Ki mondta, hogy egy krumpli nem lehet gyönyörű? – Alfa Romeo Tonale

Ki mondta, hogy egy amúgy nem túl izgalmas, bumfordi, krumpliforma szabadidő-autó nem lehet egyedi, nem nézhet ki jól? Az Alfánál, sok más, korábbi felejthetetlen formájú modellhez hasonlóan még egy SUV-ból is tudtak kívánatos darabot faragni. Oké, mondjuk olaszok, nekik nem okoz különösebb nehézséget bárminek olyan formát faragni, akár egy kávéfőzőnek is, amiért aztán megőrül a fél világ. Autóból meg csukott szemmel, hátrakötött kézzel is tudnak ilyet rajzolni, bár néha becsúsznak olyan baklövések is, mint amilyen az 1998-ban bemutatott Fiat Multipla volt.

Jól mutatnak alatta a különleges formájú felnik

Igaz, utólag azt is be lehetne sorolni a meg nem értett zseni kategóriába, de megjelenésekor inkább csak kacagtak a formáján. Alfából már nehezebb feladat olyat találni, amivel nem tudnánk boldogan együtt élni, de ha nagyon muszáj, akkor talán a hökkent rágcsálóra emlékeztető Mito lenne a legutolsó Alfa, amit megkívánnánk. 

De koncentráljunk inkább a Tonale-ra, ami viszont elég menőre sikerült. Szemből az Alfa pajzsával és emblémájával indul az autó, amiből a keskeny, szigorú fényszórók nőnek ki kétirányba, a búrák mögött három-három hullámformájú LED-es nappalifénybetéttel, alul fényes fekete borítású légbeömlővel. Kifejezetten finom megoldás, ahogy az embléma belelóg a motorháztetőbe, de a gépháztető domborítása is elegáns. 

Az Alfa-embléma finoman belelóg a motorháztetőbe is

Oldalról a jellegzetes alfás felniket és a mögöttük pirosló féknyergeket muszáj megbámulni, miközben a finoman műanyagba mártott sárvédőívek, küszöbök fel sem tűnnek, csak az, mennyivel karcsúbbnak látszik tőlük az autó. A C oszlop ablakára még jutott egy kis poén is, az Alfa-embléma éppen egy embert bekebelező kígyójának a feje itt egy villásdugó, a pórul járt figura helyére pedig egy villám került, utalva a konnektorból töltés lehetőségére. 

Újragondolt Alfa-kígyó, pórul járt ember helyett villámmal

Hátul a lámpában aztán megismétlődnek az első fényszóróban már látott hullámok, kapott csinos Tonale feliratot a hátsó ajtajára, és az elegáns tetőspoiler is ad neki egy kis sportos hangulatot. Aztán ott van még a két, nagy, kerek kipufogó is – figyelem, egy teljesen zöld üzemre is képes PHEV-ről beszélünk -, amit bátran beletolnak a nézők arcába, és ott egy szolid diffúzor is. 

A kompakt méretű, inkább gömbölyded formájú, mint szögletes, férfias, de mégis érdekes részletekkel teleszórt kasztni 4528 milliméter hosszú, 2082 mm széles, 1693 mm magas, tengelytávolsága 2636 mm. 

Az Alfánál nem játsszák meg magukat, simán meghagyták a dupla kipufogót a PHEV Tonale fenekén is

Mély, csőszerű műszerek, sportos hangulat, menő részletek, ezek azok, amiket elvárnánk egy Alfától, és a Tonale utastere kis jóindulattal hozza is ezek közül mindet. Formázott, masszív megjelenésű, háromküllős kormánya szinte már túlzás is egy szabadidő-autóba, és akkor még nem beszéltünk a mögötte található, irdatlan méretű váltófülekről. Vagy a kormányon lévő motorindító gombról. 

A motorindító gomb a kormányon izgalmas megoldás

Berendezése komor, sötét, de a rengeteg kisebb-nagyobb matt ezüst felület oldja a baljós hangulatot. Hely elöl-hátul van benne elég, egész 190 centiig használható mindkét sora, bár a vezető ülésének lehetne valamivel hosszabb az ülőlapja. Igényes az anyagválaszték is, ahová nyúlunk, ott kellemes felületbe ütközik a kéz. Mindez szemre is rendben van, sőt, a használhatóságba sem igazán lehet belekötni.

Mindig klassz, ha maradnak gombok, kapcsolók egy utastérben, és ebből a szempontból a Tonale egész bőkezű, van dedikált vezérlőfelülete a klímának, akad benne fényszórókapcsoló és hangerőszabályzó is, illetve a kormányon is valódi gombok ülnek, nem simogatni való lehetetlen felületek. 

