| Röviden – Peugeot 508 SW GT Line 2.0 BlueHDi | |
|---|---|
| Mi ez? | A Peugeot 508 második, az előd stílusával szakító, sportosabb generációjának kombi kivitele, kétliteres 180 lóerős dízelmotorral |
| Mit tud? | Egyedi, zseniális formája mellett rendhagyó műszerfal-elrendezést, és még rengeteg különleges részletmegoldást |
| Mibe kerül? | 9 340 000 és 14 000 000 Ft között mozog a listaár a négyféle felszereltségtől függően, a mindennel teletömött tesztautó ára 14 690 000 Ft |
| Kiknek jó? | Akik középkategóriás kombit keresnek és készek kilépni a komfortzónájukból, valamint a különlegességért cserébe elfogadják a furcsaságokat is |
Egy középkategóriás kombi a megállapodott férfi jelképe. Praktikus, tekintélyt parancsoló darab, sugározza a család felé mutatott felelősségérzetet, kész hosszú utakra, komoly és felnőtt. Ez már nem a zokni műanyag papuccsal szint.
Csakhogy ezzel sokszor együtt jár az egyenruhaszerű, szürke zakó stílus. A legtöbb gyártó ezen a biztonsági pályán mozog, a flottavásárlóknak, céges megrendelőknek kedvezve hozzák a modern, elvárt formát, az évtizedek során ergonómiailag tökéletesre csiszolt belteret, nem terhelik a vásárlót bonyolult szerelemmel.
De sokan csak kényszerből hordják a szürke zakót.
Ők lélekben inkább tangóharmonikáznának félmeztelenül a Szajna partján, belül őrzik a vakmerő stílusra fogékony, örök lázadót. Hozzájuk próbál szólni a Peugeot 508 SW, az 508-as széria második generációjának kombi kivitele, a megszokottnál kívül-belül eltérő felfogással, néha zseniális, néha bosszantó megoldásokkal.
Külső
Márkán belül és azon túl is a Peugeot 508 a legizgalmasabb forma jelenleg. A franciákra jellemző, hogy néha mindent lesöpörve az asztalról kezdenek tiszta lappal. Az 508-as esetén pont ez történt, nincs rokoni szál, ami az elődhöz kapcsolná. Ez pedig kifejezetten üdítő, hiszen az első Peugeot 508 egy szerelmes levél volt a Volkswagen Passathoz, ordított róla, hogy azokra a vásárlókra lőnek, akik német autóban gondolkodnak.
” Hűvös német hangulat járja körbe az autót, a krómkeretes ablakok, a kerékjárati íveken, küszöbön végigfutó műanyag borítás akármelyik Allroad Audi esetén elférne.” – írtam még 2012-ben a Peugeot 508 RXH-ról.
Szerencsére az új Peugeot 508-assal elengedték ezt az irányvonalat, és lehet, hogy nem lesz világhódító a középkategóriában, de ezt a zseniális formát sokáig emlegetjük majd. Minden ízében egyedi, és minden részletében valódi iparművészeti értéket képvisel. Már az arányai megadják az alaphangulatot, 4790 milliméterével a kombi négy centivel hosszabb az ötajtósnál. Tengelytávjuk egyformán 2793 mm, az SW 1420 mm-es magassága 17 mm-rel nagyobb, de még így is a legalacsonyabbak között van.
Lapos, széles, és olyan kifinomult agressziót sugároz, amiről már a német prémiummárkák rég leszoktak a Kína felé kacsintgató krómtengerrel, hivalkodó mindent betöltő hűtőrácsokkal. Fotón nehéz visszaadni, de már a frontrésznél el lehet veszni: a fényszórókra ráhúzott szemöldök íve, az alatta futó lágy domborítás egy zsigerig ható tekintetté áll össze. A legnagyobb ötlet viszont a fényszóróból szemfogszerűen kilépő nappali menetfény.
Kellően agresszív, és nincs mindent beterítő hűtőrácsa, ez már tíz pontot ér!
A legtöbb gyártó vért izzad, hogy összehozzon egy jellegzetes, könnyen felismerhető LED-csíkot, és szinte minden létező geometriai formát bevetettek már, ami elfér a fényszóróban, erre a Peugeot-nál gondoltak egyet, és egyszerűen kiléptek a keretből. A két hosszú, függőleges fénysáv pedig abszolút egyedi lett, igaz, csak GT Line és GT kivitelben járnak az autóhoz. A szériában halogén fényszóróval szerelt Active és Allure esetén csak a 420 ezer forintos adaptív LED-fényszórót megrendelve váltják ki a krómbetéteket a lökhárítóban.
