Hasonlóan a Kia többi modelljéhez, a Stonic megjelenése is dinamikus, a forma pedig jól eltalált. Elöl a jellegzetes Kia-arc néz szembe – széles hűtőmaszk, középtájon alul-felül kis szűkülettel -, vannak LED-es lámpák, oldalról pedig az elmaradhatatlan fekete műanyag betét fut végig az autó hasán és a kerékjáratokban. Oldalról még a C-oszlop izgalmas, amit itt nem próbáltak eltüntetni valami fekete fóliával, hanem ott virít, ahol neki lennie kell. A 4140 milliméter hosszú, 1760 mm széles, 1520 mm magas és 2580 mm tengelytávú tesztautó kéttónusú fényezést kapott, ahol a második szín nemcsak a tetőt díszíti, hanem az A-oszlopot, és a tükröket is. Ha már szabadidő-autó, akkor kell lennie tetőkorlátnak is, amire lehet bringát, akármit pakolni. 

Nem tették láthatatlanná a C-oszlopot

Helykínálat szempontjából a Stonicra nem lehet panasz, a vezetőülésben könnyen megtalálható az optimális pozíció, széles határok közt állítható a kormány, és az ülések is. Egy sorral hátrébb már 185 centi körüli az a testmagasság, amivel még van elég fej- és lábtér, és a nagyobb lábúaknak az ajtónyílás is lehet szűk. Az utastérbe beépített anyagok minősége egész széles skálán mozog, míg az ajtókárpit szinte kizárólag kemény műanyagból áll, addig a gombok kapcsolási érzete nagyon jól eltalált, és az üléskárpitba is vittek egy kis színt, ötletet. A kapcsolók-gombok nemcsak érzésre eltaláltak, hanem a működésük, logikájuk, elhelyezésük is átgondolt munkának tűnik. 

Jellegzetes Kia-kormány, kerek középrésszel

Műszerfala két nagy, kerek, mutatós műszerből áll, amelyeknek az aljában jutott hely a szintén analóg üzemanyagszint- és hűtőfolyadék-hőmérséklet mérőnek, a két nagyobb műszer között pedig a szokásos színes TFT monitor is megtalálható. Ez még klasszikus mutatós műszerfal. Persze van fedélzeti rendszer is, ez 8 colos érintésérzékeny kijelzőt kapott,  és a középkonzol tetején lakik. Csomagtartója hozza a kategória átlagát, 325 literes, a lehajtható háttámlákkal pedig 1103 literes, sík rakfelületet lehet kialakítani az autó hátuljában, és van mélyebb rekesz és egyszerű szatyorkampó is hátul. 

Egyzónás, de automata a klíma

Nem igazán zavarba ejtő a Kia Stonic motorválasztéka, ugyanis mindössze kétféle motorral kapható. Ami igazából egyféle, csak kétféle teljesítményszinttel. A 998 köbcentis, háromhengeres, turbós benzinmotor lehet 100 és 120 lóerős is, utóbbiban 48 voltos lágy hibrid rendszer egészíti ki a benzinmotort. Tisztán elektromosan ugyan egy métert sem tud megtenni, de a lassításokkor amúgy a fékeknél elfűtött mozgási energiát a motorhoz szíjjal kapcsolódó villanymotor/generátor képes elektromos energiává alakítani és a csomagtartó mélyén lévő akkumulátorban eltárolni.

Gyorsításnál viszont villanymotorként működik és tehermentesíti a benzinmotort, így spórolva meg némi benzint. Váltóból hatfokozatú kézi és hétfokozatú dupla kuplungos rendelhető mindkét teljesítményű motorhoz. Az EcoDynamics+ modellekhez elérhető a Kia varázsváltója, amelyben elektronikus működtetésű tengelykapcsoló található, ami egész vicces dolgokra képes. 

A 48 voltos akksi, a csomagtartóban

Mivel nincs közvetlen kapcsolat a kuplungszerkezet és a kuplungpedál között, így úgy is képes leállított motorral vitorlázni az autó, hogy a kézi váltó sebességben van és a kuplungpedálhoz sem ér a vezető. Ennek annyi haszna van, hogy piros lámpához gurulva már hamarabb leállítható a motor, illetve a rendszer gázelvételkor, nagyobb sebességnél is – 125 km/óráig – képes leállítani a motort. Persze, ha a vezető bármelyik pedálhoz ér, az üresben vitorlázásnak azonnal vége. 

Ha egy szóval kéne jellemezni a Stonicot, akkor a nyugodt, stresszmentest mondanám, igaz, ez már kettő. Háromhengeres motorjának nincs zavaró hangja, a 120 lóerő is bőven elég közlekedni, és kifejezetten jót tesz neki, hogy a villanymotor is besegít, ha szükség van rá. Ugyanez a villanymotor/generátor indítja a start-stop rendszer által leállított motort is, igen finoman. Kormányzása nagyon jól sikerült, pontos, klasszul irányítható vele a Stonic és a futóműve is hasonlóan lelkiismeretesen elkészített szerkezet, hiába a magasabb SUV-os megjelenésű kasztni, nem billegős, hanem feszes, de emellett nem kényelmetlen, rázós. 

Könnyen jár a hatfokozatú kézi váltó

Váltója felejthető, de nem azért, mert bármi baja lenne, hanem egyszerűen csak teszi a dolgát, finoman, pontosan, lágyan. Vezetésének legizgalmasabb része az, amikor a rendszer leállítja a motort, és 110-zel gurulva, hatodikban lévő váltóval leesik a fordulatszámmérő mutatója nullára. Furcsa látvány, de megszokható, hasonlóan ahhoz, hogy az autó lámpához gurulásnál is nagyon hamar leállítja a motort. Pár nap után ebbe nagyon bele lehet jönni, és szinte muszáj vadászni azokra a helyzetekre, amikor csak vitorlázva gurul az autó. Nem is nehéz kilométereket összeszedni így, álló motorral vezetve. Fogyasztása, főleg városban hajtva kereken 7 liter lett a teszthét végére. 

Klasszikus műszerfal

A Kia Stonic belépőára a gyengébb, 100 lóerős motorral 5,4 millió forint, míg a 120 lovas, 48 voltos hibrid rendszerrel felszerelt változatot 6,3 millió forintos listaáron lehet hazavinni. A metálfény felára 135, a kéttónusú fényezésé 200 ezer forint, a hétfokozatú, dupla kuplungos váltóért 500 ezer forintot kell pluszba fizetni, a 8 colos kijelzős fedélzeti rendszer navigációval 350 ezres plusz kiadást jelent. A különféle felszereltségi szintekhez mindenféle csomagokat is lehet rendelni, ezek 250 és 350 ezer forint közötti árakon mennek és általában vezetőtámogató rendszereket tartalmaznak, így adaptív tempomatot, holttérfigyelő rendszert, aktív fékező funkcióval, hátsó keresztirányú forgalmat figyelő rendszert, első parkolóradart és elektromosan behajtható tükröt. 

A fekete műanyag betétek itt sem hiányozhatnak

A Kia Stonic nemcsak külsőre vonzó, élhető méretű belső tere, okos és jól működő extrái, civilizált hibrid rendszere hamar rokonszenvessé teszi bárkinek, aki kipróbálja. A fura, elektronikus kuplungot ugyan szokni kell egy darabig, de inkább érdekes megoldás, mint zavaró, és tényleg lehet vele spórolni is. 

Diffúzorszerű ezüst betét az autó fenekén

Szavazás