Remek ötlet volt matt ezüst betétekkel feldobni a sötét belsőt

Műszerfala a kor elvárásainak vagy divatjának megfelelően csak egy 12,3 colos kijelző, amin a műszerek megjelenése mellett a szem előtt lévő információk között is válogathat a vezető. Központi kijelzője valamivel kisebb, 10,25 colos, kissé nehezen követhető logikájú menüvel, de príma képminőséggel, gyors működéssel.

Maga a menü elég összetett, a vezetőtámogató rendszerek érzékenységétől egészen a fizikai gombbal kapcsolható vezetési módokhoz tartozó beállításokat bemutató szövegig mindent megtalálni, és lehet állítani a töltési teljesítményt, valamint extra műszereket is megjeleníthet rajta, akinek fontos a turbónyomás vagy a leadott nyomaték nagysága. 

Egy monitor jeleníti meg a műszerfalat

Elöl USB A, C és 12 voltos csatlakozó is található, van vezeték nélküli telefontöltő felület is – a telefontükrözés is vezeték nélküli, mindkét rendszerű telefonnal – és USB-csatlakozóból hátra is jutott mindkét fajtából egy-egy. 

A konnektorról is töltető hibrid csomagtartója 385 literes – a sima Tonale ennél jóval nagyobb, 500 literes csomagtartóval rendelkezik -, a padló alatti rekeszbe pár apróság is elfér, és 12 voltos csatlakozó, valamint csomagrögzítő fülek teszik használhatóbbá a rakteret. Hátsó ajtaját motor emeli a magasba, ami közepes tempóban dolgozik, nem kiemelkedően gyors, de nem is zavaróan lomha.

Hátul is tágas, 190 centiméteres magasságig biztosan

Aránylag széles az Alfa Romeo Tonale motorkínálata, legalábbis abból a szempontból, hogy szerepel rajta benzines – lágy hibrid rendszerrel megtámogatva -, dízel és konnektorból is tölthető hibrid is. A benzines az 1,5 literes, egészen pontosan 1469 köbcentis négyhengeres motorral érkezik, és kétféle, 130 és 160 lóerős teljesítménnyel is elérhető, csúcsnyomatéka mindkettőnek 240 Nm, és mindkettőben 20 lóerős villanymotor segít be a benzinesnek, és hétfokozatú, automatikus váltó kapcsolgat az áttételek között.

Viccesen apró az 1,3-as turbós benzinmotor a Tonale orrában

Manuális nincs, sem ehhez, sem a kínálat többi tagjához. A dízel 1,6 literes négyhengeres – 1598 cm³-es – és szintén 130 lóerős, 320 Nm-es csúcsnyomatékkal, hatfokozatú, automatikus váltóval. A tesztautóban is szereplő PHEV 1332 cm³-es négyhengeres benzinesre épül, ami önmagában 180 lóerős, de a 120 lóerős villanymotorral közösen 280 lóerőt hoznak össze. (Nem elírás, a rendszerteljesítmény valóban kevesebb, mint a két szám összege.)

Váltóból ehhez is automatikus jár, ami hatfokozatú. Míg a benzines és dízel változatok elsőkerék-hajtásúak, addig a PHEV eAWD összkerékhajtású, a hátsó tengelyen a villanymotor dolgozik, az első és hátsó tengely között nincs semmiféle mechanikus kapcsolat.

A piros féknyereg feláras extra

A tesztautó 6,2 mp alatt gyorsul 100 km/órára, csúcssebessége 206 km/óra, tisztán villanyüzemben 135 km/órás sebességgel képes haladni. 15,5 kWh kapacitású akkumulátora 2,5 óra alatt tölthető fel a fedélzeti 7,5 kW-os töltővel, ami a katalógus szerint városban akár 80 kilométeres elektromos hatótávhoz is elég, vegyes üzemben pedig durván 60 km-re. 

Elöl MacPherson-rugóstagok találhatók az autó alatt, hátul három lengőkaros MacPherson-megoldást alkalmaztak, amit a feláras, elektronikusan vezérelt lengéscsillapító rendszer egészít ki. Ennek komfort és sport üzemmódja is van, és az automatikus váltó mellett található forgókapcsolóval lehet változtatni a beállítást. 

A gomb közepével válthatunk a normál és sportos futómű-beállítás között

Indítás után frászt kap az ember az elképesztően könnyen járó kormánytól, ami még egy pöttöm, női autóban is túlzás lenne, itt meg pláne. Ennek ellenére a kormányzás pontos és amennyire lehet, közvetlen, a két végállás között csupán 2,28-at forduló kormánnyal a fordulókör átlagos, 11,57 méter. Simán lehet, hogy valamelyik menü mélyén lehetett volna a kormányerőn javítani, én nem találtam meg, és a vezetési módok között kapcsolgatva sem csökkent a rásegítés mértéke. Így inkább megszoktam. 

