Sokat és gyorsan változik a világ, így nem meglepő, ha egy márkán belül is rendre módosul a fontossági sorrend. Jelenleg nem tévedünk nagyot, ha a Mercedesnél a GLC modellt jelöljük meg a legfontosabbnak járó plecsnivel, hiszen 2015-ös bemutatkozása óta közel félmillió darab fogyott a C-osztály műszaki alapjaira épülő kompakt SUV-ból. Most pedig megérkezett a második generáció a modellből, amely nagyobb, kifinomultabb és még több luxust, technológiát kínál, mint korábban.
Külső
Külsőre nincs ordító különbség a kifutó modell és a teljesen új Mercedes-Benz GLC között, legalábbis a formán, klasszikus bakancsszerű, terepjárós sziluett, hatalmas csillaggal az orrán. A méretek viszont változtak, az új modell 6 centiméterrel hosszabb (4716 mm), 4 mm-rel alacsonyabb (1640 mm), míg szélessége ugyanakkora (1890 mm). Tengelytávja 2888 mm-re nőtt, itt 15 milliméternyi a plusz és a szintén megnőtt hátsó túlnyúlásnak köszönhetően a csomagtartó is 620 literesre nőtt a korábbi 550 literről.
A hűtőmaszk mintáját adó apró Mercedes-emblémákra jó rácsodálkozni, oldalról megvannak a SUV-nál kötelező műanyag rátétek a kerékjáratoknál, igaz, a fekete fényezés mellett ezek nem feltűnők, hátul pedig a csillogó krómkeretbe épített kamu kipufogók néznek ki izgalmasan, amíg valaki nem néz az autó alá és nem látja meg a szomorkás igazi kipufogócsövet. A kasztni formájával nem kockáztattak sokat, elegáns, de minden feltűnő, megosztó részlet nélküli a GLC megjelenése.
Szemből mindössze a fényszóró formája lehet segítség abban, hogy megkülönböztessük egymástól a kifutó és az új GLC-t:
Belső
Ajtaját kinyitva és az utastérbe nézve először a szellősség, ami feltűnő. A két első utast elválasztó tömb csont üres felületéről látszólag nagyon hiányzik valami, és két másodperc múlva meg is van, hogy mi az: a váltó és a rögzítőfék, illetve az ezek mellett lévő gombok, kapcsolók. Mercedesben nem újdonság, hogy az automatikus váltó fokozatválasztója a kormány mögött lévő bajuszkapcsoló, de a csupasz síkság mégis fura.
Szerencsére a középkonzol fedele elcsúsztatható, alatta dupla USB-C aljzat és indukciós felületű telefontartó is található a pohártartókon túl. Ördög tudja, miért, de ma már ritkaság, ha egy autóban van rendes helye a telefonnak. Itt van. Plusz a kétfelé nyíló tetejű könyöklőbe is lehet rámolni, van benne világítás és újabb két darab USB-C csatlakozó. Sőt, a második üléssorban helyet foglalóknak is van még egy pár ilyen töltő.
Műszerfala természetesen csak egy méretes, 12,3 colos képernyő, változtatható megjelenéssel, van még egy másik, 11,9 colos központi kijelzője is, és szinte minden létező felület, még az ülésállító gombsor is érintésérzékeny, ami nem feltétlenül jó dolog. Igazából kézen kéne fogni a mostani autók belsejének tervezéséért felelős brigádot, beültetni őket a kocsiba Bombayben a délutáni csúcsban, és hajrá!
Próbáljanak vezetés közben beállítani 23 fokot a klímán, váltsanak rádiócsatornát, vagy csak hangosítsák fel a zenét anélkül, hogy eltaposnának egy tuktukot, vagy egy, az úttesten tébláboló tehenet. Ha nem megy, menjenek vissza a balettbe ugrálni, mert nem autóba való, amit összehoztak.
Mint ahogy a Mercedes-Benz GLC felületeit taperolva se vezessen senki egy kihalt szántóföldnél összetettebb feladatot jelentő forgalomban, mert még egy hangerőállításhoz sincs benne megfogható, görgethető, csavarható, vagy legalább megnyomható felület, csak simítós rémálom. Sokat kell használni, hogy megszokjuk.