Büszkék a LED-technológiára, a feliratot olvasva bármelyik járókelő tudhatja, hogy ez a rendszer 4000 lumennel borítja fénybe az utat
Az oldalnézetre is jutott bőven fénnyel játszó domborítás, nyitva pedig a keret nélküli ajtókkal lehet dicsekedni, ezek ráadásul praktikus célt is szolgálnak, keretbe ágyazott üvegekkel nagyjából 25 mm-rel magasabban húzódna a tetővonal ugyanekkora ajtónyílás mellett.
Végül a far egy tisztább, de mégis emlékezetes lezárást ad, az egész csomagtartón végigfutó fekete sávban ülnek a lámpák, felettük hosszan elnyújtott Peugeot felirattal, és feleslegesen cifrázott kamubetét helyett valódi kipufogóvégekkel.
Ez az őszinte hatás járja át az egész autót, ma már a presztízsgyártók is tele vannak céltalan műanyag rácsokkal, levakolt légbeömlőkkel, kamukipufogókkal, az 508 esetén mellőzték ezeket az autós bizsukat, és hosszú távon nekik lesz igazuk, ez az autó évek múlva is emlékezetes, elegáns darab marad.
Ez az igazi sallangmentes, bravúros forma. Nem hiányoznak a kamu díszítő elemek, a fekete lámpaborítás egy hosszú, keskeny szárnnyá áll össze ezzel is optikailag szélesítve a már eleve lapos autót
Elegáns Peugeot felirat az ötödik ajtón
Belső
Az autóipar legnagyobb baja manapság a tökéletesség. Egyszerűen tudják már, hogy az átlagos méretekkel rendelkező emberre milyen vezetői pozíciót kell szabni. Mekkora legyen a kormánykerék, hol legyen a klímakonzol, a kikezdhetetlen autó ott van a tervezőasztalokon.
Csakhogy azt mindannyian utálnánk, mert unalmas, ezért mindig mozdul valamilyen irányba az elrendezés, a Peugeot pedig már évek óta külön ösvényt tapos az apró kormánykerékkel. A 208 esetén érthető volt, a 308-asnál megosztó furcsaság, az 508 esetén viszont punk lázadás. Vízválasztó, amit sok autós meglátva, kézbe fogva már fordul is ki a szalonból.
Egyszerűen túl radikális az ölbe lógó apró szimulátorokat idéző játék, és elhiszem, hogy nagyobb termettel, nagy kézmérettel viccesen sutának érződhet egy ekkora volán. A Peugeot mégis ragaszkodik hozzá, és mára sikerült addig lapítani alul-felül, hogy ne lógjon bele (mindig) a műszerfalba.
Ilyen belteret egy típus sem kínál a konkurensek közül, egyedi elrendezés, kis méretű kormánykerék, extrém magasra húzott középkonzol, mintha egy dizájnos kádban ülnénk
A 12,3 colos műszeregységen hat különböző elrendezés közül választhatunk a kormány bal szarván található tekerőgombbal, és ezek között van egyedileg konfigurálható képernyő is. Erre szükségünk lesz, mert a gyári beállításokból nehéz kisakkozni a nekünk megfelelő információtartalmat.
Kiváló az anyagminőség, még a deréktól lefelé alkalmazott kemény műanyagok sem lógnak ki a képből, sokat fejlődött a Peugeot ezen a téren, és bár néha-néha reccsen egyet rossz úton a műszerfal, és a bajuszkapcsolók, ablakemelő kapcsolók, tükörállító gombok is velünk vannak már bő 15 éve, az összkép mindezzel együtt lenyűgöző.
A kis kormányhoz körülölelő kuckó jár, a központi kijelző a vezető felé fordul, a magasra húzott középkonzol egy végtelenített könyöklő, ahonnan kényelmesen zongorázhatunk a funkciók között. Ami viszont kényelmes, az a két USB-port elhelyezése. A konzol alagútszerű mobiltartójában kaptak helyet, sok autónál láttunk már ilyen kialakítást, de ez szűk, és nehezen elérhető, a könyöklő tárolójában lett volna a helyük, ahová a legtöbb gyártó teszi is ezeket.
Furcsa hibrid az ülésállítás, főleg így 14 millió felett, manuálisak a legfőbb funkciók, de az ülőlap elejét villanymotor emeli.
Hátul a lépcsőshátú kivitelnél négy centivel több jut a fejeknek, amiben a 27 fokos dőlésszögben rögzített háttámlának is szerepe lehet, mert a két modell magasságkülönbsége kisebb, mint amit ez az érték sejtet. Jobb a térérzet, és tényleg több hely jut a hátul ülőknek, mint a szedánban, a kombi hátsó ablakain a kilátás is jobb, de végső érv a kizárólag 508 SW-hez rendelhető panorámatető. Apró kényelmi extra az érintéssel kapcsolható olvasólámpa, elöl-hátul LED-ekkel.
