Lassan 35 éve örülhetünk az 1989-ben bemutatott Mazda MX-5-nek, illetve annak a nehezen utánozható összhangnak, amit sikerült ebben az apró, kezdetben nem túl erős, nem túl agresszív autóban összehoznia a japán márkának. A Mazda azóta is tartja magát az eredeti koncepcióhoz, és minden idők egyik legjobban vezethető, leginkább vágyott sportkocsijával nem kezdett bele abba a végtelen ciklusba, hogy egyre nagyobb, nehezebb és erősebb változatokat faragjon az MX-5-ből.
Jó, az elmúlt évtizedekben azért az eredeti 116 lóerőről csak eljutottunk a mai csúcsot jelentő 184-ig, és ma már a 190 centimmel sem ér bele a fejem a tetőbe, de a lényeg tényleg változatlan maradt: könnyű kasztni, hátsókerék-hajtás, feszes váltó és remek futómű. Nem is nagyon kell ennél több ahhoz, hogy ne akarj kiszállni belőle.
Külső
Ugyan a negyedik generáció bemutatása óta nem sok minden történt az autóval, de szerencsére a Mazda rendszeresen összedob belőle egy-egy új, spéci kiadást, amit aztán kipróbálhatunk, nehogy elfelejtsük, mennyire jó dolog MX-5-öt vezetni. Most is így történt, az újdonságot ezúttal a Kazari kivitel jelenti, amely többek között a Terracotta bőrkárpitról és a hozzá passzoló, barna vászontetőről ismerhető fel.
Zircon Sand fantázianevű fényezés borította a tesztautót, amitől egy kicsit katonai jármű hangulata lett. Mellette állva egész különleges ez a szín, de biztos vagyok benne, hogy találnék olyan fényezést a választhatók között, amivel jobban nézne ki az autó, mint ezzel. De sebaj, ez az újdonság, és legalább nem dögunalmas szürke, vagy fekete.
Hosszú orr, érdekes ívek, szűkre szabott fényszóró elöl, klasszikus kerek lámpa hátul. Az apró, alacsony, ebben a színben kavicsszerű, sima forma 2015 óta működik, nem igazán kellett hozzányúlni sehol a kis kétüléseshez. A 3915 milliméter hosszú, 1735 mm széles, 1230 mm magas, 2310 mm tengelytávolságú autó nagyjából úgy hibátlan, ahogy van, és az autó üresen, lazán megáll egy tonna alatt.
Belső
Nagyon más beszállni egy MX-5-be, mint egy mezei autóba. A méretes ajtó nyitása után inkább leül az ember az autóba, nem bele. Kifelé már nem segít a gravitáció, erre érdemes begyakorolni egy mozgássort, hogy ne keltsünk szánalmat kiszállásnál, ahogy elkeseredetten próbálunk feltápászkodni a talajszinten lévő ülésből.
A korábbi változatokhoz képest a negyedik generáció már az átlagnál valamivel magasabb sofőröknek is kényelmes, csukott tetővel már 190 centivel nincs túl közel a plafon, és lenyitva sincs szemmagasságban a szélvédő felső íve, mint az elődnél. Állítólag az opciós Recaro sportülések kiválasztásával még lehet nyerni két centit az ülőlap magasságból, de igazából ezzel az üléssel is már van elég fejtér.
Bár a vászontető nem a világ legpraktikusabb dolga, de ha kilókat lehet megspórolni abból a tömegből, ami a sofőr feje fölött található, akkor hadd legyen textilből. Itt amellett, hogy könnyebb vele az autó, még szórakoztató is. Olyannyira, hogy hiába volt pusztító meleg – a kabriózás leginkább tavasszal és ősszel élvezetes, nyáron klímás autóban sokkal nagyobb a komfort – muszáj volt folyton nyitott tetővel menni vele mindenhová.
Ehhez persze az is szükséges, hogy a tető nyitás/zárás, ne legyen macerás művelet. Az MX-5-ben ez egyáltalán nem nehéz, egy kézzel kivitelezhető, és a megfogant ötlettől, a tető lezárásáig bruttó 3-4 másodperc alatt lebonyolítható. Bármelyik irányba.
