Svéd pánikszoba 27 millióért

A C40 Recharge észrevételenül olvad be az utóbbi évtized Volvóinak sorába, ott van rajta a legtöbb stíluselem: a fektetett kalapácsra (Thor kalapácsa ugye) emlékeztető nappali menetfény, a markánsan domborított motorháztető (ami alatt nincs már motor), a háborítatlan, tiszta oldallemezek. A megszokott hűtőmaszk helyére ebben az esetben a karosszéria színére fényezett elemre kerül a Volvo emblémája, mellette kétoldalt pedig a villanyhajtású modellekre jellemző, a belső égésű verzióktól kissé eltérő fényszórók kerültek. 

Az egyedi farrészhez dizájnos, az XC40-től eltérő lámpatestek is járnak, a felfelé szaggatott menetfény jól mutat sötétben

Nem fárasztja a szemünket mindenféle harsányan vágott, hajlított, ívelt lemezzel, bár a farrész azért izgalmas, erre hajtottak rá a tervezők, mégis ez a vagányabb, sportosabb karosszériaverzió. Ezért kapott egy kis szárnyat a csomagtérfeldél, és még két hátracsapott macskafülre emlékeztető felső légterelőt is. 

Látványosak a hátsó lámpák zárófényei is, szagatott vonalként futnak fel egészen a tetőig. Volvo szinten ez már harsány tobzódása az érzelmeknek, ahogy a tesztautónak választott színárnyalat is a Fusion piros metálfényezés is bátor választás. 

A lassan leköszönő XC90 érkezése óta minden Volvo ezt a gömbölyű, de mégis határozott, letisztult formanyelvet követi, a C40 sem kivétel, itt is megvannak a stílusjegyek, a döntött T alakú nappali menetfény, a visszafogott méretű hűtőrács

Méreteit tekintve még élhető kategóriába esik a C40 Recharge: 4440 milliméter hosszú, tükrökkel 2034 mm széles és 1591 mm magas. A teljes hosszhoz tisztes tengelytávolság tartozik, összesen 2707 mm, szabad hasmagassága pedig átlagos 17,1 centiméter. A legfeltűnőbb eltérés az XC40-eshez hasonlítva a farrész B-oszloptól történő átrajzolásán túl a teljes magasság 5,9 centiméterrel való csökkentése, amit a tető magasságának csökkentése melett a hasmagasság 0,5 centiméterrel történő kurtításával értek el a mérnökök. 

A Volvónál tudják mitől lehet egy szürke-fekete belső is prémium hatású, ezt bizonyították a C40 Recharge belterében is. Első ránézésre abszolút visszafogott, konzervatív, de ha jobban megfigyeljük, akkor van benne bőven ötlet, hangulat, és érdekes részlet. 

A műszerfalon csak minimális számú kapcsoló található, a 9 colos, álló tájolású kijelző van a középpontban, szó szerint és átvitt értelemben is. A funkciók java ugyanis innen érhető el, a kormány mögött műszeregység bár digitális, de nem terhel sok információval, nagyjából azt tudja mint egy analóg órákkal elláttott klasszikus műszer, nem lehet variálni a megjelenést, a fő műszerek elrendezését. 

Egészen más a központi kijelző, itt sokszínű applikációk, mobiltelefonokon megszokott funkciók szolgálják az utasokat. Ennek oka, hogy a fedélzeti szoftvert a Google szállítja, az Android Automotive formájában. Ez a rendszer nem egyenlő az okostelefonokon megszokott Android rendszerrel, de sok alkalmazás ismerős, már előre telepítve található több zenei és videós streaming szolgáltató (pl- Amazon Prime, Youtube, Spotify), online rádió, podcast, e-autós töltőkereső (Plugshare), webböngésző, időjárás jelentés.

