Nem pont ezt várnánk egy elektromos autótól – Volvo C40 Recharge

Jellegzetes Thor-pöröly mintával az első fényszórókban, illetve a szintén egyedi hátsó lámapdizájnjával a 4440 milliméter hosszú, tükrökkel 2034 mm széles és 1591 mm magas C40-esben is megvannak a márkánál megismert és megszokott formai megoldások és a szabadidőautók kötelező műanyagelemi is.

A Volvo C40 tengelytávolsága 2707 mm, szabad hasmagassága 17,1 centiméter. Ha nem is példátlan, de aránylag ritka, hogy az első és hátsó tengelyen más más méretű abroncsok legyenek egy autón, de a C40-es épp ilyen, elöl 235/45, hátul 255/40-es gumikat találunk a 20 colos keréktárcsákon. A forma értelemszerűen nagyon hasonlít az ugyanerre az alapra épülő XC40-esre, csak a tető íve kezd el gyorsabban esni, hogy profilból elegánsabb, dinamikusabb formát mutasson. Mindkét modell a CMA platformra épül, és a hajtásláncuk is közös, méretben pedig csak elhanyagolható különbség van a két modell között. 

Ezen a képpáron látható a különbség az XC40 Recharge és a C40 Recharge karosszériája között, csak a középső csíkot kell jobbra balra húzogatni:

Az ajtót kinyitva letisztult, minden zavaró vacaktól mentes utastér tárul elénk a C40-esben. Klassz dolog, hogy a Volvónál rájöttek, a fekete szőnyegen túl is van élet, és rögtön egy elég merész kékkel borították a padlót, illetve ugyanilyen színű kárpitot kaptak az ajtók is. Elegáns légbeömlők és nagyméretű, zongoralakk keretbe épített, függőlegesen tájolt, 9 colos érintőképernyő uralja a középkonzol felső részét, amin Android alapú rendszer fut, temérdek szolgáltatással, de a lehetőségek maradéktalan kiaknázáshoz szükség lesz egy Google fiókra is.

Minőségi anyagok, tisztességes összeszerelés

Gombok, kapcsolók nem igazán törik meg a látványt, mindössze egy nagy hangerőszabályzó, illetve a zenék léptetését, lejátszását vezérlő gomb trónol a kijelző alatt, és mellette néhány bölcsen nem menübe száműzött funkció, amik a szélvédőn kilátást segítik. Klímavezérlő panelt hiába keresünk, azt már az érintésérzékeny kijelzőn kell elvégezni, apró felületek nyomkodásával, valamint az ülés- és kormányfűtés is itt aktiválható.

Izgalmas a fokozatválasztó karja

Belseje tágas, az állítható ülőlaphosszúságú, deréktámaszos első ülések kényelmesek is, és a második sorban is van elég élettér még 185 centis magassággal is, ha sikerül beülni az alul aránylag szűk keresztmetszetű ajtónyíláson. A nem nyitható, de így is látványos, nagyméretű üvegtető csak 190 centis magasság feletti utasoknak  érződik zavaróan közelinek. A hátsó utasok két darab USB C aljzatot kapnak, elöl ugyanennyi van, de ezen felül 12 voltos csatlakozó és indukciós töltési lehetőség is rendelkezésre áll.

Műszerfala természetesen digitális, de nincs sokféle grafika, mindössze azt lehet állítani, hogy látszódjon-e a műszerek között a térkép, vagy ne. Apropó, térkép, a középkonzolon és az ajtókon végifutó, látszólag véletlenszerű, absztrakt minta a svéd Abisko nemzeti park egy részletének szintvonalait ábrázolja, amik még tapinthatók is, és sötétben hátulról megvilágítva egész jól fest ez a dekorbetét. 

Felül a térképrészlet, alul a minta, ami az autóba került

Egyedi a háttérvilágítású, dombormintás szintvonal dekoráció

Elektromos autóban problémát jelenthet a csomagtartóban hempergő töltőkábelek által okozott káosz. Sok helyet foglalnak, és koszosan mindig útban vannak. Mivel azonban a villanyautók orrában nem foglal akkora helyet a hajtáslánc, mint a belsőégésű motorosokéban, így általában az autó elejében is kialakítanak egy rekeszt, amiben akár ezeket a kábeleket is lehetne tartani. A Volvo C40-esnek is van ilyen rekesze, ami 31 liter térfogatú, megfejelve a hátsó 413 literes csomagtartót.

Nagy kár, hogy az életben valószínűleg senki nem használja erre, mert aránylag nehézkes kinyitni, először a motorháztetőt kell felnyitni a megszokott helyen, a vezeőt lábterében elhelyezett retesz oldásával, majd felnyitni a tetőt, hogy az alatta lévő műanyag fedelet is felnyitva jussunk el a plusz csomagtartóig. Ember nincs, aki ezt választaná a kábelek tárolására, az egyszerű csomagtartóba hajítás helyett.  

