Az elektromos autók Mercédesze

A korai híradások, az első képek, videók alapján nagyobbnak gondoltuk az autót. A 4,7 méteres EQC nem egy GLE (korábban ML) méretű kocsi, annyira nem, hogy alkatrészei nagy része egészen konkrétan a kisebb GLC-ből származik. (Hogy a BMW-sek is értsék: X3-as és nem X5-ös a mérete.) Az EQC emlékeztet is a GLC-re, a dizájn visszafogott, a márkaarculatba illő, a kocsiról azonnal látszik, hogy Mercedes. Viszont az is azonnal látszik, hogy azért ez valahogy egy kicsit másmilyen Mercedes.

A front gömbölyded, zárt, kevésbé agresszív, mint a többi mai Mercié. A fényszórókban kék csíkok jelzik az elektromosságot (ez valahogy így alakult az autóiparban, ami zöld, az kék), az A-oszlop tévében kis EQ-plakett mutatja, hogy ez nem egy benzines vagy dízel Benz. Az első időkben kínált limitált széria pedig egy 1886-jelzést is kap a plakettbe a két betű mellé. Profilból a sokféle, de minden típusnál látványosan az aerodinamikát hangsúlyozó felni mutatja, hogy ez egy villany-SUV. És hátulról? Hát ott van egy-két probléma.

A fénycsíkkal összekötött lámpatestek dizájntrükkjét számos korábbi elhalt kísérlet után (Ford Scorpio, Saab 9-5) nemrég tette magáévá a Porsche, majd az Audi, így már egy kicsit kínos, hogy a Mercedes mintha pont ezt a két nagyon közeli konkurenst másolná, nem is beszélve a KIA-ról. És ott van még egy zavarbaejtő krómkompozíció a lökhárító alatt: most komolyan, kipufogókat akar imitálni egy autó, amiben pont az a legnagyobb királyság, hogy nincs, ami kipufogjon belőle?

Azt a kipufogóimitációt azért talán el lehetett volna hagyni

Az EQC keréktárcsái is különlegesek, minden változat rájátszik optikailag a jó aerodinamika hangsúlyozására

Fura, az igazi bőrnél műanyagosabb, kissé orkánkabátszerű felületek fogadnak az ajtóbelsőkön, és az olcsóbb változatok üléskárpitjának textiljében is van valami, ami elüt a megszokott Mercedes-féle prémiumságtól. Mindazonáltal ez is prémium, csak kicsit más, kicsit túl XXI. századi. Érzem, hogy lehetne ezt nem szeretni, ugyanakkor nagyon méltányolom, hogy a márka képes volt ekkora minőségi arculatváltásra, válaszolva ezzel az idők szavára. Még nem tudom, hogy szeretem-e az EQC belsejét, pláne, hogy jobban szeretem-e, mint tíz éve szerettem egy ML-osztályét, de biztosan együtt tudnék élni vele.

A csaknem 2,9 méteres tengelytávon a helykínálat teljesen rendben van, elöl-hátul egyaránt kényelmesen elférni. Ennél nagyobb autó – felesleges volna, és már ez is egy kicsit feleslegesebb a kelleténél, pont annyival, hogy érezzük: prémiumkocsiban ülünk, ami minden szempontból elemelkedik a kompakt SUV-októl.

Az Edition 1886 hímzett ülése

Lábtér 181 centivel magam mögött: pazar

A csomagtér 500 literes (ez változhat valamelyest, a felszereltség függvényében). A motoros raktérajtó jól és okosan működik, a hátsó üléstámlák a kocsi mögött állva, egy billentyűt meghúzva lefektethetőek. Jól pakolható, praktikus családi kocsi az EQC, még ha a kupésan döntött hátsó szélvédő alatt kevesebb is a hely, mint odakintről gondolnánk.

