Több mint két évvel ezelőtt, 2022 elején már láthattuk élőben az Opel Astra Sports Tourert, az ötajtós menetpróbáján Portugáliában. Mégis csak most érkeztek meg az első példányok a piacra, és nem csak nálunk. Rengeteget késett, és egy olyan modell utódja, ami az üzleti piacon fontos szereplő, eléggé várt termék. Majdnem két éven keresztül az Opel kombi nélkül állt a flottapiacon, ami nem szerencsés.
Gondolhatnánk, hogy a jó munkához idő kell, de az is igaz, hogy a rosszhoz meg még több. Ezt mindannyian ismerjük, szembesülni vele már annyira nem jó élmény, de a végeredmény mégis ez. Az Opel Astra Sports Tourer megérkezett, biztos volt, aki várta, aki számolt vele, vagy csak szerette volna, ha a márka egyik legfontosabb modellje végre megérkezik. Most itt van, és csak egy biztos, az elektromos változat érkezéséig sok vizet nem fog zavarni.
Külső
Ötajtós változatában már egész jól ismerjük a hatodik generációs (L) Astrát, járt nálunk benzinesként, dízelmotorral és plug-in hibrid hajtással is. A dizájn a családi variánson is nagyon jól mutat, bár a hátsó oszlop kialakításában itt nincs annyi játék, mint az ötajtósnál. Ultimate felszereltségével és 18 colos felnijeivel valóban sportosan mutat, de ezek mellett talán sokkal fontosabb, hogy mennyivel nőtt a kombi.
Az új padlólemez segítségével 7 centivel hosszabb tengelytávval bír, mint elődje (2732 mm), ám a kurtább első túlnyúlása miatt a karosszéria teljes hossza 6 centivel rövidebb, mint korábban. Vagyis mások az arányai. 4642 milliméter hosszú, 1860 mm széles és 1480 mm magas. Az új Astra Sports Tourer csomagtartója alapesetben 597 literes, lehajtott ülésekkel 1634 liternyi helyre pakolhatunk. Viszonyításképpen a Kia Ceed kombi raktere 625, az Octaviáé pedig 640 literes, így az Astra a sor végén kullog.
6 centivel rövidebb elődjénél, de a tengelytáv hosszabb
Orrán a Vizor névre keresztelt hűtőmaszk jól mutat, ha nem fekete a márkajelzés, ez a megjelenés még mindig elég idegen, de az újabb Opeleken már világítani fog az embléma, ami javítani fog a front megjelenésén. Kétszínű fényezéssel (fekete tető), élénk árnyalatokban rendelhető, ami jól áll neki. akárcsak az éles vonalak, a szélesre húzott hátsó LED-es lámpák és az ezüst tetősínek is.
Belső
Kevésbé fantáziadús az Astra utastere, mint egy Peugeot 308-asé, pedig technikailag teljesen azonos a két autó. Az építőkészletből viszont az Opelnek hagyják a legkevésbé érdekes kockákat, mintha a német márkát szándékosan unalmasnak szeretnék meghagyni. Egyetlen izgalmasnak vagy érdekesnek mondható részlet nincs a műszerfalon. A középkonzol lapos, és mély gödrökben kell kutatnunk az apróságainkért. Ha betettük a telefont tölteni az elsőbe, könyékig kell túrni benne, hogy visszaszerezzük.
Kicsit unalmas, de minőségre elég jó az Astra-bél
A rolóval zárhatóság okos megoldás, a zongoralakk keret kevésbé, miután 2 perc alatt olyan viseltesen néz ki takarítás után, mintha éveket éltünk volna az autóban. A váltó kapcsolója is egy kis gödörbe került, minden irányváltáskor piszkálgatnunk kell két ujjal, amiben nincs túl sok méltóság. Kormányának fogása elég jó, de kicsit mintha nagy lenne ide ez a volán. Gombjai fényes feketék, így ezt sem lehet igazán tisztán tartani, de a kiosztása legalább jó, könnyen tanulható.
