Röviden – Kia Sorento PHEV | |
---|---|
Mi ez? | 2002 óta létezik, ez pedig már a negyedik generációs Kia Sorento, az első a sorban konnektorról is tölthető hibrid hajtáslánccal. Hétüléses kivitelben és összkerékhajtással próbáltuk a legmagasabb Kryptonite felszereltségben. |
Mit tud? | Elég komoly minőségű és helykínálatú utasteret egy hasonló kategóriájú prémium modellhez képest féláron, kellemes utazást és vezethetőséget. |
Mibe kerül? | 12,5 millió forintról startol a Sorento, a csúcsfelszerelt tesztautó listaára a létező összes extrával 19 435 000 forint, kiás kedvezménnyel és kihasználva a hétüléses támogatást is, 16,5 millió forintért hazavihető. |
Kinek jó? | Akinek számít a kihasználható tér és a minőséget sem veszi rossz néven, de nem akar legalább kétszer ennyit költeni autóra csak azért, hogy valamelyik német prémium emblémáját tolhassa maga előtt. |
Egyáltalán nem áll messze a prémium kategória a Hyundaitól és a Kiától, csupán mi vagyunk azok, akik nem ismerhetik a koreai gyártó ezen oldalát. Az amerikai piacon szereplő Genesist éppen azért alapították, hogy a prémium gyártók modelljei helyett kínáljon alternatívát és kevés kényelemre fogékonyabb piac van az amerikainál. Szóval, ha Amerikának tetszik a Genesis, ha megéri újabb és újabb külön modellt fejlesztenie a gyártónak azért, hogy kielégítse a vevőket, akkor megereszthetünk egy komoly bizalmat afelé, hogy egy ekkora Kia, mint a Sorento valóban minőségi utazást fog kínálni.
Már a negyedik generációjába ért a Kia nagy szabadidő-autója és most még nagyobb figyelmet szentelhetünk neki, mint eddig, ugyanis megérkezett a nálunk zöld rendszámra jogosult plug-in hybrid kivitel is. Minden szegletéről süt a jóindulat, nem taszít a mérete és nem kerget előítéletekbe az emblémája. A Sorento egy barátságos batár teljesen józan technikával és még az árára sem lehet azt mondani, hogy túlzó lenne. Csupán szét kell nézni benne és körvonalazódik bennünk egy elég kínos kérdés. Mégis miért fizetnénk dupla árat ugyanezért egy prémiumautóban?
Külső
Számos ponton felismerhető a formaterven elődje, mégis jóval markánsabbra, karakteresebbre sikerült az új Sorento. Az ablakvonal hátsó ívelése például már korábban is megvolt, amivel kicsit csal is optikailag, a hátfal ugyanis hagyományosan meredek, vagyis praktikusan kihasznált belső teret ígér. Az ablakkereten, ami polírozott alumíniumhatású, láthatunk egy kis cápauszonyt, amitől egy picit részletgazdagabb az a rész is, de több ilyen apró érdekes megoldást is láthatunk. Ahogy az első fényszórók befelé dőlnek a hűtőmaszkkal együtt, ahogy alattuk a LED menetfényt keretként használták a lámpához és a maszkhoz, az egész aprólékos és érdekes.
Mégsem túltolt a forma, grammra kiszámolták rajta a jó vonalakat, persze ízlés kérdése, de nekem a hátsó osztott lámpák is bejönnek, elég amerikás a hangulata. Tisztességes méretű autóról van szó, 4,8 méter hosszú és 1,7 méter magas, de széltében is 1,9 métert foglal el a világból. Nagyon jók az arányai, 19 colos felnikkel kimondottan jól kiadja a forma. Kívül is látunk sok lakkozott fekete elemet, de nem ezeken van a hangsúly szerencsére. A részletek az alumíniumhatású apróságok miatt néznek ki elég jól.
Belső
Már azzal képes megadni egy elég jó érzést, hogy a kilincset meghúzzuk bejutáskor. Súlyos az ajtó, szép hanggal nyílik és záródik, van benne anyag érzetét kelti. Egészen magasra kell ülni egy Sorentóban, ez a legnagyobb modellje nálunk a Kiának, ezek után már egy amerikai Telluride-ot szívesen megnéznék közelebbről is. Hétüléses, Nappa bőrkárpitos csúcsfelszereltségű tesztautót kaptunk és a kárpit érintése is egy elég kellemes meglepetés. Ez a bőr minőségi hatású, szép a varrás, a rombuszos mintáktól nagyon részletgazdag az ülések kinézete és jó is bennük ülni. Elöl épp csak nem masszíroznak, egyébként minden irányban elektromosan állíthatóak és még szellőztetettek is a fűtés mellett.