Kompromisszumot csupán a vezetés közben szükségesnek érzett kacatok elhelyezésével kell kötni, a megszokott helyen ugyanis hiába keresnénk kesztyűtartót, és az ajtózsebbe sem lehet pakolni, hiszen olyanja nincs is. Cserébe a középkonzolon van egy fedeles rekesz, illetve a két ülés mögött, hátul található egy zárható kuckó, ahová pár apróság bepakolható.
Személy szerint én prímán megvagyok pohártartó nélkül, de mivel sokaknak fontos, így az MX-5-ben is van belőle két darab, igény szerint könyök mögé, vagy az utasoldalon a kardánalagút elejére is installálható. Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy használaton kívül eltüntethető szem elöl.
Műszerfala ügyesen kombinálja a hagyományos, analóg mutatós műszereket – ezek a fordulatszámmérő és a sebességmérő – a szintén kerek keretbe zárt folyadékkristályos kijelzővel, amin a fedélzeti számítógép adatai és a hőmérsékletek, üzemanyagszint információi jelennek meg.
Az üléspozíció még a csupán fel-le irányban állítható kormánnyal is gyorsan beállítható komfortosra, úgy, hogy minden kézre álljon és az apró autó összes sarkát láthassuk. A anyagminőség korrekt, és emellett az összeszerelés minősége is nagyon meggyőző, plusz a kezelőszervek, gombok, kapcsolók is olyanok, amit vakon, tekintetünket az útra szegezve is biztonsággal lehet kezelni. És ebbe még az álló helyzetben érintésérzékeny, menet közben csak a vezérlőtárcsával állítható fedélzeti rendszer is bele tartozik.
Csomagból sokat nem fogsz magaddal vinni, ha MX-5-öd van, legfeljebb 130 liternyi térrel gazdálkodhatsz, és az is fura formájú üregben helyezhető el, pótkerékről ne is álmodj, be kell érni a defektjavító foglalkoztatókészlettel.
Technika
Jelenleg kétféle, szívó benzinmotorral kapható a Mazda MX-5, van egy gyengébb, 132 lóerős változat, ami 1496 köbcentis, legnagyobb nyomatéka 152 Nm. Ezzel a motorral 8,3 másodperc alatt érhető el a 100 km/órás tempó, a csúcssebesség pedig 204 km/óra. A nagyobb, és erősebb motor 1998 köbcentis, 184 lóerős, csúcsnyomatéka 205 Nm. Ezzel már érezhetően fürgébb az autó, 6,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 219 km/óra a vége. Az árlistában csak hatfokozatú kézi váltós modell található.
Elől kettős keresztlengőkaros futómű dolgozik a Mazda roadstere alatt, hátul pedig kifinomult multilink rendszert találni. Ez is bitang jó, de aki még többre vágyik, az a Revolution Top felszereltséget válassza, ott Bilstein-lengéscsillapítókat és toronymerevítőt is kap a pénzéért.
Vezetés
Az MX-5-öt vezetni a legjobb. Nincs benne ezerszínű hangulatvilágítás, nem masszírozza a hátad, feneked, és hiába keresed benne a 37 ezer hangszórós hifit is, és telefonoddal is legfeljebb az AndroidAuto, Apple CarPlay segítségével tudod összekapcsolni.
Itt vezetni kell, ha jól akarod magad benne érezni, gombnyomásra életre kelteni a kétliteres motort, rátaposni a kuplungpedálra, tolni egy egyest, és elindulni. Nagyjából innen már jól fogod magad érezni benne, a váltó határozottan, rövid úton, kissé karcosan, de nagyon pontosan jár, ha nem figyelsz, akkor is váltogatni fogsz, amikor nem feltétlenül muszáj. (A váltások idejét ajánló rendszert viszont csak akkor vedd komolyan, ha fogyasztási rekordot akarsz vele dönteni, mert valószínűtlenül alacsony fordulatszámnál már rábeszélne arra, hogy feljebb válts.)
