Elrontották a Ceedet, hogy sikeresebb legyen

A Kia az XCeeddel komplikáltabb útját választotta a kompakt modell crossoveresítésének, mint a legtöbb gyártó. Nem elégedtek meg egy kis emeléssel és feketelökhárítózással (Škoda Scout-modellek, Ford Focus Active), hanem komolyan belenyúltak a lemezek formájába is. Nem csak megemelték, de ténylegesen magasabbra púposították a tetőt is és több mint nyolc centivel hosszabb is lett az autó, de nem csak a lökhárítók miatt, hanem ténylegesen; a csomagtartó 31 literrel tágasabb a katalógus szerint. Az alapos átalakításnak persze komoly célja is van: a Kia azt szeretné és azt is gondolja, hogy (a divat miatt) ez lesz a Ceed-család legsikeresebb modellje Európában.

Az XCeed minden szögből jól mutat, kissé emlékeztet a Subaru XV-re, de lényegesen frissebb nála. A legjobb formáját talán félhátulról hozza;  ha innen nézünk rá, a határozott mercis jelleggel együtt is különösen karakteres, érdekes autót látunk.

Erősen emlékeztet a Subaru XV-re, csak dinamikusabb és frissebb

Ugye, hogy innen nézve van benne egy kis Mercedes?

Persze ezen a tesztautón a szín az, ami úgy istenigazából életet visz a dizájnba. A hazai bemutatón volt alkalmam egy szürke példányt is megnézni, pontosabban először meg se néztem, hanem átnéztem rajta, és kerestem, hogy hol lehet ott valahol mögötte az az új Ceed-változat, amiről beszéltek. Szóval ha XCeed, akkor legyen ilyen Quantum Yellow, én azt mondom!

És belül is legyen Yellow, pontosabban legyen benne az a Yellow-csomag, ami ebben a kocsiban is megvolt. Az aranysárgára fújt szellőzőkeretek, az ajtókárpit és az ülések sárga varrásai kellenek ahhoz, hogy a kocsi hangulata odabent is különleges legyen. De tényleg, mert ha ezek nincsenek, az XCeed még ebben a fél-bőrüléses, üveg tolótetős, csaknem fullextrás változatában is szomorúan kommersz marad. A textilek, műanyagok, szőnyegek anyagai önmagukban meg sem próbálják elérni a prémiumkategória színvonalát, így hiába stafírozták ki olyan alaposan az RUP-571-et, a parádés megjelenés után a kabinba ülve határozott csalódással kell tudomásul venni: az aranyozás alatt végső soron ez mégiscsak egy Kia.

Az XCeedben a minőségérzet csak átlagos, ami persze rendben van, csak hát többet várnánk a menő megjelenés után

A térkínálat, a komfort rendben van. Korszerű mai kompakthoz illően tágas a kocsi, a kormány és az első ülések állíthatósági tartománya kellemesen tág. Régi Kia-hagyomány, hogy a középkonzol nem töri össze a vezető jobb térdét hosszú úton sem, ez az XCeedben is így van, kár, hogy a többi gyártó nagy többsége máig nem fedezte fel, hogy ilyet is lehet. A hátul ülők kaptak egy-egy szellőzőrostélyt és egy lehajtható könyöklőt.

A csomagtartó tágas, pedig a padló alatt akár igazi pótkeréknek is van hely. A hátsó támlák döntésével és a padlólap felső pozícióba emelésével sík padlójú raktér alakítható ki. A kompakt szegmensben ritkaságszámba menő motoros csomagtér-fedél-nyitás is rendelhető az XCeedhez, az ötödik ajtó műszerfali gombról, a kulcsról, a hátsó kilincsről vagy akár a kocsi mögé állva (kulccsal a zsebben) egy kis várakozással teljesen automatikusan is nyitható. A nyitás-zárás nem idegesítően lassú.

Csomagtér: 426-1378 liter

A Kia nem csak a dizájnban igyekszik megfelelni az európai (pontosabban német) autós közízlésnek. A menürendszer logikája, a műszeregység és a középkonzol kialakítása kellemesen otthonos a VW-ken, Opeleken, BMW-ken szocializálódott autósoknak. És ami nekem a legjobban tetszett: a Kia megállt a digitális-virtuális szakadék szélén és nem ugrott bele, mint ahogy például az Audi tette. Minden ott van, ahol várnánk, a menürendszer átlátható, könnyen megérthető. Az új, teljesen elektronikus műszeregység viszont lehetett volna egy kicsit izgalmasabb, mert igazából itt a hagyományos mutatós órák virtuálisra cserélésén kívül nem történt semmi, még a Normal és a Sport üzemmód közti váltás is kimerül a számlapok enyhe dizájnváltásában.

