Emlékszem még, amikor 2010 legelején az első képeket megláttuk a Nissan Juke-ról, felhúzott szemöldökkel néztük, hogy ez meg miféle szerzet? És főleg miért ilyen? (Azóta ezt a kérdést már sokszor feltettük magunknak, főleg a BMW egyre terebélyesedő hűtőmaszkjai láttán, de most nem róluk lesz szó.) Sok más autóhoz hasonlóan élőben már nem volt ennyire megrázó a kép, a Juke kifejezetten vállalható volt, amikor először láthattuk élőben.
Aztán jöttek a vevők, pörögtek a számok, és kiderült, a Nissan valamit nagyon eltalált a Juke formájával, mert az emberek imádták, vitték, mintha muszáj lenne. Eredetileg fiatal, magabiztos, nyitott, gyermektelen városi férfiak autójának szánták a Juke-ot, és az előzetes tervek szerint a 20-39 év közötti vásárlókra lőttek volna vele. Legalábbis Európa nyugatabbi felén.
Aztán 2014-ben jött a ráncfelvarrás, majd 2019-ben megérkezett belőle a második generáció is, ami egy kicsit ugyan komolyabb lett, de alapjaiban kitartottak az eredeti koncepció mellett, hiszen ami működik, azt okos ember nem piszkálja. Nálunk most a Nissan nagy villanyosítási projektjének köszönhetően – 2023-ra a márka nem szeretne már olyan modellt árulni az európai piacon, amelyből nincs legalább részben elektromos hajtású – a Juke öntöltő hibrid-hajtású változata járt.
Külső
Amit csak lehetett, azt megtartották a generációváltáskor a Juke jellegzetes formájából. Ugyanaz a kis zömök, test, bár valamivel hosszabb, szélesebb és magasabb is lett a második Juke, – 4210 milliméter hosszú, 1800 mm széles, 1595 magas és jelentősen, 10,6 centiméterrel nőtt a tengelytávja is, 2636 mm-re – de elejéről, a motorháztetőről eltűntek a kis lámpagümők, de a kétdarabos, furcsa elrendezésű lámpatestek megmaradtak.
Oldalról az óriási felnik állnak jól neki, – az alapváltozat 16 colos, de 17 és 19 colos méretben is rendelhető a Juke alá felni – jópofák az ajtók dombormintái, a hátsó keréknél kiszélesedő fenék és a C-oszlop közepén összeérő tető és vállöv határán a félig elrejtett kilincs is. Hátul sajnos odalett a felfelé elnyújtott lámpatest, helyette szokványosabb formájút kapott a Juke.
A hibridségről csak az autó oldalán és fenekén lévő Hybrid felirat árulkodik. Illetve a hűtőmaszk mögött is kisebb nyíláson át áramlik a levegő, módosítottak a fenéklemez formáján is, és a hátsó légterelőn is reszeltek egy keveset, hogy javuljon a karosszéria légellenállása. De kötve hiszem, hogy ezt ránézésre bárki észrevenné.
Belső
Mozgalmas a Juke beltere, vannak benne izgalmas, érdekes, meghökkentő részletek is vegyesen. Az egész berendezés kaotikus, látszólag minden logikát nélkülözve potyogtatták el a különféle funkciókat aktiváló gombokat, kapcsolókat. De szerencsére legalább vannak benne gombok, jutott saját, nyomkodható, tekerhető vezérlőfelület még a klímavezérlésnek is. Pedig a fedélzeti rendszer érintőképernyője jó helyen van, és amennyire véletlenszerű a fizikai gombok elhelyezése az utastérben, annyira könnyen és jól használható a fedélzeti rendszer menüje és funkciói. Amiből meglepően sok van.
Műszerfala két kerek, mutatós analóg műszerből áll, amik hatalmas, színes kijelzőt fognak közre. A sebességmérő ugyanaz, mint amit megszoktunk, de a fordulatszámmérő helyére egy energiaáramlást mutató műszer került. Mindkét kerek óra aljában van egy kisebb mutatós egység is, amely baloldalon a picike aksi töltöttségét, jobboldalon az üzemanyagszintet mutatja.