Lehet kevés gomb is működőképes, a Volvónál sikerült használható szintre belőni a két képernyős rendszert

Sőt igazi svéd poénként van egy virtuális kandalló is, amiben ropogó tűz kelt otthonos hangulatot, amíg mondjuk hóviharban habzsolja a kilowattokat a C40 egy töltőponton. A Google navigáció speciálisan, a villanyautós igényekre szabva kerül a C40-be, a tervezett útvonalnál figyelembe veszi a hatótávot, és ha nem biztos a megérkezés, akkor töltőpontot is ajánl. 

Akinek a Google környezet nem megfelelő, az használhatja az Apple Carplay-t is, vezetékes adatátvitellel. A rendszer nem mellesleg példa arra, hogy a képernyőre költöztetett klímát is lehet használható formában tálalni. A képernyő alján állandóan aktív a hőmérsékletet, ülésfűtést állító sáv, a többi funkció állítása innen pedig egy mozdulat. Külső eszközeink töltését egy vezeték nélküli telefontöltő és négy USB-C csatlakozó segíti. 

Bár állati bőr már nincs a beltérben, az Orrefors kristály váltógomb, a szövettel behúzott ajtózsebek, a puha műszerfalborítás prémium hangulatot árasztanak. Aki pedig bátor, az kérhet akár kék szőnyegeket, kárpitokat is. 

Nincs harsány luxus, de felszereltségi szinttől függően akadnak minőségi megoldások is a beltérben, az éjjel megvilágított kristályüvegből készült váltógomb például ilyen

Ha már bőr, azért van jó minőségű utánzat,  velúrral vagy textillel kombinált műbőr is választható, de a Volvo stílusához tökéletesen illik a képeken is látható gyapjútartalmú textilhuzat. 

Ez a visszafogott otthonossággal kombinált igényesség a Volvo egyedi ismertetőjegye ebben a szegmensben, itt nincs talmi csillogás, és 64 színárnyalatú hangulatvilágítás. Van viszont a középkonzolon és az ajtókon végifutó, éjjel halvány megvilágítással derengő 3D-s dekoráció. Látszólag véletlenszerű vonalak, de van benne rendszer, az Abisko nemzeti park egy részletének szintvonalait ábrázolja. 

Domborzati térkép bújik meg a műszerfalon

A csapott tető és a masszív karosszéria meghatározza a helykínálatot, elől nincs probléma, bár 184 centiméteres magassággal már az ajtónyílás valahol a halánték magasságában van, a vaskos A-oszlopokkal ez redukálja a kilátást. Hátul a fejtér szűkösebb az átlagnál, de ez elég egyértelmű adottság, a lábtér viszont hozza a kategória átlagát. Az egész hátsó sor kellemes hely, összességében nem szűkös, inkább a bejutás bajos, kicsi az ajtónyílás, ami megnehezíti a gyerekülések behelyezését, bekötését. 

Pozitívum viszont ebből a szempontból, hogy a jobb első ülés is kapott Isofix rögzítési pontokat, így három ülést is kényelmesen be tudunk rakni az utastérbe, ami ritka ebben a kategóriában. Tárolók terén sincs szégyenkeznivalója a C40-esnek, a belső égésű motor helyén keletkezett űrt is kihasználták az orrban, kapott egy 31 literes rekeszt, ami leginkább a töltőkábelek otthona lehet. A hagyományos csomagtér 413 literes ha a felhajtható padló alatti rekeszt is beleszámítjuk. Itt kíván áldozatot a sportos megjelenés, hisz a bakancsformájú testvér XC40 Recharge csomagtere 452 literes. 

Nincs már állati bőr a beltérben, de a gyapjútartalmú szövet legalább annyira otthonos és menő, mintha bőr lenne

A hétköznapokra ez is bőven elég, okos megoldás a középen határolóként rögzíthető padló, így nem randalíroznak a szatyrok a parkolóból kilőve. A bővítés lehetősége pedig természetesen itt is fennáll, az autó figyelmesen lebillenti a fejtámlákat is mielőtt dőlnek az ülések, így problémamentes a csomagtér 1205 literre való növelése.