31 literes extra csomagtartó az autó orrában

Lehajtva a hátsó ülések támláit 1205 literesre bővíthető a csomagtartó mérete, ami ilyenkor teljesen sík felületet kínál a  rakománynak. Kedves figyelmesség, hogy a fejtámlákkal nem kell külön bíbelődni, a háttámla reteszélésének oldásakor maguktól lecsukódnak, nincsenek útban egy percig sem. A padló alatt extra rekesz is található, és hasznos a felhajtható csomagtér megosztó lap is. Pótkerék nincs az autóban, amit a helytakarékosság mellett az elöl-hátul különböző méretű kerekek is indokolnak. Defekt esetén marad a javítókészlet, vagy az assistance szolgáltatás. 

Rakodni az ajtózsebekbe is lehet, van könyöklő, közepes méretű kesztyűtartós és itt található a billenős tetejű, kivehető szemetes is. A hátsó ülések mellett apró üregek fogják fel a zsebekből megszökő kisebb dolgokat, amik így nem tudnak mindenféle résben örökre eltűnni szem elől. Kárpitozása annak ellenére pazar, hogy valódi bőr nincs az autóban, csak annak látszó anyag, a kormány és a bőrszerű anyagok tapintása mégis kellemes, egész természetes. 

Masszív, hajtogatható lap segít elválasztani a csomagokat

Kétféle hajtáslánccal, teljesítménnyel kapható a C40-es. Az olcsóbb, gyengébb változatban csupán egy villanymotor található, ami az első kerekeket hajtja, ami 231 lóerő és 330 Nm nyomaték leadására képes, míg a kétmotoros változatban két darab, egyenként 204 lóerős motor forgatja az első és hátsó tengelyek kerekeit, összesen 408 lóerőt és 660 Nm nyomatékot adva a vezető jobb lába alá.

Mindkét motor, – vagy szakszerűbben villamos gép – állandó mágnesű szinkronmotor. Ezeket bruttó 78 kWh kapacitású, folyadék temperálású lítiumion akkumulátor látja el energiával, amiből 75 kWh-t lehet kiautózni, ez papíron 415-444 kilométerre lehet elegendő. Megdöbbentő a kétmotoros C40-es 4,7 másodperces gyorsulása is, bár a csúcssebességet 180 km/órában maximalizálták. Tölteni egyenáramú, 150 kW-os villámtöltőn – 10 és 80 százalék között – 32 perc alatt lehet, három fázisú váltakozóáramról, 11 kW-tal pedig 0-100 százalék között 8 órát vesz igénybe egy teljes töltési ciklus.

A bevásárlás alatti félórás ingyenes töltés is meglátszik a töltöttségi szinten

Az egyik legelső szerethető dolog a Volvo C40-esben az, hogy induláskor elfelejthetjük benne a hagyományos autókban megszokott, és néhány villanyautóba is átemelt „gyújtást, indítást”. Egy fölösleges mozdulatot nem kell tenni, miután beülünk, a fékre lépve lehet D-be, vagy R-be húzni a picike irányváltó kart, gázt adni – jó, ez nem gázpedál, de a funkciója ugyanaz – és kész. Mert hát mi másért is ülnénk be az autóba, minthogy elmenjünk vele innen oda.

Ez elég csúnya így

Benzines, vagy dízelautóban van értelme a gyújtáskapcsolónak, elektromosnál nincs, így nem is tettek bele. Villanyautóban még a kiegészítő fogyasztókat sem kell leválasztani az akkumulátorról, hiszen nem csupán egy apró, 12 voltos akksi található az autóban, amit a motor indítására, illetve pufferként alkalmaznak, hanem egy irgalmatlan méretű, ami napokig is bírja táplálni a világítást, egyéb funkciókat. A leállítás is hasonlóan egyszerű, a P gomb megnyomása után már nyithatjuk is az ajtót, mert megtettünk mindent, amit kell. Varázslatosan egyszerű. 

A menüben az alapbeállításnál valamivel keményebbre is hangolható a kormányzás, és akinek bejön, az ugyanott kiválaszthatja az egy pedálos vezetést is. Ez a nevéhez híven azt jelenti, hogy az estek 90 százalékában megoldható az autó vezetése csupán a gázpedál használatával. Ha benyomjuk gyorsul, ha felengedjük erőteljesen lassul, és közben visszatölt az autó, és megállás után is állva marad az autó, nem kezd lassú kúszásba. Használata igényel egy kis tanulást, de könnyű rákapni az izére, és valamivel biztonságosabb is, mint az alapbeállítás, mert problémás helyzetekben már addig is fékezi az autót, míg a vezető átrakja a lábát a fékpedálra. 

Hamar elkezd esni a tetőív

Ha nem tudod, hogy 408 lóerő várja, hogy szólítsd, akkor komoly meglepetés érhet a C40-esban az első erősebb gázadásnál. Ilyenkor pillanatnyi késlekedés nélkül tépik a kerekek maguk alá az utat, 4,7 másodperc alatt már a 100 km/órás sebességen is túllendül a kilométeróra. És közben nincsenek váltások, csak megy a 2132 kilogrammos autó, mint a rakéta. Hogy a bitang teljesítmény ellenére se egy őrjítő, rángatózó autózás legyen a végeredmény a gázpedál nem túl érzékeny, támogatja a normális stílusban vezetést is. 