Első üléssorában nem nehéz megtalálni a kényelmes pozíciót, és bár a korábbinál nagyobb tengelytáv miatt a második sor is több komfortot kínál, azért a Juke most sem egy visszhangos katedrális belülről. 190 centiméteres magassággal a tető már túl alacsonyan van, és, ha a saját igényeim szerint beállított vezetőülés mögött kéne hosszabb utat végig ülnöm, akkor biztos, hogy alkudozni kezdenék a sofőrrel, hogy mennyire tolja hátra az ülését.
Az anyagminőség is nagyon vegyes, leginkább olcsó műanyagba bugyolálták a belsőt, de előfordulnak puhább, kellemes tapintási felületek is, a gombok, kapcsolók fogásra és működésre is rendben vannak, de a váltókar körüli fényes műanyagot és még inkább az első ülések fejtámlájának ujjlenyomatgyűjtő műanyagját nehéz lenne megindokolni.
Csomagtartója 354 literes, ami a hibrid hajtás miatt érezhetően kevesebb a sima benzines változat 422 literjénél. Lehajtott háttámlákkal ez 732 és 1237 literre növelhető, attól függően, hogy plafonig pakolja-e valaki a hátulját, vagy megelégszik a kalaptartó síkjáig rámolással. Ami viszont jó pont, hogy a csomagtartó padlója alatt nem csak a kötelező felszerelések, az emelő, hanem egy pótkerék is elfért.
Technika
Míg a sima benzines Juke-ban csupán háromhengeres a motor, addig a Renault modelljeiből már ismert hibrid változatba jóval nagyobb – 1.6-os – és négyhengeres benzinmotor került, amit szükség esetén villanymotor, illetve villanymotorok is megtámogatnak. Az egyik besegít a hajtásba, a másik pedig a benzinmotor újraindításáról gondoskodik, de fékenergia visszanyerésére, energiatermelésre mindkettő alkalmas.
Tisztán elektromos üzemben is képes önállóan haladni a hibrid Juke, igaz, csak 55 km/órás tempóig bírja egyedül, utána már szükség van a benzinmotor erejére is.
Ennek ellenére városi használat mellett a gyári tesztek szerint a menetidő 80 százalékában képes tisztán elektromos üzemben közlekedni az autó, a többit megoldja a csomagtartó alá rejtett, mindössze 1,258 kWh-s, 249 volt feszültségű lítiumion akkumulátorban tárolt energiával a villanymotor.
A hajtáslánc izgalmas eleme az intelligens multimodális automata sebességváltó, ami a benzinmotorhoz kapcsolódva négy, a villanymotorhoz pedig két fokozatot képes kapcsolni. Váltója úgynevezett kapcsolókörmös, nem szinkronizált sebességváltó, amiben szinkrongyűrűk hiányában villanymotor felel a zökkenőmentes váltásokért. Szintén érdekes részlet, hogy nincs kuplung a rendszerben, így elindulni és tolatni is csak elektromos üzemmódban tud a hibrid Juke.
Vezetés
Az üléspozíció a berendezés minden furcsasága ellenére egész jó az autóban, és az ülés is kényelmes. Előrefelé nézve jól átlátni a karosszériát, de akinek kell a kamerás segítség, azt is megkapja az autótól, előre és hátra is. Kis szépséghiba, hogy a kamera képe nagyjából olyan, mintha egy 1984-ben felvett VHS kazettáról lejátszott agyonmásolt filmet néznénk.
De essünk túl gyorsan a bosszantó részleteken, mert a hibrid Juke vezetéséhez kell egy adag türelem. A benzinmotor érthetetlen pillanatokban kapcsol be és eszelős zúgással tudatja, hogy dolgozik, majd ugyanolyan váratlanul le is áll. Papíron az egyik villanymotor oldja meg, hogy finoman történjenek a váltások és ne lehessen belőlük semmit sem érezni, de a valóságban gyakran jön valami váratlan terhelésváltás a hajtáslánc felől.