Az autó Compact Modular Architecture (CMA) platformra épül, amit több Geely, Lynk & Co, Polestar és Volvo modellben bevetettek már. 2017-ben debütált az XC40 alatt, és bár van belőle villanymotoros kivitel, ez még a belső égésű motorokkal is kompatibilis, van hely a négy- háromhengeres motoroknak. 

A C40 Recharge viszont kizárólag villanymotorral lendül előre, kétféle konfigurációban. A típus idén kapott frissített hajtásláncot, ami minden adatot tekintve hozott némi változást, nőtt a teljesítmény és a hatótáv is, a részletek ebben a cikkben érhetőek el: 

Ismét kapható hátsókerék-hajtású Volvo

Negyed évszázad után visszatérnek a hátsókerekes Volvók: átkonfigurálja ugyanis tisztán elektromos típusait a…

Az E400V2 kódjelű modell a teszten is szereplő hátsókerék hajtású, egymotoros kivitel, az állandó mágneses villanymotorja 185 kW (252 LE) teljesítményű, ha a nagyobb „Extended Range” opciós akkumulátorral szerelik,  bruttó 82 kWh, nettó 79 kWh-s kapacitással. Ugyanez a motor 175 kW-os, ha a kisebb akkumulátorral (67-69 KWh) kerül össze. A nyomaték minden esetben 420 Nm maximum a frissítés óta (az előd értéke 330 Nm). 

Jó ötlet az orrban található tároló, csak a hozzáférés nehézkes, a szokásos helyen a vezető oldalon lábtérben található kallantyúval nyitható

Emellett van a svéd vadló,  két darab motorral (elöl 117, hátul 183 kW), kombinált 408 lóerős teljesítménnyel, és nyakat rándító 670 Nm csúcsnyomatékkal, összkerékhajtással. A kétmotoros C40-es 4,7 másodperces gyorsulásra képes, a végsebességét 180 km/órában maximalizálták. 

A konzervatív, teljesen átlagos külső mögött keményvonalas villanyautós hangulat húzódik meg, ami már az indulásnál tetten érhető. A C40 ugyanis nem kapott indítógombot, a kormány mögött a műszerfalon egy ledugózott rés van csupán. A kulccsal a zsebünkben elég beszállni, rálépni a fékre, D-be lendíteni a világító, hűvös kristálykart, és már mehetünk is. 

Ezt az élményt azért szokni kell a berögződött mozdulatokkal vezető autósoknak, mert a leállítás is ugyanilyen, nincs gyújtás, nem kell elfordítani semmit miután P állásba tettük a kart. Menet közben is tipikus villanyautós az élmény, még így a gyengébb verzióval is meghökkentő a gyorsulási érzet, főleg alacsonyabb tempóról, városi forgalomban. Bár a teljesítmény alacsonyabb, ez a hátsókerék-hajtású verzió mégis mókásabb, a nyálkás novemberi reggeleken, hideg abroncsokkal furcsán megcsúszhat a far mire észbe kap a menetstabilizáló.

Ehhez kell egy jó adag provokáció is, mert a kupészerű tető mellé nem jár szabad kezet adó, sportos vezetési mód. A gázpedál agresszívabb kezelésére szofisztikált beavatkozás a válasz az elektronika részéről, a Volvónál első a biztonság. Természetesen kanyarban is megmarad ez az alapvető viselkedés, a hátsó kerekek szépen ívre tolják a méretéhez mérve sárnehéz 2085 kilogrammos autót, könnyen irányíthatóan, stabilan, nyugodtan. 

Könnyű kormányzás, komfortos rugózás, óvatosan beavatkozó menetstabilizáló: hiába a sportos külső, ez a Volvo is a biztonságról szól

Tehát nem kell félni a hátsókerék hajtástól, abszolút bolondbiztos, aki csak a biztonság miatt választaná az összkerékhajtásút, az inkább gondolja újra. Erő ebben is van bőven, a 0-100 km/órás sprint mindössze 7,4 másodpercig tart, a 160 km/órás végsebességet pedig könnyedén eléri, ha épp Németországban egy korlátozásmentes autópályán haladunk. 