Középen óriási a helykínálat, akinek ide kell ülnie, nem lesz klausztrofóbiája és fázni sem fog, mert a két szélső ülés fűthető. Lemerülni sem fog senkinek az okoseszköze, nyolc darab USB csatlakozót számoltam össze, még az első ülések háttámlájára is került egy-egy, valamint a harmadik sorba is, tényleg mindenkinek jut, és ez ma már elég nagy szó, amikor egy mobil egy nap alatt simán lemerül egyszer, ha nem kétszer.
Sínen csúsztatható a középső üléssor, a két szélső lehajtása pedig elektromos kapcsolóval működik. A visszahajtáskor először megáll függőlegesen, újra be kell állítanunk a háttámla szögét, ami okozhat kellemetlenségeket. A hátsó sorba bejutni nem nehéz, de itt is igaz, hogy gyerekek, vagy nagyon alacsony felnőttek nem fogják csak magukat rosszul érezni. A székek jók, de a padló nagyon magas, felhúzott lábakkal kell ülni, ami pont olyan, hogy egy rövid karikát még kibírnék, pláne, hogy van saját klíma, de a horvát tengerpartig nincs az az isten, hogy egy ilyet bevállaljak leghátul. Hét ülés mögött egyébként is csak 175 liter marad, ebben az esetben a tetőcsomagtartó az egyetlen megoldás hosszabb utakra, ötülésesként egyébként akár 800, kétülésesként pedig 2000 literes is lehet a csomagtartó.
Dizájn tekintetében a beltér hasonlóan harmonikus, mint a külső. Elég sok a zongoralakk, amivel engem ki tudnak kergetni a világból, de nem is én vagyok ezeknek a vevőköre, szóval mindenki döntse el. Az anyagok normálisak, értsd nincs kellemetlen spórolás egyetlen pontján sem. Egy ilyen Kryptonite már hangulatvilágítást is kap, amit az ajtókon a kis háromszögekből álló díszbetétbe rejtettek, ami jóval ötletesebb megoldás, mint sok prémiumgyártó esetében.
Kiváló a kormány fogása, könnyen átlátható a gombok tengere, hamar megtaláljuk benne a logikát, nincs kellemetlen keresgélés egyik funkció után sem. A középkonzolra került menetmódválasztó csak elsőre tűnt kérdőjelesnek, később egészen logikus volt, hogy a terepmódokhoz át kell kapcsolni, minek is tekergetnénk körbe, ha csak az aszfaltra való módokra van épp szükségünk. A kerek váltókapcsolót viszont még mindig nem tartom jó megoldásnak, pláne, hogy kevéssé érzékel jól, néha kétszer át kell tekerni R-be, hogy egyszer megértse, hátrafelé mennénk.
Jól néz ki a 10 colos multimédia és álló helyzetben egyszerű is a kezelése, de az azonos színű és szinte pontosan ugyanolyan piktogramok menet közben teljesen azonossá olvadnak. Ha már megtanultuk, mi hol van, biztos egyszerű kezelni, mert a menü pörög, nem kell várni semmire, hogy betöltsön, és a menükben való mászkálás már egészen logikus. Vannak benne meglepő dolgok, mint például a természet hangjai menüpont, ami bejátszik neked mindenféle, főleg megnyugtató háttérzajt az erdő hangjaitól kezdve a kandallóban pattogó tűzön át a talpad alatt ropogó hóig bármit, egy azonos bennük, mind lehetetlenül álmosító, így menet közben ezt inkább hanyagoljuk.
Ennél viszont sokkal érdekesebb pontja a menünek az, ami minden zenét lekapcsol és a sofőr kihangosító mikrofonját arra használja, hogy az elöl ülők a leghátul ülőkkel is tudjanak beszélgetni. A hangszórókból szól az elöl ülők hangja, ilyet eddig csak mikrobuszokban láttam, a drágábbakban. Annyira szépen le van hangszigetelve az utastér, hogy az egyszerű krúzolás, vagy utazás tökéletesen pihentető. Ez egy jól összerakott utastér kényelmes ülésekkel és elég sok praktikus megoldással. A hátsó ajtók zsebeibe is beférnek a nagyobb üvegek, elöl számos kis rekeszt találtunk, ez az autó ki van találva.