Azt meg kell hagyni, hogy ránézésre parádés a berendezés, a kormány fényes fekete felületei is jól festenek, de képtelenség vezetés közben bármit úgy kapcsolni, beállítani, hogy nem meredsz hosszú másodpercekig az út helyett a kijelzőre. Mint ahogy a nyomógombos Nokián mindenki tudott úgy sms-t írni, hogy oda se nézett, ez egy okostelefonon már tuti nem menne. (Jó, a hangvezérlés most nem ér!)
Csak úgy ideteszek egy képet a W140-es középkonzoljáról, amin több gomb van, mint egy kisvárosi Röltexben, döntsd el, melyiket lehet biztonságosabban kezelni vezetés közben:
A kényelem, az anyagminőség és az összeszerelés minősége viszont kiváló – egyedül az ajtóbehúzót megragadva horzsolhatja meg az ember kezét a sorjás műanyag, amit nem is értek, hogy maradhatott ilyen -, az opciós üvegtető ellenére is bőven elég a hely a második sorban is, térdnél és fejnél is, és ami ritka, a csomagtartó is nagyon praktikus kialakítású.
Kezdjük azzal, hogy a motoros csomagtérnyitó tempósan nyitja, zárja a fedelet, nem kell megőszülni, mire lezavarja az aktuális feladatot. Aztán ott a tekintélyes méretű, 620 literes csomagtartó, amiből sík padlójú 1680 literes rakteret lehet varázsolni pár gombnyomással. A padló alatti rekeszbe könnyedén befér a használaton kívüli kalaptartó, de egy összecsukható kosár, a defektjavító, és más apróságoknak is van itt helyük.
Technika
Aránylag sokféle hajtás között válogathatnak a vásárlók, hagyományos, és külső energiaforrásból is tölthető akkumulátoros hibrid változatban is kapható a második generációs GLC. Igazából a mezei benzin-dízel sem teljesen hagyományos, itt is van valamicske elektromos segítség, a 48 voltos mild hibrid képében, de ez csak a szokásos megúszós változat, ami tisztán elektromosan egy centit sem képes mozgatni az autót.
Benzinesből 1999 köbcentis motor lehet választani, a belépőmodell 204 lóerős, 320 Nm-es nyomatékkal, és akad belőle 258 lóerős, 400 Nm-rel. Kétdarabos a dízelkínálat is, a 220d 1993 köbcentis, 197 lóerős, 440 Nm nyomatékkal, az ugyanekkora lökettérfogatú 300d pedig 269 LE-s, 500 Nm-rel, minden változat kilencfokozatú, automatikus váltóval érkezik, és alap az összkerékhajtás is.
A PHEV-változatok már korántsem ennyire álhibridek, sőt, a Mercedes meglepően nagy, 100 kilométernél is nagyobb hatótávot ígér a 31,2 kWh-s akkumulátorú hibridjeinek. Ezt pedig még megfejelik azzal, hogy egyenáramú gyorstöltésre is képes az autó, így a 60 kW-os töltéssel fél óra alatt teljesen feltölthetők a telepek. AC-oszlopról alapból 11 kW-os teljesítménnyel tölt a fedélzeti töltő.
Futóműből légrugós és hagyományos acélrugós változat is kapható, a tesztautó légrugós, off-road-csomagos futóműve terepen, vagy igény szerint bárhol emelhető 2 centimétert. Emellett összkerék-kormányzás is van az opciós listán, ez a városi manőverezés mellett a gyors sávváltásoknál is hasznos, 60 km/órás sebesség alatt legfeljebb 4,7 fokot fordulnak a hátsó kerekek az elsőkkel ellentétes irányba, nagyobb tempónál pedig az elsőkkel megegyező irányban, maximum 1 fokot. Elöl dupla lengőkaros, hátul több lengőkaros futómű dolgozik a GLC kasztnija alatt.
