16,5 millió forint. |
Kinek jó? | Aki távol tartja magát a fényűzéstől, de jóval többre vágyik egy átlagos flottás, dízel limuzinnál. |
Eszembe se jutna, de így nagyon kéne! – foglalták össze a legtöbben, miután megnézték a Škoda Superbet. A feltűnő színe miatt bámulták és fotózták az utcán – de még nincs az instán #pózoljskodával – és akkor realizáltam igazán, hogy mennyire más képet mutat a SportLine, amikor egy fekete Superbből kiszállva megkérdezték, hogy ez milyen Škoda.
Külső
Erősen konzervatív vonalat követ a Škoda Superb, de ez ilyen tipikus menedzseri autótól nem újdonság. Mértéktartó a formaterv, nincs semmi bevállalós részlet, csak a jó arányok és a megfelelő helyre húzott vonalak. A Superb követi a hagyományos limuzin arányokat, tehát a keresztmotoros elrendezés ellenére egész hosszú orra van, amit bőséges utaskabin követ, majd termetes túlnyúlással a fara. Kétnapi hidegélelem szükséges ahhoz, hogy rendszámkerettől rendszámkeretig végigjárjuk a Škoda Superbet, ami ezzel a SportLine felszereltséggel valamivel fiatalosabb, vagányabb kiállást ad az autónak. Ezzel együtt persze nem lett a kategória legtrendibb autója, de így négy évvel a premier után sem fáradt meg a dizájn.
Mindez már képen is feltűnően sok a centiből, de élőben üt meg igazán, különösen a Dragonskinnek nevezett, általunk csak Sárkányaranynak átkeresztelt fényezéssel. Ezzel viszont óvatosan kell bánni, hiszen a Škoda Superbet így már egy kicsit viselni is kell tudni. Ugyanúgy állni kell a földhözragadt embertársainktól érkező megjegyzéseket, mint az elismerő szavakat.
Feltűnő a fekete maszk és a szintén fekete tükörházak, de így jobban passzol a szintén sötét betétes fényszórókhoz, mely itt még szinte ódonnak ható xenonizzóval teríti a fotonokat. Nem fejezték be ezzel a nagy sötétítést, az ablakok körül is magasfényű fekete keret fut, a sárvédőkön pedig apró billog hirdeti, hogy ez itt az edzőruhás Superb. Már, ha ez nem lenne egyértelmű a kristályüveg formanyelvhez passzoló, 19 colos felnikből.
Motorjelölés nincs, de a Superb-felismerő verseny országos bajnokai a lökhárító alján éktelenkedő, fájdalmas kipufogóimitációkból hamar kitalálják, hogy ez a kétliteres dízel változat, összkerékhajtással, de utóbbi elég egyértelmű a 4X4 feliratból.
Belső
Utolérhetetlenül, szinte már pazarlóan tágas a Škoda Superb utastere. Ezért érdemelte ki a flottás Rolls-Royce címet baráti körben. Hihetetlen mennyiségű légköbmétert vihet magával az, aki javarészt egyedül használja a Superbet. Az általános minőségérzet meglepően korrekt, láthatóan minden felületért küzdöttek a csehek, de érezni rajta, hogy volt ellentábor is. Egy lépéssel van távolabb a Passattól, amiért főleg a nagyobb arányban használt, kopogósabb műanyagok okolhatóak.
Példás az ergonómia, az egész Superb megszokott menetben, totál ösztönösen kezelhető. Összeszokni nem is kell semelyik pontjával öt percnél tovább. Az érintőképernyős fedélzeti rendszer is elég világos felépítésű az üveglap alatt. A SportLine-ban fekete a tetőkárpit, így nem tükröződik a szélvédőn, karbonmintás díszbetéteket kap és egybetámlás sportüléseket, amik inkább látszatra támogatják a dinamizmust, valójában inkább komfortosak. Mögöttük pedig ott van a világ összes lábtere a hátul utazóknak.
Próbáltam megfejteni, hogy mégis hogyan lehet ilyen sok a tér benne, aztán nem jutottam sokra, egyedüli észrevételem az volt, hogy az ajtókárpitok jóval síkabbra formázottak a ma megszokottnál, de így is elég arra, hogy elférjen bennük egy esernyő. Nyilván telipakolták ezekkel a Simply Clever holmikkal, mint a mágneses elemlámpa vagy a betöltőnyílásban lévő nagyítós jégkaparó, de a csomagtérben vannak talán a leghasznosabb apróságok.