Technika
Már csak egyféle hagyományos hajtás van a Sorentóhoz, az pedig a 2,0 literes dízel. Mellette kétféle hibrid adja a kínálatot és mindkettő elég hasonló. Az 1,6 literes TGD-I turbómotorra építkeznek, hatfokozatú hagyományos automata váltót kapnak és egy villanymotort. A hagyományos hibrid 230 lóerős, a konnektorról tölthető verziót kicsit jobban eleresztették, 265 lóerőt és 350 Nm nyomatékot teljesít. A hibridekhez van összkerékhajtás is, a konnektoroshoz ez mindenképpen jár és az benne a legjobb, hogy ez nem a spórolós megoldás.
Több ilyen összkerekes konnektoros SUV-nál az a megoldás, hogy a hátsó tengelyt külön villanymotor hajtja, így nem kell kardán. Ennek az a hátránya, hogyha nincs feltöltve az akksi, nem biztos, hogy fog hajtani hátul, amikor kéne. A Sorentóban elöl vannak a motorok és hagyományos kardántengelyekkel megy hátra a hajtás, vagyis akkor sem lesz gáz, ha le van merülve az akku és csak a benzinmotor fog hajtani, ki fog minket rugdosni a sárból, hóból még úgy is. Az összkerékhajtás persze elektronikusan vezérelt, de ebben hamarabb bíznék meg, mint bármelyik Stellantis modellben például.
Akkumulátora 13,8 kWh-s, amit külső áramforrásról is fel lehet tölteni. Ahogy jellemzően a plug-in hibridek, úgy a Sorento sem tölt valami gyorsan. 3,3 kW-os fedélzeti töltőjéről minimum 3 óra 25 perc a teljes töltés Type 2-es csatlakozóról, ha csak háztartási csatlakozóról tudjuk tölteni, úgy 5 óra a teljes töltés. Éppen a lassú töltés miatt nem túl gazdaságos a fizetős, percdíjat is számoló köztéri oszlopokon tölteni, igyekezzünk inkább a csak kilowatt alapon számlázó oszlopokon fizetni, de leginkább otthon és/vagy munkahelyen tölteni, ha ingázásra is használnánk.
Mennyibe is kerül ez nekünk a benzin mellett? A gyártó nem ad meg nettó kapacitást az akkumulátorra, vagyis amennyit ténylegesen ki is tudunk használni a 13,8 kWh-s csomagból, így csak arra tudok támaszkodni, amennyit felvett a töltés során. Miután ez a töltőszolgáltató applikációján követhető, az alapján 12,2 kWh-nyi áramot vett föl, amiből a teljes kimerülésig el tudott menni 50 kilométert a jobbik pillanatában. Ez azt jelenti, hogy az áramfogyasztása 24,4 kWh/100 km, ami nagyjából egy ezrest jelent otthoni áramfogyasztásként, 2440 forintot köztéri Mobility oszlopon és 2835 forintot olyanon, ami még percdíjat is felszámol, mint például az E.On töltői.
A legideálisabb tehát egy ilyen plug-in hibridet otthon tölteni, ami, ha minden összejön és ki tudjuk használni a hatótávolságát, annyi pluszköltséget fog csak okozni 100 kilométerenként, mintha 2,5 literes benzinfogyasztással járnánk. Még mindig ott van mellette a benzinmotor is, ami időnként be fog indulni, mert biztosan adódni fog egy-két olyan helyzet, de így, szorgos töltögetés mellett kimondottan kedvező költségekkel tudunk közlekedni egy hatalmas hétüléses autóval is, mint a Sorento.
Vezetés
Könnyedén mozdul meg az alaphangon 2,1 tonnás karosszéria akkor is, amikor csak az elektromos motor hajtja. 91 lóerős és 304 Nm nyomatékú a villanymotor és bőven elég arra, hogy felvegyük akár a 70-es utazótempót is anélkül, hogy feltartanánk közben bárkit. A gyáriak szerint 57-70 kilométert el tud menni elektromosan, utóbbi városi üzemben jöhet létre. A 13,8 kWh-s akkumulátort teletöltve 40 kilométert írt ki maximum és az első körben ennél többet nem is ment el. Másodjára feltöltve sem írt ki többet, de több városi araszolással kijött belőle 50 kilométer, szóval lehet ezt följebb tornászni gondolom klíma nélkül, még alacsonyabb tempójú szakaszokkal és könnyebb jobb lábbal, de teljesen általánosan közlekedve szerintem ez sem rossz érték.