Manőverezni könnyű a 11,4 méteres átmérőjű körben megforduló autóval, bár a parkolásoknál a tolatókamera képéből nehéz centiméterpontosan kihámozni, milyen messze is van a mögöttünk parkoló autó. Óriásit torzít a kamera képe, és az indokoltnál hamarabbra jósolja jajveszékeléssel a koccanással érkező világvégét. A parkolást a gyorsan lőrésszerűre szűkülő hátsó ablak sem támogatja. 

Letisztult, de színes belső

Motorzaja értelemszerűen nincs a Volvo C40-esnek, nekem még a kötelező külső, mesterséges hang sem tűnt fel, ami más modelleknél kifejezetten bosszantó. Veszel egy elektromos autót és 30 alatt olyan hangja van, mint egy ácskapoccsal átütött, bánatos légkondinak. Ennek szerencsére nincs ilyenje. Rugózási kényelme jó, a 20 colos kerekek nem ráznak, viszont segítenek átlépni a nagyobb úthibákon is. Vezetőtámogató rendszerei közül az adaptív tempomat és a keresztirányú forgalomra figyelmeztető rendszer hasznos és finoman működik, ellenben a sávtartó idegesítő kormányrángatással tartja az autót a sávban és hajlamos a hosszanti útjavítás mintáját is sávként értékelni, ilyenkor kapaszkodni kell a kormányba, hogy ne forgassa el a sávtartó automatika. 

Fogyasztása tág határok között változhat, sokat számít, hol és hogyan közlekedik vele a sofőr. Városban 19-20 kWh-s fogyasztással is el lehet közlekedni, de sztrádán a 26 kWh is meglehet. A teszthét alatt a számítógép által saccolt átlag 26,6 kWh lett a megtett bő 400 kilométer után, de ez nem mérvadó, az autó többször fűtötte fel az utasteret reggel, fagyban saját akkumulátorról. A reális, hétköznapi fogyasztás inkább a 18-24 kWh közötti sávban változik, ha ez hatótávra, leautózható kilométerekre számolnánk át, akkor olyan 350 kilométer lehet a reális hatótáv. Ez nagyjából hozható is, egy 96 százalékos akkumulátorkapacitásnál indított autózás után, 234 kilométert levezetve bő 100 kilométer hatótávot saccolt a rendszer amikor a ház előtt leparkoltam a Volvót. 

Hátul is jó az üléspozíció

A 18-24 kWh-s fogyasztás otthoni 45Ft/ kW-s áramárral számolva 810-1080 forintot jelent, míg mondjuk köztéren 100 forintos költés után 1800-2400 forinttal lehet kalkulálni. Azaz otthon tölteni éri meg igazán, hiszen akkor nagyjából két liter benzin árából lehet száz kilométert megtenni, de köztéren töltéssel is megúszható 5 liternyi árból. Persze ehhez kell venni is egy ilyen autót, ami már nem lesz ilyen olcsó.

18.476.000 forinttól lehet beülni egy C40-es kormánya mögé, ez az egymotoros alapváltozat ára,  231 lóerős teljesítménnyel. A legjobban felszerelt változat 20.776.000 forintba kerül. Ugyanakkor a legolcsóbb kétmotoros, 408 lóerős C40-es 20.890.000 forint, és a többi felszereltségi szintnél is 2.414.000 forint a második motor, és nem mellékesen a további 177 lóerő ára. Ugyan az XC40 Recharge kevésbé divatos, de talán valamivel praktikusabb karosszériával 600 ezer forinttal olcsóbban megkaparintható, mint a C40-es. 

A tesztautó alapára 21.910.00 forint volt, amire még 1,4 millió forintnyi extra is jön pluszba, hogy kijöjjön a 23.316.000 forintos végső ára. A majdnem másfél milliónyi extra olyan tételekből jön össze, mint a 325 ezer forintos elektromosan visszahúzható vonóhorog, a 231 ezres Y mintás felni, az 593 ezres kárpitozás és a 257 ezres fényezés. 

Kipufogót hasztalan keresni rajta

Bő 300 kilométeres hatótávjával, kezelhető méretű karosszériájával, igényes kivitelezésű utasterével, kívánatos formájával a  Volvo C40 nagyon szerethető járgány. Fedélzeti rendszere nem hibátlan, de az átlagnál sokkal többet nyújt, és praktikusak a telefonról, távolról vezérelhető funkciók – fűtés bekapcsolása, töltöttségi szint ellenőrzése, távoli ajtónyitás, zárás. A hab tetején pedig még ott van a cseresznye is, a 408 lóerős teljesítmény képében, ami talán tájidegen egy zöld rendszámos, állati bőrtől mentes, nagyon bolygóbarát Volvóban. De nagyon jó, hogy benne van.

Szavazás