Akár hibátlan is lehetne: Honda Civic 1,5 teszt

Európában nem tartozik a legnépszerűbb karosszériaváltozatok közé a négyajtós kivitel, amit a Civicet elnézve nem is olyan nehéz megérteni. Próbálták ugyan összemosni az ötajtós formájával, a csomagtartó fedele szinte csak jelképes méretű és a lámpák formaterve is nagyon hasonló, meg a kupés, ereszkedő tetővonal is megkísérli szebbnek láttatni de ez mégiscsak egy négyajtós forma.

466 centi hosszú, és profilból alig látszik rajta, hogy szedán

Bár a rafinált végződés miatt a Civic szedán közel sem látszik olyan nagynak, mint amekkora, pedig a valóságban 4658 milliméter hosszú, 1799 mm széles, 1416 mm magas, és 2700 mm-es a tengelytávja. Szemből nézve rettentően alacsonynak tűnik, de lehet, ez csak azért van így, mert lassan teljesen hozzáedződik a szemünk az SUV-khoz és utánuk egy normális autó már ennyire szélesnek és alacsonynak tűnik. Oldalról meglepő, hogy négyajtós létére mennyire kupészerű a formája, hátulról pedig a már említett, egyen-lámpatest hangsúlyos, illetve a dupla, minden csicsától mentes kipufogók. A felettük lévő álnyílásokért kár, nagyon látszik rajtuk, hogy sok funkciójuk nincsen. 

Szinte ugyanezt a hátsó lámpát látni az ötajtós változaton is

Belül is javítottak valamicskét a ráncfelvarrás során a Honda Civicen, de forradalmi változásokat itt is hasztalan keresnénk, csak pár gombbal tették még élhetőbbé tették az utasteret. Az egyik újítás, hogy igazi, tekergethető hangerőszabályzót kapott a Civic, illetve a fedélzeti rendszer képernyőjének oldalán lévő virtuális gombokat is igaziakra cserélték, a másik új gombpár pedig a ventilátort vezérli. Igen, ezek régen minden autóban megtalálhatóak voltak, csak a nagy érintő-képernyősítési lázban eltűntek és az autógyártók most kezdik belátni, hogy a fizikai gombok néhol nélkülözhetetlenek. Már amelyik belátja. Emellett még néhány új, kellemesebb tapintású anyag is megjelent a kabinban.

Világos, barátságos az utastér a világos kárpittól

Minőségérzettel egy Hondában szerintem eddig sem volt gond, ahol általában hozzá szokás érni az autóhoz, ott kéznek, szemnek egyaránt kellemes felületekkel találkoznak a különféle érzékszervek. A mély üléspozíció, a vezetőcentrikus elrendezés és a meredek szögben álló kormány is klassz a Civicben, illetve a személyre szabható digitális műszerfal is hasznos. Középen, jól olvashatóan ott a lényeg, jobbra, balra pedig apróbb műszereken az üzemanyagszint és a hűtőfolyadék hőmérsékletének állapota olvasható le.

Digitális műszerfal, változtatható tartalommal

Aztán jön a feketeleves, a központi kijelző, illetve az egész rendszer, ami mind áttekinthetőségében, mind működésében hajmeresztő. Alapból minden elindulásnál OK-t kell nyomni ezen a felületen, amivel megígérem, hogy csak akkor használom, ha a közlekedési körülmények ezt engedik. Anyád! Már innen megvan az alaphangulat, amit tovább pörget a teljes káosz. Nem részletezném, úgy utálatos az egész, ahogy van.

Ezt miért kell minden elinduláskor megnyomni?

A Honda mentségére szóljon, hogy a Toyota ugyanígy képtelen jól használható, logikus menüket kitalálni, csak náluk még a megjelenítés is csapnivaló. Persze mindent meg lehet szokni, így biztosan ezt is. De engedjük el a fedélzeti rendszert és örüljünk annak, ami van: rengeteg kisebb-nagyobb rekesz, pohártartó, és USB-töltőpont, 12 voltos csatlakozó és indukciós töltőfelület is segít az elektromos eszközeink táplálásában. 

HDMI és 1,5 Amperes USB csatlakozó

Elektromosan mozgatható és fűthető első ülései – itt a hátsók is fűthetőek, méghozzá kétféle teljesítménnyel – kényelmesek ugyan, de az ülőlap lehetne valamivel hosszabb is.  Elöl kényelmesen elfér bárki, hátul az amúgy a fejtérből sokat elvevő üvegtető miatt alacsonyabb a belmagasság, de hátradőlve itt is elférhet 190 centiig akárki. A hátsó ajtók a Honda szokása szerint szinte derékszögben nyílnak, könnyű beszállni a második sorba is. 