A Volvo C40 Recharge is tudja a villanyautók egyik legnagyobb újítását az egy pedálos vezetést. Ebben a módban nagyon ritkán kell a fékpedálhoz lépnünk,  a gyorsítás mellett a lassítást is a jobb oldali pedállal intézhetjük. Felengedéskor erőteljes lassulást tapasztalunk, ami erőteljes energiavisszanyeréssel is jár. Így egészen állásig lassíthatunk, és ha megállt a kocsi, a pedál érintéséig így is marad, nem kezd el kúszni mint egy automata. 

Városban jól jön a 11,4 méteres fordulókör és a robbanékonyság, amivel gyerekjáték a besorolás, sávváltás. Amire ügyelni kell az a nehezen belátható karosszéria. Az A-oszlop akkora mint egy görög templomban, zebrára lépő gyalogosok könnyen eltűnnek mögötte. Hátrafelé pedig a légterelőkkel még tovább szűkített szélvédőn keresztül csak egy széles csíkot látunk, amolyan western-filmes hangulatú „képaránnyal”. Ezért életmentő segítség a tolatókamera, ami tud felülnézeti 360 fokos képet is, és tetszés szerint választhatunk a kamerák képei között. Hamar figyelmeztet, és fékez is, ha úgy látja közel a vész, ami szerencsére általában még messze van. 

Utastere még villanyautós mércével is csendes, csak olyan halk hangok szűrődnek be, amelyek egy normál autóban észrevétlenek maradnának. Reprodukálni talán sosem tudom, de egy szeles őszi napon olyan 70 km/órás tempónál a karosszéria egy részén úgy áramlott a levegő, mint amikor egy kólásüveg száját fújva idézünk elő hangot.

Ezt sem nyomta el a kerékzaj, az általános szélzaj, abszolút kiemelkedő a zajkioltás a C40-ben. Amit viszont nem kell kioltani az a 600 wattos digitális erősítőhöz tartozó 13 hi-fi minőségű hangsugárzó. Ez a Harman Kardon rendszer még a prémium autókba szerelt megoldások között is egy igazi vájtfülűeknek szánt darab, igaz csak a legmagasabb Ultimate felszereltségi csomaghoz jár.

Vezetéstámogató rendszerei hozzák amit elvárhatunk 2023-ban, az adaptív tempomat finoman lassít és gyorsít, a keresztirányú forgalomra figyelmeztető rendszer nagyon hasznos tolatáskor, egyedül a sávtartó lóg ki némileg a sorból.

Feltűnően látható sávok kellenek a biztos működéshez, és hajlamos a pattogásra a sávhatárok között (pedig elvileg a Pilot Assist funkcióval képes a sáv helyes tartására), erőteljesen érezhető a kormányon a rendszer beavatkozása. 20 colos kerekei ellenére meglepően kényelmes a rugózás, az elöl MacPharson, hátul multilink rendszerű futómű jó rugózási komforttal lép át az úthibákon. 

A fogyasztás mint a tőzsdei árfolyam napi szintű érték egy villanyautónál, ami nyáron 18 kWh, az télen lehet 24-26 kWh is. Nálam az utóbbi tartományba került az autó, pedig tényleg nem nyúztam autópályán, de erősen szeles, hideg napokra esett a használat, így 23.8 kW/h lett az átlagfogyasztás, méghozzá 47 km/órás átlagsebesség mellett. 

A töltőpontot a bal oldalon, a hagyományos üzemanyagtöltő nyílás helyén találjuk, ami egy háromfázisú fedélzeti töltőhöz vezet. Így ha van rá lehetőség, akkor váltakozó áramforrásról 3X16 Amperrel elérhető a 11 kW-s töltési teljesítmény, így nagyjából 7 óra alatt csurig tölthető az akkumulátor, egy fázisról 7,2 kW a maximum (1×32 Amper esetén). 

