Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kiadóvállalatunk, a Sanoma Budapest székhelyét egy viszonylag meredek kaptatón lehet megközelíteni. Így ha esik egy kis hó, máris kezdődik a műsor a szerkesztőség előtt. Íme:
Pár jó tanács hasonló helyzetre:
-
Ha nem akar elindulni az a fránya négykerekű, ne próbáljunk nagyobb gázzal, a kereket jobban pörgetve csodát tenni, ez csak a gumit koptatja. Vagy elindul kis gázzal, minimális pörgetéssel is, vagy csak visszagurulással fog.
- Ne féljünk a kommunikációtól. Kérjük meg bátran a körülöttünk lévőket, hogy segítsenek, akár megtolással, akár visszagurulással, autónk hátraengedésével. Minél tovább szerencsétlenkedünk magunkban kilátástalanul, annál nagyobb lesz a stressz bennünk is, a többiekben is. Fogjuk fel a kalandot mókának, ne tragédiának!
- Ha nyári gumival akadtunk el és blokkoljuk a forgalmat, már kicsit több joggal félhetünk attól, hogy lesújt ránk pajtásaink megvetése.
- Kötél mindig legyen a kocsiban télen. És legyünk tisztában azzal, hol a vonószem, hova kell csavarozni.
-
Ha megkérünk valakit, hogy tolja meg a kocsit (legtöbbször ennyi elég is a holtpontról kijutáshoz), ügyeljünk rá, hogy honnan tolja az autót. Nagyon meredek, nagyon síkos lejtőn még a kocsi visszacsúszása, hátsókerekes autónál a far oldalra kitörése sem kizárt, ilyenkor nem volna elegáns agyonnyomni segítőnket.
- Amikor az ember végre-valahára felszenvedi magát a domb tetejére, hajlamos igyekezni gyorsan elhúzni szenvedése színhelyéről. Ilyenkor nem árt, ha gondolunk rá, hogy a lejtő alján megállni sem lesz könnyebb, mint az emelkedő tövében volt – elindulni.
- Menetstabilizálós, kipörgésgátlós autónál célszerű kikapcsolni a rendszert az ESP, VDC, TCS, ASR, vagy hasonló gombok valamelyikével (Volvóknál menüből, DSTC pont alatt). Különben csak szánalmas toporgás lesz az indulásból, ahogy a számítógép folyton lefékezi a pörögni vágyó kereket.
- Egyáltalán: mit keresünk hóban, tapasztalatlanul, kétkerék-hajtású kocsival a lejtő aljában? Menjünk inkább busszal, már persze ha jár egyáltalán.