Két kijelzőt építettek a műszerfalra, látszólag egy panelre – Pure Panel a fantázianeve –, de ez a fényes elem csak dizájn. A két kijelző minősége azonos, a megjelenítés szép, a műszerblokk viszont sivár, szétszórva szerepelnek rajta az adatok, különösebb dizájn nélkül. Ennyi erővel egy feleekkora monitor is elég lett volna. Multimédiája jól kezelhető, a rendszer logikus és gyors, a Stellantis sokat fejlődött ezen a téren, viszont ez az egyetlen olyan modell a sok közül, amiben nem volt stabil a kapcsolat az iPhone-ommal. Többször is újra kellett párosítanom az autóval, hogy használni tudjam. Más autóban ilyen nem fordul elő mostanában.
Pure Panel, két kijezővel és egy szellőzőrostéllyal, meg rengeteg kihasználatlan felülettel
Éles képet vetít a head-up display, aminek pozícióját a tükörállító joystickkal tudjuk módosítani, ez igazán okos részlet. Minden ergonómiai megoldás és egyszerű dizájn ellenére a belső minősége erősen rendben van. Jók a műanyagok, különösen a puhított felületek, szépek az illesztések és az összeszereltség is, a fényérzeten pedig sokat javít a tetőablak.
Óriási benne a tér hátul, tisztességesen kombis, 180 centis magam mögött tökéletesen elfértem minden irányban. A sötétség engem zavar egy ilyen autóban, szűkíti a teret a fekete tetőkárpit és az ablakok fóliázása is, így annyira nem jó élmény itt utazni, de szerencsére nem is kényelmetlen.
Elég jó a helykínálat minden irányban
Technika
Közös platformot használ az Opel Astra legtöbb Stellantis SUV-val, de szoros rokonságban a Peugeot 308 kombival áll. Motorkínálatában megtalálható a gyártó 1,5 literes, 130 lóerős, négyhengeres dízele, és a tesztautóban is szereplő Szentgotthárdon készülő háromhengeres, 1,2-es PureTech benzines legfrissebb változata. Kétféle 1,6-os turbómotorra épülő plug-in hibrid variáns közül lehet még választani 180 vagy 225 lóerős kivitelben, de mind közül a legérdekesebb az elektromos változat 51 kWh-s akkumulátorral és 156 lóerős villanymotorral – igen, kombiban is.
Kézi váltó csak a 110 lóerős és 130 lóerős, benzines motorokhoz jár, illetve választható, minden további nyolcfokozatú Aisin automata váltóval érkezik. MacPherson első futóművel és csatolt lengőkaros hátsó felfüggesztéssel készül a legújabb Astra. Alapáron elég jól felszerelt vezetéstámogató rendszerek terén, a kézi váltós belépőmodellek is kapnak sávtartót és távolságtartó tempomatot, valamint a szokásos vészfékasszisztenst és ütközésre figyelmeztető rendszert is.
Rángat, rosszul vált, furán áll le a 130 lóerős 1,2-es
Ezen túl az Ultimate felszereltségnél sztenderd a holttérfigyelő és automata változatoknál a városi araszolás asszisztens is. Kamerarendszerből továbbra sem nyújt többet a csúcsváltozat sem két kameránál, amivel 180 fokos képet tud csak adni a belső képernyő.
Vezetés
Régen sem vártunk sok izgalmat egy Opel Astrától, ha innen nézzük, ma sem nyújt sokkal többet egy A-ból B-be szállító eszköznél. A belső sivár világa engem az első perctől kezdve rettentően untat, aminek a másik oldala persze az, hogy semmi igazán figyelemelterelő ingert nem vált ki, és biztos vannak olyan autótulajok, akik ennek örülnek.
Szép a kidolgozás, jók az anyagok, a kormány fogása is rendben
Az viszont garantáltan bosszantó, hogy a korábban már párosított telefonomra sokadik beszállás után sem csatlakozik fel stabilan a multimédia. Ilyen probléma ma már nem jellemző, remélhetőleg valamilyen frissítés majd egyszer az Opelnél is segít. Mert a funkciók rendben vannak, ha működik, akkor vezeték nélkül tudja az Apple CarPlay és Android Auto kapcsolatot is, ami ma már elvárás.