A 400 Voltos akkumulátor már komoly barátságot ápol a leggyorsabb villámtöltőkkel is, a maximális elérhető teljesítmény töltés alatt 200 kW, amivel a gyári adat 10 százalékról indulva 80 százalékra 28 perc. Ez természetesen sok tényezőtől függő érték, hideg, teljesen lemerült akkumulátorral érkezve garantáltan tovább tart, de a tesztek alapján 30-35 perc alatt sikerül elérni a 80 százalékot, ha a töltő is úgy akarja.

200 kW-os töltési sebességével tényleg egy szűk fél óra a 80 százalékos töltöttség elérése, inkább az a kérdés hol találunk szabad, működő töltőpontot ehhez a mutatványhoz

Az 50 kW-os oszlopoknál is jó esélyei vannak a Volvónak, egy ilyenre beállva 56 perc alatt érhető el a 80 százalék. 

A Volvo szerint WLTP-szabványt nézve teljes töltöttséggel csak városban hajtva 782 kilométer is megtehető, de ez optimista becslés. A használat során 100 százalékról indulva is 390 kilométert jósolt a fedélzeti számítógép, ami még mindig elég messze áll a kombinált WLTP-értékehez (516-534 kilométer) mérve. Átlagos használat mellett (agglomeráció-Budapest közötti útvonalon, országúton M0-áson, városban) pontosnak tűnt a becslés, egy töltéssel nagyjából 350-380 kilométert tud hideg, esős őszi időben a C40 Recharge. Ez az érték nyáron lehet több, télen a kemény minuszokban kevesebb.

Télen, ha országúton is használjuk, akkor a C40 elég komolyan elmarad a WLTP ciklus szerint jósolt hatótávtól, de a 380-400 kilométert így is tudja, ami bőven elég a hétköznapokra

A Volvo C40 árlistája hajszállal 22 millió forint felett indul, a nagyobb akkumulátoros verzió 22 890 000 forint, a tesztautó vételára viszont a gazdag extralista miatt 27,55 millió forintot tesz ki. Ennyi pénzért viszont a méretosztály egyik különlegességét kapjuk meg, ahol a visszafogott, nem túl feltűnő stílusba csomagolva kapjuk meg az autógyártás javát, a legmodernebb biztonsági, kényelmi extrákat, villámgyors töltést, LED-mátrix lámpákat (513 ezer forint) kapunk a hétköznapokra tökéletesen elég, hatótáv-para mentes akkumulátorral. 

A Volvo nagy erénye volt mindig a rejtett luxus, a prémium hangulat, ami nem ordítja a világra a borsos áron mért minőséget. Ebben utazik a C40 Recharge is, ami főleg a frissítést követően a hátsókerék-hajtású konfigurációban lett igazán versenyképes a konkurensekkel szemben.

Mert a verseny erős, az Audi Q4 Sportback e-tron 23,6 millió forintért ad 286 lóerőt, de az extrákat hozzáadva ennél a modellnél könnyen 30 millió fölé is kúszhat a vételár. Kissé más liga, de a 19,9 millióról induló Tesla Model Y említhető még közvetlen konkurensként hasonlóan csapott tetőívvel, valamint a rendkívül friss, még bevezetés alatt álló BMW iX2-es. Utóbbinak már vannak hazai árai, a BMW 313 lóerőt ad 23 675 000 forintért, 525 literes csomagtartóval, de kisebb akkumulátorral (66,5 kWh), hatótávval (417-449 kilométer). 

Ha lemondunk a villanymotorról, akkor ezen az áron házon belül, a Volvónál is van nagyobb méretű, tágasabb típus hasonló teljesítménnyel.

Ezek ráadásul csak a villanymotoros konkurensek, ha engedünk a belső égés csábításának, akkor 27 millióért igen komoly a kínálat. Méretben szinteket léphetünk felfelé ebben az ársávban, de felszereltségben, a technikai tartalmat tekintve nagyon erős csomagot kínál a C40 Recharge, aki tehát élhető kompakt méretű, de tényleg maximalista elektromos szabadidő-autót akar, az mindenképp vegye számításba a Volvo XC40/C40 Recharge kettőst.