A látvány, a gombok, a kapcsolási érzetek, a mechanikus és elektromos mozgó elemek működése teljesen rendben van, 100% Mercedes minden. A HMI viszont csak átlagban tudja a száz százalékot. Az átlag úgy jön ki, hogy a tapipadra cserélt Comand-tárcsa még a kormányküllőkön lévő kiegészítő érintőbigyókkal együtt is csak úgy 90%-ot tud a műfaj mai abszolút bajnokához, az i-Drive-ot tökélyre fejlesztett BMW-hez képest, viszont hangvezérlésben és a csodálatos kiterjesztett valóságos navigációval a Mercedes ma minimum 110%-ot hoz a többi presztízsmárkához viszonyítva. Ezek a csodák vicces módon a legkisebb Merciben, az új A-osztályban mutatkoztak be először, így most egy fullos A-osztály és egy fullos EQC bizony jobban és látványosabban teljesít fedélzeti elektronikában, mint az S-osztályos limuzinok!

Kár volt a Comand-tárcsát tapipadra cserélni, nehézkesebb a navigáció a menüben az új hardverrel, mint a régivel volt

Egy privát repülőtér hangárában és futópályáján zúdult ránk az EQC technikájával kapcsolatos információtenger. Felboncolt autókat nézegethettünk és szimulált vészhelyzetekben mentettek meg minket újra és újra a Mercedes automatikus vészhelyzet-elhárító rendszerei. Kezdjük a hardverrel!

Az EQC szerkezetileg nagyrészt a GLC-re épül, de persze a lemezek alatt-fölött mindenütt más van, mint amit a hagyományos technikájú Mercedes SUV-ban találunk. Elöl például egy csőből hajlított-hegesztett keretben lakik az egyik motor és a kapcsolódó hajtáslánckomponensek, az egész úgy kialakítva, hogy baleset esetén lehetőleg se az utastérbe ne zúduljon be a fémtömeg, se az akkumulátort ne préselje össze, tépje fel a sok vas. Az akku, ez a 652 kilós, 80 kWh-s lítiumtömb a padló alá került, a hátsó kerekek közé pedig egy másik motor és a töltésvezérlő elektronika fészkelte be magát.

Az első motor csővázba került, rezgéscsillapító felfogatásokkal

Mindkét motor 150 kW-os, de a két egység nem egyforma. Még a tekercselésük is más, az első motort hatékonyságra, a hátsót pedig gyors teljesítményleadásra optimalizálták. Nyugis, békés haladáskor inkább az első motor dolgozik, lepadlózva pedig a hátsó motor a felelős a gyors reakcióért. Mivel az EQC egy Mercedes, a motorokat rezgéscsillapító blokkokkal rögzítették a segédvázakhoz, hogy a kabinba ne jusson be semmi a zajukból, vibrációjukból.

Érdekes, hogy a fedélzeti töltőelektronika csupán 7,4 kW-os, vagyis otthoni konnektorból vagy külön megvásárolt falitöltőről akkor se tudjuk ennél nagyobb teljesítménnyel tölteni az akkut, ha akármennyi amperünk is van. A teljesen lemerült EQC feltöltése ennek megfelelően otthoni töltőről vagy utcai AC-töltőről (e.On, e-Mobi, Elmű-Émász töltőoszlopok és társaik) minimum 11 óra. A gyors újratöltést a Combo-csatlakozós egyenáramú villámtöltőkkel lehet megoldani, maximum 110 kW teljesítménnyel; ennyit tud fogadni az EQC.

Hogy is van akkor ez a gyorstöltés dolog?

Magyarországon egyelőre pár tucatnyi 40-50 kW-os „villámtöltő”, DC-gyorstöltő üzemel, de hamarosan elkezdődik a 150 és 350 kW-os töltők szerény hálózatának kiépítése is. Nyugat-Európa, különösen Norvégia úgy egy évtizeddel jár előttünk ezen a téren, ott már tényleg nem kihívás megtalálni ezeket a nagy teljesítményű töltőket a fedélzeti navigációval és akár hosszabb, sok száz kilométeres utakat is meg lehet tenni egy olyan korszerű (valamint drága) elektromos kocsival, mint az EQC és hasonlók, 2-300 kilométerenként fél-egy órára megszakítva a túrát egy gyorstöltés erejéig.

