A megvalósítás egyszerű is meg nem is. Papíron csak szét kell vágni a Honda karosszériáját, majd ezt ráilleszteni az épen maradt Subaru „alvázra (nem beszélhetünk klasszikus alvázról, hiszen önhordó acélkarosszériával gyártják az Imprezát, vagyis csak a váz használható alsó részéről van szó)”. Tehát kis vágás, flexelés, hegesztés és garantált a boldog mosoly.
Viszont a két alkotóelem méretei köszönő viszonyban sem voltak egymással, a tengelytávtól kezdve a csomagtér ajtóig, mindent át kellett szabni. Ezen a ponton kell ügyes és pontos kézzel dolgozni, nehogy egy vérbeli Quasimodo guruljon ki a garázsból. De itt minden a helyén van, piszok és pofátlan módon, tiszteletlenül arcul csapva mindazt amit a mindennapok utcai tuningjáról eddig gondoltunk. Szép lakatosmunka, egyedileg legyártott sárvédőívek, jól belőtt arányok. Nem mutat otrombán a Subaru technika a Honda köntösben, és a selyemmatt fényezés is telibe talál.
Igaz ennyi pénzből munka nélkül is tisztes játszóautó jött volna ki, de ez így van jól, benne lakozik az építő egyéniség, a gondolat, amit másképp nem lehet megvalósítani. Ez az érzés bujkál minden magyar udvaron feszítő VFTS Ladában, a BMW motorral kaparó Wartburgban, és bármilyen pénz és benzinzabáló szerelemben, amiért érdemes éjszakázni és kávét vedelni, veszekedni a családdal és kuporgatni. Van akinek ismerős ez az érzés?
forrás: Stipistop.com