Elnézve egy modern, elektronikával telepakolt terepjárót, ami ne adj’ Isten még kényelmes is, a legtöbb fotelszakértőből egyből előbújik a tudós, hogy megállapítsa, ezek már nem jók semmire. Elromlanak már egy közepes napkitöréstől is, beázik az elektronika, nem lehet slaggal takarítani, és amúgy is.
Közben nosztalgiával gondolnak vissza olyan fertelmes dolgokra, mint az UAZ, vagy a Lada Niva, hogy bezzeg, azok voltak az igazi terepjárók, és persze előjönnek a kollektív emlékezet homályából a meseszerű történetek is, amelyben épp egy szakadt Nivával mentették meg a harmatos fűben csúful elakadt büszke G-osztályt.
Pedig a puccos új Defender, vagy az elpusztíthatatlan Land Cruiser manapság is átmegy tökön, paszulyon, csak közben nem kell bennük annyi fizikai munkát végezni, mint egy martinkemence mellett. Ha a Niva-ért nem is ejtettek könnyeket, de a klasszikus Defender gyártásának befejezése mégis sokaknak fájt. Talán ez az őskövület számított minden hibájával együtt is az utolsó, hagyományos értékeket felmutató, valódi terepjárónak.
Egészen mostanáig, amikor nem egy patinás, régi márkától kapják a súlyosan fertőzött terepjáróbolondok a megváltást, hanem egy vadiújtól, ami mögött nem autógyár hanem egy vegyipari óriás áll. A furcsa névről, a tervezésről és technikai részletekről, és a hazai forgalmazóról Szörényi András kollégám írt korábban, amikor először láthattuk az autót:
Most viszont vezethettük is a dízelmotoros, és terepre jobban felkészített hajtásláncú változatot, árkon bokron át.
Külső
Félvaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne vegye észre a nyilvánvaló hasonlóságot a klasszikus Land Rover Defender és az Ineos Grenadier formája között. Ez olyannyira nyilvánvaló, hogy a Land Rover perre is ment a dizájnhoz kötődő jogai megsértése miatt, de végül nem nekik adtak igazat. Pedig profilból ordítóan defenderes az Ineos Grenadier, a sík szélvédő mellett a sárvédőívek, sőt, még az ajtózsanérok, kilincsek is nagyon hasonlítanak a két autón. Sőt, szemből nézve, hunyorítva még a kiegészítő lámpákkal ellátott Series 3 is beugorhat a Grenadier láttán.
Persze nem sikerült mindent jól átvenni, a masszív, fém lökhárító itt törékeny műanyagból van, – 2023-ban már gondolni kell a gyalogosokra is egy terepjáró tervezésénél – a hátsó ajtó pedig nem egy, hanem két részből áll. Először egy keskeny rés nyílik, ahol egy retikült is alig lehet betuszkolni hátra, majd ezen a résen benyúlva lehet nyitni a másik szárnyat, amin a pótkerék is ül.
Ha nagyon akarjuk, meg lehet magyarázni a dolgot azzal, hogy amikor csak egy apróságot kell bedobni hátra, akkor nem kell megmozgatni a súlyos pótkereket is az ajtóval együtt. De ki akarna egy terepjáró csomagterébe csupán egy aktatáskát betenni? Az viszont ügyes húzás, hogy ha valaki zárásnál belezavarodik az ajtócsukások sorrendjébe, és a nagyobb ajtót rávágná a kisebb szárnyra, akkor masszív gumibakok óvják meg az ajtókat a sérüléstől.
Van még egy jópofa ötlet a karosszérián, ez pedig az első két ülés fölötti, kézzel felbillenthető, vagy igény esetén ki is szerelhető üvegablak. Ennek leginkább a vadászok vehetik hasznát, mert ezek nem középen, hanem pont az ülőhelyek fölött találhatóak, így simán lehet menet közben, derékig kilógva az autóból vadgazdálkodni.
Az oldalajtóra szerelt sínrendszer is izgalmas ötlet, amire mindenféle kiegészítőket lehet aggatni, amelyek világjárásnál, vagy éppen munkánál nélkülözhetetlenek, és vagy nem férnek el az autóban, vagy valamiért jobb, ha kint utaznak. Zseniális a tetőcsomagtartó is, amely előre beépített elektromos csatlakozókkal is rendelkezik, – ezt a külön megvásárolható, a hátsó ülések alá épített extra akkumulátor táplálja – így a plusz lámpákhoz, tetőre száműzött hűtőládához, kompresszorhoz, akármihez, nem kell ronda vezetékeket húzni az autó külsején. Elég a szabványos, vízálló aljzatba dugni, és tádááám, már működik is.
Méretre az Ineos Grenadier 4895 milliméter hosszú, szélessége tükrökkel 2146, magassága pedig 2050 mm, amihez 292 centis – vagyis 115 hüvelykes – tengelytáv tartozik. A forma egész praktikus, az autó oldala sík, alig lógnak ki belőle sallangok, amiket bozótjárásnál le lehet szaggatni róla.
Elöl már közel nem ennyire eltalált a forma, a biztonsági előírások miatt műanyagra cserélt lökhárító hosszan, 20-30 centire előrenyúlik, így aki megszokta, hogy hol végződik a Defender, – bentről zavarbaejtően ugyanúgy néz ki az autó összes sarka – az terepen könnyen meghúzhat vele egy fát. Mint ahogy én is tettem.
A másik problémás részlet, hogy ez alatt a műanyag alatt, oldalt található az olajhűtő, aminél veszélyesebb helyet keresve sem találhattak volna neki, pedig az autót láthatóan olyanok tervezték, akik szoktak terepen közlekedni, dolgozni.