Sokat segít az Astra minőségérzetén a vezetőülés kényelme. Ezek az AGR-tanúsítványos (Aktion Gesunder Rücken, egy hátfájás ellen küzdő szervezet) ülések remek tartásúak. Sajnos már nem annyira, mint az Insigniában volt, de így is a jobbak közé tartozik, minden irányból körbeölel, tartja a hátat, a combokat, még a vállaimra is egész jól ráfekszik. Ezért például jó egy Astrában ülni.
Mélyen az indukciós töltőpad, kivenni nem egyszerű a telefont
Bármihez nyúlok, rajta marad az ujjlenyomatom, és nem lehet elkerülni, hogy a kormány gombjait ne tapogassuk össze. A lakkozott fekete elemek használata pillanatok alatt rettentő igénytelenné tudja varázsolni az autóbelsőt. Emiatt én folyton törölgettem mindent, ami talán nem várható el minden tulajdonostól.
Elég jó a kormány fogása, talán lehetne kisebb, mint a Peugeot-kban, viszont jó hír, hogy az L Astrában már nem az ég felé állnak a kormány mögötti kapcsolók. Minden Astra beltere ugyanolyan helykínálatú, vagyis hiába ülök benzinesben, az ülés nem mehet lejjebb, mert az elektromoshoz használt padlólemez nem engedi. Így érzésre kicsit magasan ülök egy kompakt méretű modellhez képest, persze, egy crossovertől azért ez is alacsonyabban van, ami nagyon jó hír.
Több mint 1600 literre bővíthető
Az 1,2-es benzinmotor önmagában nem rossz karakter, az ereje is egészen jó. Húz, nem ráz, és összességében még a fogyasztása sem igazán rossz, ám a hajtáslánc más elemei rosszabbul teljesítenek. Kezdve a stop-startos leállítással és újraindítással, amit nem minden esetben tud eldönteni, hogy mit is csináljon. Leállítaná, de sokszor valamiért mégsem, és már aközben ráindít, hogy éppen leállna. Ebből egy olyan rángatózás lesz a motortérben, mintha éppen kikönyökölne valamelyik hajtókar. Miután ezt egy nap nem egyszer, hanem majdnem minden második megállásnál eljátszotta a tesztautó, valamilyen szoftveres problémára gondolnék.
Fekete tetővel még karcsúbb a forma
Hasonló rángatózásokat képes előadni indulásokkor és visszaváltásokkor is, ami már inkább a nyolcfokozatú Aisin váltó rovására írható. Pedig mintha korábban ezekkel nem lett volna ilyen probléma. Ez a bizonytalanság a hajtásláncban komoly minőségi kérdéseket tesz fel. Vajon mi meddig fogja bírni, hogy saját magát rángatja a motor, a váltó, az önindító? Melyik fog először hibát produkálni? Mert ez biztosan nem a hosszú élet záloga.
Szerencsére ez a bizonytalanság nem mondható el a futóműről, ami a mechanikai elemek legjobbja az Astrában. Stabil, pontos, az alacsony súlypont és a viszonylag kis tömeg (1,4 tonna) miatt egészen könnyed mozgású vele az Astra. Jóízűeket lehet vele fordulni, ha kézi kapcsolással utasítjuk a váltót, akkor még a bizonytalan kapcsolgatásaitól is megóvhatjuk magunkat, és úgy jó lesz vele közlekedni. Egészen feszes a futómű, ami jót tesz a stabilitásnak, de nem szokott pozitív hatással lenni a komfortra. Viszont még így, 18 colos kerekekkel sem kényelmetlen az Astra, sőt, meglepően semleges a szörnyű magyar úthálózaton, kimozogja a legtöbb hibát.
Az Ultimate már IntelliLux fényszórókat kap
Apró motortól nagy testben ne várjunk alacsony fogyasztást, az Astra városban átlagban megette a 8 litert, és autópályán sem volt kevésbé szomjas. Mint minden autó, ez is országúton fogyasztott a legjobban, egy Balaton-felvidék-kört, több mint 300 kilométert 5,4 literes tankolás szerinti átlaggal hozott le, ami valamilyen szinten kárpótol a vezetés minőségéért.