Mindenféle háló és szőnyeghez ragaszkodó csomagrögzítővel lehet kordában tartani a megvásárolt holmikat az alaphelyzetben 625 literes raktérben. Ez mind jól használható liter, mert az egész szabályos alakú, de isten mentsen attól, hogy valami a végére csússzon. Bevásárlás után komolyan elgondolkodtam, hogy elmásszak-e a végéig az elrugult almámért, de még a 330-as komplett hűtőjét is elnyelte közel húsz darab vitrin mellett.
Technika
Bevált, uncsi technika van a Škoda Superb lemezei alatt, hiszen az MQB építőkészletből válogatták össze az elemeket. Gazdag a motorválaszték, minden flottamenedzser be tudja lőni a megengedhető szintet benne a 150 lovas dízeltől egészen a 272 lóerős, összkerekes, benzines változatig. A menő színű tesztautóban a 2 literes, négyhengeres TDI 190 lóerős változata dolgozott, természetesen AdBlue adalékkal és SCR katalizátorral tették tisztábbá. Mellé járt a 7 sebességes, duplakuplungos automata váltó és Haldex rendszerű összkerékhajtás.
Vezetés
Beültem, rányomtam a Start gombra és elég világosan tudtomra adta a turbódízel, hogy felkelt. Fertelmes hangja van minden tekintetben. Rémes járáskultúrája olykor tolakodóan jelen van a Superbben. A motor hangszigetelését erősen hiányosnak éreztem ettől. Pedig alapvetően egy kellemes karakterű autó, ami a sportos ruha ellenére cseppet sem kívánja a tolakodós közlekedést, melyre elég hamar rájöttem.
Sport módban indult az első napon a Superb, és – bár eleve nem értettem, ki akar egy közel 4,9 méteres, dízel limuzinban hegyeset menni – úgy hagytam. Magasan tartotta a fordulatszámot, a futómű bután pattogott a gigantikus kerekekkel és ez nem volt jó. Átpakoltam Komfortba és minden a helyére került. Csak a hétgangos DSG nem, az maradt érthetetlenül lassú. A pedál lenyomása után észrevehetően várakozni kell, mire megtalálja a kilövéshez szükséges fokozatot.
Utána szinte úgy ringatott az adaptív futómű, mint az E-osztályos Mercedes, benne volt az a nagyautós hosszanti hullámzás és nem volt olyan ordanáré burkolat, ahol ne suhant volna tova méltósággal a Superb. Innentől elkezdtem nagyon kedvelni. Lapított aljú, lyuggatott bőrrel borított sportkormány van benne, de ez is csak a látszat. Pont annyit kommunikál ezen keresztül, amennyire egy ilyen utazóautónál szükség van.
Ahogyan arra is, hogy az asszintesek ne legyenek tolakodóak és itt ezeket mind váratlanul jól hangolták. A vészfékező és a keresztforgalmat figyelő rendszer tényleg akkor szól, amikor kell és a sávtartó is nagyon finoman korrigál, a holttérfigyelő rendszer sem erőszakos, mindkettőnek harmonikus a működése.
Először csak városban használtam és a 9,8 literes átlagtól nem voltam elragadtatva annak ellenére, hogy tényleg meglehetősen sok autót vittem magammal. Országúton és autópályán azonban kedvezőbben alakulnak a dolgok, érezhetően ez az, amire a 400 Nm nyomatékú, 2 literes dízelt kitalálták. Végül 7,5 literes átlag jött ki az eléggé vegyes hét zárásával.
Költségek
9 359 010 forinttól indul a Škoda Superb, de ez egy szomorú halogénlámpás, kicsi felnin tehénkedő, kéziváltós kivitel a 150 lovas dízelmotorral. A SportLine ruhás, minden földi jóval megpakolt tesztautónk közel 13 millió forintos árról indulva még 3,5 millió forintnyi opciós tételt tartalmazott. Ez a sáv pedig már egyértelműen nem a Superb igazi vadászterülete.
Valahol a két véglet között érheti meg igazán a legnagyobb Škodát választani, mely hamarosan LED mátrixos fényszóróval, konnektorról tölthető modellel és több asszisztenssel frissül. Rá is fért már nagyon!
Értékelés
16,5 millió forint egész egyszerűen sok egy Škoda Superbért. Hiába van őrületes színe, összkerékhajtása, de épp ennyiért tudtam összekattintgatni a konfigurátorban egy olyan E-osztályt, amilyen járt itt a Vezessnél. Csak pakolhattam bele bőrülést, szép színt, nem kevés opciós tételt. És az egy Mercedes. Innen gondolom, hogy aki ennyiért venne Superbet, az tényleg csak azért teheti le mellette a voksát, mert nem volna illő másban ülnie. Csalódni viszont legalább nem fog benne.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|