Töltés egy Ionity-állomáson, Oslo mellett. Az oszlopok 350 kW-osak, vagyis a Porsche Taycan elképesztően gyors töltésére is alkalmasak, de az EQC „csak” 110 kW-tal tud tölteni. Az Ionity egy joint venture-projekt, résztvevői a Daimler mellett a BMW Group, a Ford Motor Company és a VW Csoport

A töltés nem lineáris, a töltési folyamat vége pedig nagyon lassú, így az elektromos autóknál ökölszabály, hogy 80%-ig lehet őket a gyorstöltőkkel feltölteni. Ez azt jelenti, hogy ha a csaknem lemerült akkuval beállunk egy gyorstöltőhöz, kb. 40 perc alatt kb. 60 kW-ot lehet a 80 kWh-s akkuba tölteni, ami 130 km/h-s autópálya-tempó mellett úgy 200 kilométerre elég.

A Mercedes a menetpróbán az elektromos technika paraméterei mellett legalább azonos intenzitással próbálta a fejünkbe tölteni az EQC biztonsági és vezetéstámogató rendszereinek részleteit is. Elvittek egy privát repülőtérre, és a futópályán megmutatták, ahogy a kocsi:

• megáll az elé lépő gyerekmakett előtt,
• sípolással jelez, ha rányitnánk az ajtót megállás után egy bringásra,
• magától fékez, ha utolérünk egy belassult sort az autópályán,
• magától be- és kiparkol, végig ügyelve a járókelőkre és a többi kocsira,
• jelez, végül bekapcsolja a vészvillogót és megáll, ha netán meghalnánk a kormány mögött,
• nem engedi elütni városban a jobbról előző biciklist,
• megáll, ha a sztrádán követett autó hirtelen kivág oldalra, mert előtte megtorpant valaki,
• meg ilyenek.

A kocsi elé lépő gyerek előtt automatikusan megáll a 2,5 tonnás vasaló

Az összes lehetséges, az EQC által automatikusan kivédett szcenárióra nem is emlékszem, de az biztos, hogy aki ebben a kocsiban balesetet okoz, az valamit nagyon-nagyon rosszul csinál. Még egy érdekesség: az elektromos Mercedesszel vontatni is lehet, 1800 kilós vontatmányt 12%-os emelkedőig rá lehet bízni a specifikáció szerint.

Némi tudat alatti rettegés kíséretében megnyomjuk a mutatóujjunkkal a sajátos német humorral forgó turbinára emlékeztető indítógombot, és – természetesen nem történik semmi, hisz ez egy villanyautó. A műszerfalon megjelenik az üzenet, hogy a kocsi részéről OK, mehetünk, ha akarunk. D-be húzzuk a hagyományos Mercikből is ismert bajuszkapcsoló-váltókart, majd rálépünk a gázpedálra jobb oldali pedálra, és akkor bezzeg történik valami! 760 Nm szabadul el ebben a pillanatban, az első és a hátsó elektromos motor összehangolt erőfeszítése pedig úgy indítja meg a két és fél tonnás tankot, hogy belénk szorul a szusz. A megszakításmentes gyorsulás elképesztő és megszokhatatlan; még akinek van is tapasztalata hasonlóan erős benzines vagy dízel autóval, azt is meglepi újra és újra ez a sebességváltásoktól mentes, egészen a leszabályzásig szinte lineáris vízszintes zuhanás.

