Csodálatos dolog a mi nyelvünk. Élő, növekedő, fejlődő lény, melyet őrizni, ápolni kell; néha vissza kell nyesni, néha érdemes alakító metszéssel kezelni. Gondoskodásunkat meghálálja. Ha kellő figyelmet, szeretetet kap, hosszasan díszíti udvarunkat, és még az olyan kórságoknak is képes ellenállni, mint a lisztharmat, a peronoszpóra, vagy a húsvéti rímfaragás.
Ez utóbbi igen agresszív kártevő, iszonyatos dolgokra képesek a magyar nyelv ellen a férfiak húsvét táján. Nézzék csak, ezt például főszerkesztőnk írta; aktuális, tömör, rettenetes:
Elvette a bank a Mercit,
Nincs pénzem, nem vettem kölnit.
Nagyfater Wartburgja hozott,
Szódavízzel locsolgatok
Ezt meg én magam készítettem baltával, Stihl fűrésszel, valamint ágzúzóval:
Az autómban van 120 ló.
Én vagyok a locsoló.
De ezekhez már semmi közünk, vadon termettek. Fogyasszák őket a sonka mellé egészséggel:
Húsvétra van egy kívánságom,
Legyen rúzsos a sebváltóm.
Szabad e locsolni???
Zöld erdőben jártam,
Piros Ladát láttam,
Szét akart rohadni,
Szabad e locsolni!
BMW-vel érkeztem,
Marha nagyot fékeztem,
Okos vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?
Zöld erdőben jártam,
Berúgtam és hánytam.
Leraktam a slusszkulcsot,
Szabad e locsolni?
Zúg a traktor, szánt az eke,
Bűzölög a trágya leve.
Azért mondom idejében,
Meglocsolhatlak e véle?
Jó autó a Swift,
Jó játék a teke,
Lespriccelhetlek-e?
Zsigulival jöttem,
A csomagtartó tele van szerszámmal,
Szabad-e locsolni?
Zöld erdőben jártam,
Fehér Skodát láttam,
Defektes a kereke,
Meg-e locsolhatlak-e?