Habkönnyűen vált elektromos hajtásról benzinesre és vissza. Avatottabb sofőrök észre fogják venni, mi történik, de úgy el van simítva minden mozzanata, hogy sokszor teljesen meg is feledkezünk róla, mit csinál. A rendszer egyébként ügyes, elég sokat töltöget vissza, így szinte mindig van tartalék elektromosan elindulni, így tudott 7,5 literes fogyasztást produkálni, ami egy ekkora bálnától egyáltalán nem rossz érték. És egy jó hibrid fogyasztása függ a szokástól is, ha valakinek több ideje van vele, biztosan képes kevesebbre is.
Kormányzásában nincs semmi meglepő, könnyed és határozott, de inkább kényelmes, érezni nem sokat lehet rajta és ennek itt nincs is szerepe. Futóműve viszont kimondottan korrekt. Jól tart tempós kanyarban és jól viseli az úthibákat is. A hajtást ereje és vehemenciája pontosan arra elég, amire a számok is utalnak. Eljuttatja a családot biztonságban és kényelemben oda, ahová kell, de többet, sem kevesebbet nem ad. Ezt viszont teljes magabiztossággal nyújtani tudja. Nincs túlzás, szimplán jól megy a Sorento PHEV, autópálya-tempóról is tud előzni, de ennél többet nem is várunk el tőle.
Komoly vezetéstámogató rendszerekkel vértezték fel, lényegében a legjobbakkal, amit a Hyundai és a Kia tud ma. Határozottan tart a sávban, tartja a távolságot az előttünk haladótól és szól, ha kitolatnánk valami elé. Ami azt illeti, berezegteti a kormányt és a műszerfalat is, szóval észre fogjuk venni, hogy veszélyt jelez a rendszer. Mindenképp érdekes megoldás, hogy a 360 fokos parkolókamera rendszer két oldalsó kameráját képes a holttérfigyelő kiegészítéseként használni. Amint indexelünk valamelyik irányba, kiteszi a képét a műszeregységbe, így aztán szinte biztos, hogy látni fogjuk, ha valami a holttérben haladna mellettünk. Komoly a biztonságérzet menet közben mindenki számára, ami megint csak egy elég jó pont a Sorento számára.
Költségek
Méreteihez képest, és a kínált extrákat, anyagokat és a kivitelezést tekintve kimondottan jó áron indul a Kia Sorento. 12,5 millió forint az induló listaára, amiből a Kia élből elenged egymilliót, ha pedig tényleg nagy a család – minimum három gyerkőc -, akkor még 2,5 millió forint leugrik belőle. A PHEV természetesen a legdrágább kivitel 14,9 millió forintos listaárral, viszont mindenképp összkerékhajtású és erősebb is, 265 lóerő a rendszerteljesítmény a sima hibrid 230 lóerejével szemben.
A csúcsfelszereltségű Kryptonite esetén 18,9 millió forint az indulóár, erre viszont csak metálfényezést, hétüléses és Nappa bőrkárpitos csomagot kérhetünk, és hajszál híján még így is 20 millió forint alatt tudunk maradni. Ha ki tudjuk játszani a hétüléses családi támogatást, kiás kedvezménnyel együtt ez az autó így ahogy van, 16,5 millió forintért hazavihető. 20 millió forintért tisztességes Audi Q5-öt sem kapunk, miközben a Sorento anyagaiban és összeszereltségében is könnyedén utoléri a modellt. Presztízsben nyilván semmiképpen, de az járhat jól, akit ez a dolog nem is mozgat, mert a Sorentóban nincs kevesebb prémiumérzet, mint a valódi prémiummodellekben.
A Kia Sorento PHEV és vetélytársai – Listaár, forint | |
---|---|
Kia Sorento PHEV | 14 890 000 |
Hyundai Santa Fe PHEV | 18 699 000 |
Audi Q7 e 55 s line | 28 545 790 |
Volvo XC90 Recharge | 24 490 000 |
Értékelés
Kimondottan bőkezűen szórja a Kia az extrákat ügyfeleire, aki, ha már 20 millióhoz közeli összeget elkölt náluk, mindent megkap egy Sorentóban. És az nem sokkal kevesebb, mint amit mások tudnak, sőt. Vezetéstámogatók és kényelmi extrák terén több mint kielégítően teljesít a Sorento PHEV. Igazán akkor megdöbbentő, amikor az ember találkozik ezzel az óriással és hirtelen egy nagyon, de tényleg nagyon drága autóban érzi magát. Jó a formaterv, jók az anyagok, kimondottan jó az élettér és az utazási komfort, az már csak hab a tortán, hogy ez a toronyház teljes csöndben, helyi emissziómentesen is képes közlekedni.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|