Vezetés
Kezdjük azzal, hogy motorindítás után fülre nem tudtam volna azonnal eldönteni, hogy benzines vagy dízelmotor kelt-e életre tőlem fél méterre. Igen, a benzinesnek elég bárdolatlan hangja van, de ez leginkább indításkor kellemetlen, autózás közben már nem nagyon tűnik fel. Hosszú idő óta a Mercedes-Benz GLC volt az első olyan autó, ahol indulás után nem kellett pánikszerűen keresni a start-stop rendszer kikapcsológombját. A motorindítást, leállítást annyira finoman, észrevétlenül oldja meg az autó, hogy egyáltalán nem kerget az őrületbe a használata. Gyors, civilizált a folyamat.
A légrugó nagyon klassz dolog, Budapesten nem nagyon találtam olyan úthibát, ami fájdalmas lett volna. A kisebbek egyáltalán nem vehetők észre, a nagyobbakba ugyan beleremeg az egész autó, de érzésre semmi kellemetlen nem történik közben. Kicsit olyan, mintha egy vasúti híddal közlekednél, érzed, hogy beleestél valamibe, de elhiszed, hogy inkább a világ romlik el körülötte, mint amiben ülsz. De ugyanilyen élvezetes az összkerék-kormányzás is, hiába a 4,7 méteres hossz, varázslatosan jól manőverezhető az autó.
204 lóerővel nem gond a sportos közlekedés sem, a 7,8 másodperces gyorsulás tisztességes eredmény egy ekkora testtől. Kilencfokozatú váltója menet közben mintha ott sem lenne, villámgyors és igen kifinomultan teszi a dolgát. Parkolásnál, gyorsan váltogatva az előre-hátra irány között azért már zavarba lehet hozni, ilyenkor zaklatottá válik, és kissé darabosan működik.
Fedélzeti rendszerei között az összes háromkarakteres betűszó megtalálható, és ezek megbízhatóan működnek is, a távolságtartó adaptív tempomattól a vészfékezőrendszerig. Dugóban ez nagy segítség, így tuti nem csúszol bele az előtted haladóba, és ha megindul a sor, te sem ragadsz le szégyenszemre, ha egy pillanatra elbambulsz.
Fogyasztása vegyes üzemben, de autópálya nélkül a gyári 7,3 liter helyett 10,4 liter lett a teszthét végén, ami érezhetően több az ígértnél.
Költségek
A Mercedes-Benz GLC árlistája a 200 4Matic Mild Hybriddel indul, ezért 21 617 000 forintot kérnek, a 220 d 4Matic változat pedig 23 523 000 forintról startol, a külső áramforrásból is tölthető akksis hibrid – GLC 300 e 4Matic – belépőára pedig 28 040 000 forint. Ha hozzácsapjuk a konfigurátor információja szerint a legtöbbször választott AMG csomagot is – erősített fékrendszer, alumínium tetősínek, AMG Styling, sportos motorhang -, akkor rögtön hozzájön még 2,2 millió forint.
Színek közül a fekete alapáras csupán, a polar fehérért 150 ezret, a fekete-kék-szürkékért 445, a jácintpirosért 630, a gyémántfehérért 820 ezer forintot kérnek. 140-től 830 ezer forintig lehet költeni alufelnire, 137 ezret szükségpótkerékre, 743 ezret Digital Light fantázianevű tudományos fényszóróra, 780 ezret panorámatetőre. Emellett másfél millióért bőrkárpitot, 430 ezerért fűtött, szellőztethető első üléseket is lehet még hozzá rendelni, a különböző előre összeállított csomagokon kívül.
A Mercedes-Benz GLC 200 4Matic és vetélytársai – Listaár, forint | |
---|---|
BMW X3 xDrive 20i (184 LE) | 19 735 000 |
Audi Q5 40 TFSI quattro S tronic (204 LE) | 18 216 680 |
Volvo XC60 aut. FWD (197 LE) | 17 990 000 |
Mercedes-Benz GLC (204 LE) | 21 541 000 |
Értékelés
Ne legyenek kétségeink, a kissé megnőtt kasztnijú, nagyobb csomagterű és sokféle hajtáslánccal, alapból összkerékhajtással érkező, de négykerék-kormányzással és légrugóval is extrázható második generációs Mercedes-Benz GLC is legalább akkora siker lesz, mint az elődje. De nemcsak az új modell műszaki tartalma lehet vonzó, hanem az utastér komfortja, extrái is. Nehéz dolguk lesz a konkurenseknek mellette.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|