Az új Audi A8 bemutatóról tértem vissza (cikk hamarosan) Spanyolországból. Már Frankfurtban a tranzitban jöttek az SMS-ek: hófúvások vannak a Dunántúlon, sok jóra ne számítsak. Nem számítottam. Volt már olyan, hogy székesfehérvári rokonoknál aludtam, meg olyan is, hogy három napig nem mozdultunk ki a faluból, Vértesboglárról, mert befúttaja zuta tahó.

ZIL-157, 1961-es konstrukció
ZIL-157, 1961-es konstrukció

ZIL-157, 1961-es konstrukció

ZIL-157, 1961-es konstrukció


És most megint. Ismét kívül rekedtem, fél napig autózgattam, hogy a falumba, Vértesboglárra vezet? két út közül valamelyiken hazaérhessek végre a családhoz. Persze kés? délutánig el se kellett volna indulnom biztonságos alkalmi szállásomról, de a rádió reggel 10 körül véletlenül mondott egy olyat, hogy már minden települést kiszabadítottak.

Istenem, tévedtek; ezt a Csákvár-Vértesboglár út megtisztítását jelent? üzemmérnök hamar belátta, amikor az örömhír közlése után nem sokkal ? is elakadt a mégse olyan nagyon járható úton.

Gondolhatnánk, manapság már nem ugyanazt jelenti a hófúvás, mint pár évtizede: nincsenek hetekre elzárt települések, helikopterrel, lánctalpassal kórházba vitt szül? asszonyok. De vannak ilyenek:

a videó a hirdetés után indul
. Például az Unimog után nem csörgedezett patakokban le a lejt?n az itt-ott kiszivárgó hidraulikaolaj. Ez az ötvenéves orosz technika számára nyilván üzemszer?, de egy európai ország  közútkezel?jének, remélem, kínos érzés egy kicsit.