A csomagtartó 530-1780 liternyi teret ad szemben az ötajtós limuzin 482 literes értékével, ezek a számok a közvetlen konkurenciát nézve hozzák az átlagot, a szintén formailag erős Mazda 6 kombi 506-1664 literes teret kínál, az Opel Insignia 560 literes farát 1665 literig tudjuk bővíteni, nyilván akad nagyobb, de egy családi nyaraláshoz pont elég ennyi.
Így 1780 literes a csomagtartó, jól kihasználható a tér, lépcső nincs a döntött ülésekkel, de teljesen sík raktér sem
A méreten túl viszont csak a kötelező elemeket vonultatja fel a tesztautó, csomagrögzítő krómozott kampók, egy mozdulattal dönthető hátsó üléssor, az opciós láblendítéssel nyitófunkció viszont kimaradt, de rendelhető.
Vezetés
Menet közben érezhető, hogy a forma mellé odatették a technikai tartalmat is a Peugeot 508 fejlesztői, és sikerült egyedi vezetési élményt, karaktert adniuk a kocsinak. Ezt pont az bizonyítja, hogy minden újságíró más élményről számol be. Van, aki élettelen, túl könnyű, ideges kormányzásra panaszkodik, mások pont a direkt, precíz irányíthatóságot emelik ki. Több mint kétezer megtett kilométer után szinte biztos, hogy mindkét félnek igaza van.
A kormány szinte repül a kézben, kérhetne több erőt a vezetőtől, és ad egyfajta „elszigeteltség” érzést, de ma már az a nagy szó, ha az ellenkezője igaz. A kis fordulókör és a direkt reakció nálam előnyt jelentett, a Transzfogaras kanyarjait könnyen, szinte átfogás nélkül fel lehetett fűzni az apró volánnal.
Bevállalták a keret nélküli ablakot a franciák, és jól tették. Sokat ad a különlegesség érzéséhez
Ehhez partner volt az adaptív futómű, ami kényelemre hangolva az autó méretéhez méltóan lépett át az úthibákon, Sport üzemmódban viszont pont a kellő feszességet adta meg ahhoz, hogy a hegyi kirándulás émelyítő élmény legyen az utasoknak.
Annyi típusban csúszik félre ez a megoldás, és vagy halvány a különbség, vagy a vesekőverő keménység szintjét tekerhetjük csak, a Peugeot 508-nál viszont pont eltalálták a szinteket, kellően különböznek, és arra sarkallják a sofőrt, hogy használja a Drive Select gombot. Több előzéshez is Sport módba kapcsoltam, nem azért, mert a 400 Nm csúcsnyomatékot kétezres fordulattól leadó 180 lóerős dízel lomha lett volna, hanem egyszerűen a hangulat kedvéért.
A nagyszerű kanyarképességben azért némi szerepe volt a 235/45 R18 méretű Michelin Pilot Sport abroncsoknak is, ezek a gumik tökéletesen illenek a Peugeot 508 karakteréhez.
A nyolcfokozatú hagyományos Aisin automata nyomatékváltó pedig azt a modern generációt képviseli, amire egy rossz szavunk sem lehet. Kényelmesen, észrevétlenül dolgozik, az amúgy is lapos nyomatékgörbével nincs holtidő, késlekedés, hullámvölgy, és a végáttétel is kellően „hosszú” 130 km/órás sebességnél csupán 1800-at forog a főtengely.
A nyolcsebességes automata váltó gond nélkül teszi a dolgát
Rengeteg autópályával, csomagokkal, három fővel 6,7 literre jött ki az átlagfogyasztás, tehát nagyjából 7 literrel számolhat, aki ezt a kétliteres dízelt választja.
A keret nélküli ablakok ellenére példás a zajcsillapítás, igaz, ebben a forma is szerepet játszhat, csak némi motorzaj hallatszik be, de az is a fülnek kedves tónusban, kizárólag Sport üzemmódban. Gyaníthatóan mesterségesen generált hangról van szó, mert inkább egy benzines morgása, semmint a dízel kerepelése, és a Peugeot-tól már láttunk ilyet, a technika bevallottan ott volt a 308 GT-ben.
A vezetéssegítő rendszerek zseniálisan működnek, az adaptív tempomat tényleg az a fajta, amire bátran rábízzuk az autót, és sok terhet levesz a vezetőről hosszú utakon. Nem pattog a sávok között, egyértelműen látjuk, mikor melyik funkciója üzemel, a fékezést, lassítást is egész emberi módon végzi.
Ez a váltó-motor páros ideális ehhez az autóhoz hosszú utakra. Minden forgalmi helyzet kényelmesen oldható meg, és a benzinkutakat sem kell állandóan keresni
Ebből a sorból a tolatókamera lóg ki minőségben. Hiába ad 360 fokos felülnézeti képet, ha annyira alacsony a felbontása, hogy alig látunk rajta valamit, ennél már egy Dacia Duster, Suzuki Swift is jobbat kínál.