A műszeregység Sport üzemmódban

A Kia XCeed meglepően gazdag motorválasztékából a legerősebb ez az 1,6 literes, négyhengeres turbós benzines, 204 lóerővel. (Van még: egyliteres turbó 120 lóerővel, 1,4 literes turbó 140-nel, 1,6 literes dízel 115 vagy 136 lóerővel és hamarosan érkezik egy szívómotoros-elektromos plug-in hibrid is.) A sebességváltó alapesetben hatfokozatú kézi, de 500 ezer forint felárért rendelhető a tesztautónkba is bekerült hétfokozatú duplakuplungos automata. A féktárcsák elöl hűtöttek, hátul tömörek. A futómű elöl MacPherson, hátul oldalanként teljesen független, többlengőkaros. Adaptív lengéscsillapító még a csúcsváltozathoz sem rendelhető.

A vezetéstámogatás abszolút up-to-date az XCeedben, ráadásul a legtöbb őrangyal alapáron jár minden modellhez, csak az aktív sávkövetésért, a holttérfigyelésért és a hátsó keresztirányú forgalomfigyelésért kell külön (csomag)árat fizetni. A világítás minden XCeedben teljesen LED-alapú de érdekes módon a fényszóró magassága a műszarfalról kézzel állítható, a szintszabályzás nem automatikus.

Az 1,6 literes turbómotor erős és jól reagál a gázra, nem úgy, mint oly sok mai agyonszabályzott társa

Minden magasítás meg X betű dacára a Kia XCeed nem más, mint egy fronthajtású kompakt autó. Tehát nem SUV, nem ülünk benne magasan, nem látunk rá jól a forgalomra, nem kapunk jó terepképességeket sem – ez egy koreai Golf. És a 204 lóerő dacára az aranymetál tesztautó nem is sportkocsi. Se a kormányzás, se a futómű, se a váltó nem egy sportautóé, szóval ez nem egy koreai Golf GTI, csak egy koreai erős Golf.

Jóindulatú, kiszámítható, kellően pontosan irányítható kocsi, de nem különösebben kívánja a sebességet, nem is jó vele gyorsan menni. A futómű teljesen átlagos kompaktos, ami egy kicsit visszás is. A terepes megjelenés mellé inkább egy kis puhítás illett volna egy standard Ceedhez képest, nem az az időnként rázós, de még nem sportos feszítés, amit kapott. Ahol az erőt ki lehet használni, az leginkább az autópálya, abból is főleg a német, ahol időnként jól jöhet, hogy még 150-160 km/h-nál is bőven van tartalék. Nálunk erre az erőre ebben a kocsiban egyszerűen nincs szükség. Nem mondom, a motor karakterisztikáját minden Euro-6-os fojtogatás mellett is sikerült egész jól beállítani, alul is nyom, felül is húz és tud menni, viszont ha nem megyünk vele, akkor is  sokat eszik. 9,4 literes átlagot produkált alattam sok-sok óra 135-ös autópályával, békés karácsonyi közlekedéssel. Legalább egy, de inkább másfél literrel kevesebbet kellett volna ennie, pláne DSG-vel. (Kollégáktól úgy tudom, az 1,4-es turbóval ennél még kevesebbet is kér a motor benzinből és a teljesítménnyel abban a kocsiban sincs hiba.)

Ez a hétgangos duplakuplungos váltó sem illik a kocsiba. Először is: skizofrén. Mutatom, mit csinál enyhe emelkedőhöz érve az autópályán:

130, kis emelkedő: az automata 6-ba kapcsol

Áttolom manuális módba a kart: az elektronika jelez, hogy kapcsoljak 7-be

7-be kapcsolok és suhanunk boldogan tovább, így már nem akar hatosba váltani. A fordulatszám nem túl magas hetedikben sztrádán, a motorzaj nem zavaró hosszú úton

És városi manőverezgetésnél, parkolásnál sem az igazi. Sok idő kell neki az előre- és hátramenet közti kapcsolgatásnál, finoman megmozdulni nem nagyon tud, trükközni kell a kar üresbe kitologatásával, ha csak piciket akarunk mozogni a kocsival. Normál használatban azért nem rossz, lineáris gyorsításnál vagy padlógázra gyorsan, határozottan dolgozik. Igazából a váltó lelke sportosabb, mint magáé a kocsié.

A zajszint az XCeedben átlagos, a hőkomfort kifejezetten jó, hosszú utakon se sokat babrálta a klímaszabályzást senki a családból. A derekam nem fájt az ülésben, a pakolhatóságra, helykínálatra, kilátásra se panaszkodott az amúgy sokat tapasztalt család az év végi ünnepköri utazgatások során. De ha kedveltük is, megszeretni nem szerette meg az XCeedet senki: senki nem sajnálkozott egy pillanatig sem, mikor mondtam, hogy viszem vissza a kocsit az importőrhöz.