Sportos és takarékos üzemre is képes a hibrid Tonale

Futóműve alapból a kényelmesebbek közé tartozik, de a fokozatválasztó karja melletti forgókapcsoló közepén lévő gombbal sportosabb beállítás is aktiválható. Drámai különbség nincs a két beállítás között, de azért érezhető a változás. Ugyan nem a Tonale a legdurvább Alfa, de 280 lóerővel azért kevés olyan forgalmi helyzet adódhat, amikor ez kevésnek tűnik.

Aki szeret dinamikusabban vezetni, az mindenképpen alapból a sportos módot válassza induláskor, mert a takarékos módban eltart egy darabig, mire az autó lereagál egy padlógázas indulást, míg sportosban azonnal teszi, amit kell.

Extra műszerek is megjeleníthetők a központi kijelzőn

Míg tart az akkumulátor ereje, addig tisztán villanyautóként használható a PHEV Tonale, a benzinmotor ilyenkor csak a dinamikus beállítás, vagy pánikszerű gyorsítás esetén kapcsol be, vagy 135 km/órás sebesség fölött, ahol a villanymotor egymaga már nem bír el a légellenállással. Nem meglepő, hogy ilyenkor csendben, finoman lehet közlekedni vele, városban, reggeli vánszorgásnál ez az adaptív tempomattal, jól működő sávtartóval kiegészítve megkönnyíti, hogy munkakezdéskor kisimultan üljünk le az asztalunk mellé.

Kifejezetten barátságos a Tonale sávtartója, ami ugyan elkezd jajveszékelni, ha nem fogod a kormányt – nyilván ezt egy szabvány írja elő -, de ellentétben sok más modellel, ez az autó nem dobja el sértődötten a rásegítést, hogy ha nem fogod a kormányt, mert valami bajod van, akkor inkább halj meg, hanem megpróbál megmenteni.

Ha az egyre hangosodó jelzésekre sem térsz magadhoz, akkor kétszer rárúg úgy a fékre, hogy ha alszol, tuti sikítva ébredsz fel, de ha továbbra is ájultan heversz, akkor bekapcsolja a vészvillogót és szép lassan megáll. Igazán kedves funkció. 

Igazi gombokat kapott a túlszervózott kormány

Bár nem kifejezetten az autó érdeme, de egész klassz dolog volt egy hétig alfásnak lenni, vagyis pontosabban fogalmazva kicsit ennek a közösségnek a tagjai közé tartozni. Integetni, villantani, simán csak örülni a többieknek, akik ugyanúgy Alfát vezetnek. 

A fedélzeti számítógép szerint 256 kilométernyi benzinmotoros és 211 kilométer elektromos hajtással megtett út után az autóba 24,3 litert kellett tankolni, ami 5,2 literes átlagfogyasztást jelent. Természetesen ennél lehet sokkal jobbat és rosszabbat is produkálni, minden attól függ, sikerül-e csupán a 40-50 kilométeres elektromos hatótávval letudni az utakat. Hétközben, ingázáskor erre nagyobb az esély, mint több száz kilométeres utazásoknál. 

Az Alfa Romeo Tonale alapára 14 650 000 forint, amiért cserébe az 1.5-ös MultiAir e-Hybrid kivitelt lehet elvinni, 130 lóerős teljesítménnyel. A szintén 130 lóerős, de 1,6 literes motoros dízel változatának legolcsóbb darabjáért 15 330 000 forintot kérnek, az 1,3 literes turbós benzinesre épülő PHEV kivitel pedig 20 690 000 forinttól startol, míg a legdrágább kivitel 21 690 000 forint.

Olasz trikolór díszíti a külső tükröt

A gazdag felszereltségen túl még feláras extrákkal is ki lehet tömni a Tonale-t, a dupla, nyitható üvegtető 620 ezer, a fűthető üléseket, kormányt és ablakmosó fúvókákat tartalmazó Téli csomag 230 ezer, a bőrkárpitot, elektromosan állítható, szellőztethető üléseket, Harman Kardon hangrendszert is tartalmazó Prémium csomag 1 060 000 forintba kerül. A Mode 3-as töltőkábel 210 ezer forintos pluszkiadást jelent, felnire pedig akár 700 forintot is el lehet költeni. 

Alfa Romeóhoz méltó, igazán szerethető formával, igényes anyagokból összerakott és sportos hangulatú belsejével a Tonale simán hozza azt, amiért lehet vágyni egy Alfára. Van benne erő és alatta tisztességes futómű, és ha akarod, még nagyon takarékosan is lehet vele autózni. Egyedül valami érces motorhang hiányzik belőle. 

Mennyire jó már az a tetőlégterelő?

Szavazás