A két képen lehet keresgélni a ráncfelvarrás újításait. Nem lesz nehéz:

Csomagtartója formára nem túl bizalomgerjesztő, széles résszel indul, majd jön a szűkület a kerékdoboknál, majd lehajtott üléseknél az utastérbe vezető, még keskenyebb átjáró. Bár a csomagtartóban van két kar, melyek meghúzása után máshol – mondjuk a Mazdánál – rögtön lecsukódnak a háttámlák, a Hondánál valamiért hiába húzzuk meg a kart, utána még az utastérben kell kézzel lehajtani őket. Nem értem a logikát.

Csomagtartó az utastér felől nézve

Az idétlen forma ellenére az 519 liter befogadóképességű csomagtartó egész jól használható, például kiszedett első kerékkel egy nagyobb vázméretű biciklit is könnyedén elnyel. Ezen túl semmi extrát nem tud, nincs se rögzítőfül, se elválasztó, se zseb, se semmi. A padlószint alatt pótkerék helyett csak defektjavító készlet várja azokat, akik a telefonos segítségkérésnél összetettebb dolgokra is képesek. 

A legalsó szinten nincs pótkerék

A hazai Honda Civic szedán árlistáját hiába forgatjuk jobbról balra, majd vissza, mindössze egyetlen motor található rajta, ez pedig az 1,5 literes, turbós, benzines, miközben az ötajtós változat az egyliteres, háromhengeres, 126 lóerős motorral is rendelhető. Szerencsére a 182 lóerős 1,5-öshöz azért lehet CVT váltót is kérni, így legalább ennyi választási lehetőség megmarad, bár érdemes meggondolni, hiszen nemcsak a vezetési élmény, hanem 20 Nm nyomaték – csupán 220 marad a 240 ből – is odavész a kézi váltóval felszerelt változathoz képest. Az 1,5-ös motor amúgy apró turbót is kapott, amely 1,45 bar töltőnyomás előállítására képes.

1,5-ös benzinmotor, 182 lóerővel

És elérkeztünk a legélvezetesebb részhez, a vezetéshez. Ugyanis ez a legjobb a Civicben, még akkor is, ha CVT váltó nyöszörög az autóban. Ugyan a fejünkkel tudjuk, hogy a fokozatmentes váltó nagyon jó dolog a motornak, a világnak egyaránt, de a lelke mélyén szerintem mindenki utálja. Én is. Pedig annyira nem kibírhatatlan, egyáltalán nem ordít a motor menet közben, és papíron csak fél literrel fogyaszt többet a CVT-s Civic, mint a kézi váltós. Leginkább az a baj vele, hogy túl jó hozzá az autó, kár ezzel agyoncsapni az egészet.

Dupla kipufogó a kamu levegőnyílások alatt

Az alacsony üléspozíció mellé remek, feszes futóművet, jó féket is kap a vevő, amivel még komolyabb kanyarokban is stabil, jóindulatú marad az autó. Kormányzása precíz, még a kormánykerék is jó fogású, a kabin pedig csendes, nem zavaró a szélzaj, nem jön kellemetlen zörgés az aszfalt felől sem és még a vezetőtámogató rendszerek is csak finoman jelzik, hogy itt vannak, ha szükség van rájuk. 

A négyajtós Honda Civic alapára 7 999 000 forint, ez az Elegance Navi fantázianevű felszereltség, ugyanez CVT váltóval már 8 399 000 forintba kerül. Ezen kívül van még Executive Navi 8 899 000 forintos árral és ugyanez CVT váltóval 9 299 000 forintért. Persze mindegyik a már említett 1,5 literes, 182 lóerős turbós, benzinmotorral. A metál- és gyöngyházfényezés felára 185 ezer forint. Tovább lehet növelni a vételárat néhány extrával, a króm csomag 166 ezer, a belső hangulatvilágítás 268 ezer, a teljes gumiszőnyegkészlet 68 ezer forintba kerül.

Tekintélyes lábtér és a fejtér is megteszi, hiába próbálja elrontani az üvegtető

Ha ferdén elölről, vagy inkább pont szemből közelítünk a négyajtós Civichez, és gyorsan beleülünk, akkor járunk a legjobban, mert egy erős motorú, masszív, jóindulatú futóművű autóban találjuk magunkat, barátságos, szépen összerakott, minőségi anyagokból épített környezetben és hátra, a csomagtartóba is rengeteg dolog fér. A fedélzeti rendszert meg ne piszkáljuk, mindenkinek jobb lesz úgy. 

Elektronikus kézifék a CVT váltó karja mellett

Szavazás