Egyre több autóban tűnik el a jó öreg hagyományos, dedikált kijelzős, sokgombos klímakonzol, pedig sokkal kényelmesebb és praktikusabb, mint a menübe olvasztott modern megoldás

Zárjuk le ezt a fejezetet néhány olyan aprósággal, amiket összejegyzeteltem magamnak a kocsival töltött napok során, vegyük előre a piros pontokat! A kedvencemet direkt nagybetűvel és félkövérrel fogom szedni, hogy az is megakadjon benne, aki amúgy csak átpörgeti ezt a tesztet: PÁRATLANUL JÓ AZ XCEEDBEN AZ ÜLÉSFŰTÉS, talán életem legjobb ilyen jellegű szolgáltatását kaptam ettől a kocsitól! A három fokozatban kapcsolható fenékmelengetés hármasban hihetetlenül gyorsan, gyakorlatilag másodpercek alatt átfűti az ülőlapot csúnya mínuszban is és ha ilyenkor levesszük egyesre, akár száz kilométereken át is kellemes meleg marad, sosem válik forróvá a helyzet. Bónuszként pedig ebben a kocsiban a hátsó ülésekre is rendelhető ülésfűtés, ez az opció messze nem általános még nagyobb kocsikban sem.

A tolatókamera képe szép, nagy felbontású, színhelyes, erős fényű. A vezetőülésből nagyon lelkesítő látni a motorháztető markáns domborításait. A klasszikus, rendes, fizikai gombokkal és saját hőmérséklet-kijelzővel ellátott klímakonzol használata könnyű, gyors, nem vonja el a figyelmet, egy hőfokállítás nem borítja fel a főképernyőn történő dolgokat – nagy dolog ez manapság. A követőradaros tempomat jól működik, nem kezd túl hamar lassítani a kocsi, ha közeledni kezdünk a sztrádán egy lassabb autó felé.

Érdekes: bár szériában LED-es minden XCeed fényszórója, a magasságállítás mégis manuális

És most a fekete pontok. A sávtartás agresszív, a sávelhagyásjelzés viszont esetleges. A feláras memóriás ülésmozgatáshoz nincs hozzárendelve a visszapillantó tükrök pozíciója, azokat minden vezetőcsere után újra és újra be kell állítani. A tetőablak és a műszerfal közepe hidegben időnként zörög-rezeg, nem nagyon, de jól érzékelhetően. A slusszkulcsnak nem a lapján, hanem az élén vannak a gombok – remélem, aki ezt kitalálta, nem akar a mobiltelefon-iparban elhelyezkedni formatervezőként. Egy nagyon apró, tűhegynyi, de érdekes fekete pötty: a biztonsági övek bekötésére figyelmeztető jelzés ugyanazt a műszerblokk-szegmenst használja, mint a külső hőmérséklet kijelzése, vagyis elindulás után úgy fél-egy percig nem lehet tudni, hány fok van kint, csak a piros övbekötési ikont bámulhatjuk. És végül a hifi: a JBL-plakett a főhangszórókon nagyon ígéretes, viszont a hangminőség meg sem közelíti azt, amit a JBL-től más kocsikban kapni szoktunk. Nem szörnyű, nem torz, nem bántóan fahangú, csak kiábrándítóan semmilyen.

Teljesítményéhez képest kifejezetten jó az 1,6-os turbó XCeed ára, már amennyire meg lehet ezt ítélni valódi konkurens modell nélkül. Sima kompaktból crossoveresített kompakt ugyanis manapság hasonló méretben csak a Fordnál van (az Active felszereltség náluk hagyományosan egy ilyen enyhe terepes jelleget jelent), de ennyire erős benzinmotor a nem-prémium mezőnyben ebben a méretben másban nemigen. Vagy ha mégis, ott már összkerékhajtás is szokott lenni, amit meg a Kia nem tud nyújtani az XCeedhez. Szóval elnézést, ha az alábbi összehasonlító táblázat egy kicsikét sutára sikeredett, de nem voltak jobb ötleteim, miket lehetne még kiállítani alternatívának a 206 lóerős automata XCeed mellé:

Saját tömeg: automatával, üvegtetővel 1452 kg

Ha Kia és ha Ceed, akkor részemről a kombi, abból is a dízel illetve a nemsokára érkező plug-in hibrid. Ha valamiért XCeedet kéne választani, akkor is megvárnám a plug-int. Ha pedig mégis ezt a feleslegesen erős verziót kellene megvenni, igyekezném a minimumon tartani a vételárat, mert a drága dolgok nem igazán ütősek ebben a kocsiban, a sok extra sem hozza meg a prémiumérzést. Egyvalamit viszont el kell ismerni: az XCeed így, ebben a színben és ezekkel az optikai kiegészítőkkel mutat a legjobban, kívül-belül.

Szavazás