Ha már terep, az autó hasa 25,7 cm magasan húzódik, első terepszöge 37,9, a hátsó 38,8 fokos, a rámpaszöge 27,9 fok és legfeljebb 80 centis vízen képes átgázolni, gyári kivitelben.
Belső
Tényleg nehéz elengedni, hogy a Defenderhez hasonlítsam az Ineos Grenadiert, de az ajtó nyitása után nem tud másra gondolni, aki benéz a kabinba. Aztán szerencsére a részletek elfeledtetik a hasonlóságot, mert itt nem kell az ajtóra simulva, féloldalasan vezetni, több a hely, és a berendezés is izgalmasabb. A dizájn hibátlan, a kapcsolók, gombok, és az egész kialakítás sokkal inkább idéz repülőgépet, vagy munkagépet, mint személyautót.
Kár, hogy az ütős dizájnra elment minden figyelem, és nem jutott arra is, hogy a tekerőgombok kapcsolók igazán tisztességes anyagból készüljenek, ne egy 80-as évekbeli olcsó music center érzetét keltsék, amikor az ember ezekhez ér. Óriási monitorból álló műszerfala középre került, a vezető előtt csak a hagyományos, ezernyi apró lámpából álló visszajelzőpanel található.
Ezen kívül nincs baja az utastérnek, elöl hátul van elég hely 190 centivel, az ülések a rövid tesztvezetésen komfortosak voltak. Aki igényli, bőrkárpittal is rendelheti az autót, de az alapkivitel valószínűleg jobban megfelel a rendeltetésszerű használathoz, van masszív rakományrögzítő rendszer, és különféle elektromos aljzatok is.
Technika
Motorból benzines és dízel is választható a Grenadier orrába, amelyek a BMW-től érkeznek. Mindkettő soros, hathengeres, 3,0 literes, a benzines 285 lóerős, 450 Nm maximális forgatónyomatékkal, a dízel 249 lóerős és 550 Nm a csúcsnyomatéka és nyolcfokozatú, bolygóműves ZF-automata kapcsolódik a motorhoz.
Hajtáslánca merevhidakra, csavarrugókra épül, és a terepáttétel mellett a középső differenciálzár is alapból jár az autóhoz. A keményebb terepre optimalizált kivitelben már három differenciálzár is van, és egy különleges fokozat is, amely a felezőt a differenciálzár nélkül is képes kapcsolni, amivel rettentő terheket lehet arrébb vonszolni, akár aszfalton is.
Vezetés
A valódi, hosszabb távú tesztvezetés még hátravan, ahol a fogyasztásról, országúti viselkedésről is kiderül valami, egyelőre csak durva terepen próbáltuk az autót, abból is a keményebb terepre szánt Trialmaster kivitelt, dízelmotorral, ahol az Ineos Grenadier igazán otthon érezte magát. Végül is főleg oda szánták.
Vezetőüléséből remek a kilátás, az autó egész jól belátható, egyedül az autó orrán túlnyúló, már említett 20-30 centiről nem szabad megfeledkezni. Nagyok a tükrök, és a tolatásnál kamera is segíti a manőverezést. Indítás után a hathengeres motor hangja kellemes a fülnek, még a hajtáslánc beállítást kell kiválasztani egy apró karral, majd a BMW-kből ismerős fokozatválasztót kell D-be lökni, kiengedni a hagyományos, manuális rögzítőféket, és kezdődhet a móka.
Első meglepetésként a rettenetesen nagynak érződő, 13,5 méteres fordulókör tűnik fel, aztán az, hogy a kormány is nehezebb, és többet is kell tekerni, mint elsőre gondolnánk. Innen viszont már csak jó dolgok következnek, offroad módban ki lehet kapcsolni a közelségérzékelő szenzorokat, így a térdig érő fűben nem tébolyodnak meg az autó utasai a folyamatos csipogástól. Emellett a menetstabilizálót is egy nagy gombbal lehet könnyedén kikapcsolni, és a lejtmenetvezérlő is saját kapcsolót kapott, és ezeken nem csak a vezető, hanem a jobb egyben ülő is könnyedén eléri.
Felezővel kényelmesen ment át a Grenadier nagyjából bármilyen akadályon, valószínűtlenül egyenetlen, mély árkokkal szabdalt úton is megoldott mindent a masszív, merevtengelyes futómű a csavarrugós felfüggesztéssel, miközben a lehetőségekhez képest komfortos is maradt az utazás.
Bár terepjáróban szokás fintorogni az elektronikus segédeken, de a lejtmenetvezérlő rettenetes meredélyeken a fékerő ügyes elosztásával sokat segíthet a biztonságos lejutásban, és akár N-be húzott fokozatválasztóval is megoldja, amit elvársz tőle. Az ereszkedés sebességét a tempomat gombjaival lehet szabályozni.
Költségek
Friss, hazai árakkal még nem tudunk szolgálni, aki mégis eljátszana az Ineos Grenadier konfigurálással, az ezen az oldalon tudja megtenni.
Értékelés
Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb autója az Ineos Grenadier. Nem csak azért, mert 2023-ban valaki még mer valódi, munkagépként is bátran bevethető terepjáróval piacra lépni, hanem azért is, mert nem a jó nevű márkák konyhájából került ki az új modell, hanem egy teljesen új cég vágott bele a feladatba. Persze nem voltak egyedül, olyan tapasztalt gyártók termékeiből áll össze az ígéretes végeredmény, mint a BMW, a Magna, vagy a ZF.
Szóval aki eddig sopánkodott, hogy jók ugyan a jelenleg piacon lévő terepjárók, de neki valami ipari, mindent bíró változat kell, amivel nem kell kesztyűs kézzel bánni, az most örülhet. Úgy néz ki, megkapta, amire várt.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|