Talán az egyetlen baj vele, hogy nincs túl izgalmas hangja a motornak, de legalább nem fognak utálni érte a szomszédok. A 184 lóerős motor ezt leszámítva hibátlan, alacsony fordulaton, úgy 1500-tól már életképes, de igazán jól 3-4000 percenkénti fordulaton érzi magát, de igény szerint persze lehet forgatni tovább is. Kicsit nagyobb gázzal indulva hamar megnyikkannak a hátsó kerekek, ha pedig még a kormány sincs egyenesben, akkor még a fenekét is meg megmozgatja az autó. Igazából ezt bármikor megteszi menet közben, bekapcsolt menetstabilizálóval is. Igaz, nem tart sokáig a móka, de nem is veszi ki a kezedből azonnal az elektronika a játékot, de vigyáz rád.
A motor, váltó, kormányzás mellett a futómű is úgy jó, ahogy van, varázslatos módon hétköznapi közlekedésre ugyanúgy megteszi, mint zárt pályán ökörködni vele. Nem túl feszes, ha városban, vagy hitvány úton autózol vele, de vasmarokkal tartja az kasztnit, ha elragadtatod magad, és az indokoltnál valamivel tempósabban esel bele vele egy kanyarba.
Az alacsony súlypont mellett annak is van egy hangulata, hogy a feneked szinte radírozza az aszfaltot. Innen nézve a világot már a városban szabályos 50-es tempó is sokkal gyorsabbnak tűnik, mint amilyen valójában, és sérthetetlennek sem érzed magad, mint például egy háromtonnás tricsimillió lóerős SUV-ban. Sőt, kifejezetten gyomorszorító érzés, amikor pirosnál állva a BKV busz szelepsapkája van szemmagasságban.
Nyilván van nála sokkal gyorsabb, erősebb, de kevésbé sportosnak kinéző autó a piacon, ami a legtöbb mérőszámban megveri az MX-5-öt, de amit az úton művel az autó, azt szinte senki nem tudja utána csinálni. 200 lóerőnél kevesebből ennél nagyobb élményt semmi más nem ad. És ami a legviccesebb, hétköznapi használat mellett a 7 liter alatti fogyasztás egyáltalán nem irreális, és néha megbolondulva, dinamikusan vezetve is 8 liter körüli fogyasztással lehet vele számolni.
Költségek
Már 12.461.900 forinttól szerezhet magának egy új MX-5-öt, aki nagyon vágyik rá. Ennyi pénzért a 132 lóerős motorral felszerelt, vászontetős változat gazdájává válhat, akinek sikerült ennyit félretenni egy igazán szórakoztató játékszerre. 13.110.900 forintért ugyanezt fém tetővel is meg lehet venni. Akinek az erősebb motorra fáj a foga, annak 14.279.900 forintot kell összeszednie a vászontetős kivitelre és 15.014.900 forintot a fémtetősre. A metálfény felára 96.900, a Machine Grey metálfényezés 136.900, a jellegzetes Mazda-piros Soul Red Crystal metál pedig 179.900 forintba kerül, a navigációért pedig 159 ezer forintot kérnek még el.
A márka modell és vetélytársai – Listaár, forint | |
---|---|
Audi TT Coupé 40 TFSI S tronic (197 LE) | 15 365 310 |
BMW Z4 sDrive20i Roadster (197 LE) | 16 750 000 |
Mazda MX-5 G184 (184 LE) | 14 279 900 |
Értékelés
Semmi meglepő nem történt a Mazda MX-5-tel, az pontosan ugyanolyan bitang jó cucc, mint amilyen eddig bármelyik változata, kis, vagy nagy motorral, vászon, vagy fém tetővel. De Isten tartsa meg a Mazda jó szokását, és legyen belőle legalább évente egy, valamiben különleges, új kiadás, amivel megint boldogok lehetünk egy hétig.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|