Összhangban a természettel – ha már valahol máshol kibányászták azt a 2,5 tonna anyagot, ami kell a kocsihoz

Mindig a nagy tömeg és a nagy erő együttműködése adja az igazi luxust az ilyen vonulós prémiumautókban: egy Rolls-Royce egészen máshogy indul meg, mint egy 911-es. És az EQC inkább Rolls, ami azzal jár, hogy el kell fogadni: a nagy tömeggel kanyarokban vagy erős fékezésnél már csak a baj van. Az EQC természetesen nagyon biztonságos autó, stabilitása kiváló, a kormányzása nyugodt és meglepően reszponzív, de a sodrósabb fordulókban még az alacsony súlypont (650 kilónyi akkumulátor a padló alatt!) sem tudja elfedni, hogy mennyire nehéz, fékezésnél pedig a rendkívül intenzív, száz lóerős nagyságrendű rekuperáció, de még a négy hatalmas tárcsa sem képes kijátszani a fizikát. Gyorsulni jó, gyorsan menni vagy gyorsan megállni egy kicsit mindig félelmetes ezzel a Mercedesszel.

Ha pedig nem akarunk száguldozni, hanem csak prózaian közlekedni akarunk, az EQC olyan autó, amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Sietős, dinamikus, haladós tempóban autóznánk? Sport módban, erősre állított visszatöltéssel, dinamikusra kapcsolt hátsó légrugókkal és kormányrásegítéssel agilis, fürge, élénk a kocsi. Álmatagon siklanánk inkább? Comfort mód, asszisztensek bekapcs, a kocsi pedig figyeli a követési távolságot, a sávtartást, a táblákat helyettünk, a tempomat pedig még a körforgalmak előtt is olyan tempóra lassít, amivel pont kényelmesen, de még nem nyomorúságosan lassan lehet átsuhanni ezeken a pontokon. Extrém takarékosan, hatótávrekordra gyúrva spórolnánk a kilowattórákkal? A jobb oldali pedálban életre kel egy kis manó, amelyik nekiveti vállát a talpunknak, ha a szükségesnél jobban taposnánk a teljesítményszabályzót, a sebességünket pedig mindenkor úgy határozza meg, hogy a leghatékonyabban kapaszkodjunk fel az emelkedőn, a legtöbbet visszatöltve surranjunk le a lejtőn, a legtutibb tempóval essünk be a kanyarokba és optimális időben kezdjünk lassítani az iskolát védő 30-as zóna előtt.

Az EQC, ha a sofőr engedi neki, mindent figyelembe vesz a lehető legnagyobb hatótáv eléréséhez

Mindezt természetesen a csodás hangú Burmester hifi és a finoman, csendesen operáló, felszereltségtől függően két- vagy háromzónás, természetesen energiatakarékos, hőszivattyús klímaberendezés teremtette környezetben. Az EQC nemcsak elektromos és erős autó, hanem ízig-vérig prémiumtermék és ízig-vérig Mercedes.

Egy több mint 400 lovas elektromos Mercedes SUV nyilván nem olcsó dolog – viszont az a vicces, hogy mégis az. Az alábbi táblázatban összeszedtük a konkurensnek nevezhető modelleket (a Tesla azért egy jóval nagyobb autó, de hát az legalább létezik, más villany-SUV meg nem nagyon van), és az jött ki, hogy a Merci a legolcsóbb a kínálatban, igaz, a legkisebb akkuval a mezőnyben:

Ehhez jön még 6 év vagy 150 ezer kilométer garancia és díjmentes szerviz. A legtöbben persze nem az alapmodellt veszik majd, hanem valami fullosabb kocsit – jelenleg jó üzletnek tűnik a 29,2 milliós „1886 Edition”, látványos belső optikai elemekkel és magas szintű elektronikai felszerelés csomaggal (benne a 13 hangszórós Burmester hifivel).

Az 1886 jelzésű limitált széria plakettje

Az EQC 400 a hétköznapokban jól használható elektromos prémiumautó, élhető hatótávval hosszabb utakra is. A komfortszint hamisítatlanul Mercedes, az ár pedig a technikához, a felszereltséghez viszonyítva reális. Ha én gazdag lennék, jadadidadidadamm, 2019-ben már bizony csak ilyen Mercedest vennék!

Szavazás