És nem csak a villanymotor, benzinmotor aktuális munkamegosztásának részleteiről kap kéretlenül is információt a vezető, hanem a fékezés és a visszatáplálás közötti átmenetek sem sikerültek túl finomra. Ami viszont klassz, hogy van egypedálos mód is, vagyis a gáz, vagy menetpedál felengedésekor az autó erőteljesen lassul, és közben visszatölt. Kis gyakorlás után, így akár egyetlen pedállal is elvezethető az autó.
A 10,1 másodperces gyorsulás sem leírva sem élőben nem túl intenzív, de szégyenben nem marad vele a sofőr sehol. Kulturált közlekedés mellett a motorhang sem vészes, feltéve, hogy nincs épp tölthetnékje az autónak. Kormányzása teljesen semleges, olyan mesterien semmilyen, hogy csak na. És ez nem rossz, egyszerűen csinálja, amit kell, minden hiba nélkül.
Általában a nagy kerekek jól néznek ki egy autó alatt, de aztán a forgalomban kiábrándítóan kényelmetlenek. Érdekes, hogy a Juke-ban egyáltalán nem vészesek az óriási, 19 colos felnik, és a rajtuk lévő, csak jelzésértékű vastagságú gumik. Egészen addig, míg jó, vagy enyhén vacak úton közlekednek vele. Kifejezetten rossz úton, vagy aljasabb fekvőrendőrön áthajtás után úgy éreztem, muszáj kiszállni és megnézni nem tört-e ketté az autó.
Kanyarban viszont jól dolgozik az elöl MacPherson, hátul torziós tengelyes futómű, egész tempósakat lehet kanyarodni az autóval. A hajtáslánc minden furcsasága ellenére tényleg takarékosnak tűnt, átlagos használat mellett, leginkább városban autózva vele a 5,8 literes átlagfogyasztással lehet számolni, ami egész közel van a gyári, 5-5,2 literes ígérethez.
Költségek
Míg a mezei, csak belsőégésű motorral felszerelt Juke indulóára 9.400.000 forint, – hétfokozatú automatikus váltóval 10.510.000 – addig a legolcsóbb hibridért már érezhetően többet, 12.490.000 forintot kérnek. A hivatalos árlistában feltüntetnek egy kedvezményes árat is, ami egymillióval kevesebb minden változatnál.
Persze nem csak a hibridség a különbség, míg a belépő Juke háromhengeres turbós motorja 1,0 literes és 114 lóerős teljesítményre képes, addig a hibridben már 1,6-os, négyhengeres motor dolgozik, és a rendszerteljesítmény is komolyabb, 143 lóerő. Ebből 94-et a benzinmotor, 49-et a villanymotor dob be a közösbe.
Színek közül a piros az egyetlen, amiért nem kérnek felárat, a fehérért 70, a gyöngyházfehérért 190 ezer forintot kérnek el pluszba. A metálszínek mindegyike 160 ezer forintos plusz kiadást jelent, a kéttónusú prémium karosszériafényezés 300 ezer forintba kerül.
Ezen felül különféle csomagok is rendelhetők, a Téli csomag – fűthető első ülések, állítható magasságú ülés az utasoldalon, fűthető szélvédő, LED első ködlámpa – 190 ezer forint, a Komfort csomag – automata légkondicionáló berendezés, esőérzékelős ablaktörlő, automatikusan behajtható, fűthető külső tükrök, fűthető első ülések – 200 ezer forintban kerülnek.
A Nissan Juke Hybrid és vetélytársai – Listaár, forint | |
---|---|
Nissan Juke 1.6 HEV AMT (143 LE) | 12 490 000 |
Renault Captur E-Tech full hybrid (145 LE) | 11 749 000 |
Hyundai Kona 1.6 GDi hibrid (141 LE) | 11 299 000 |
Toyota C-HR 1.8 Hybrid (122 LE) | 10 500 000 |
Értékelés
Bár vezetni összességében nem rossz a hibrid Juke-ot, a motor folyamatos, zavaró búgása, és az apróbb akadások a hajtáslánc működésében nem teszik élménnyé a közös autózást. Viszont különleges megjelenése, kényelmes ülései, a jól működő, zavaró hisztériától mentes vezetőtámogató rendszerei, egyszerűen használható fedélzeti rendszere és nem utolsó sorban a takarékos üzem akár feledtetheti is ezeket a kényelmetlenségeket.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|