Ha a múlt emberének szeretnénk magyarázni, hogyan lehet, hogy szárnyak a földre tapasztást szolgálják, valószínűleg totális süsünek nézne. Pedig a ma versenyeinek az aerodinamika az alappillére. Köszönhetően egy angol zseninek, Colin Chapman-nek, aki felfedezte, mire jó ha vasalódeszkákat csavarozunk pokoli gyorsan száguldó koporsókra. Az eredmény, nagyobb stabilitás, megnövelt tapadás, ami piszok nagy előny, ha meg akarjuk előzni a vetélytársakat.
A levegő ellenfél, ha nem tudjuk uralmunk alá hajtani, csúnya bosszút áll. Így járt Ricardo Teixeira is, igaz neki egy ütközés segített a felszálláshoz. A Formula 2-ben versenyző ifjú tehetség épp a marokkói futamon kardoskodott az ötödik helyért, élete legjobbját nyújtva. Ám, ilyen a sors, pár másodperc múlva már több méter magasan hasított társai fölött, miközben az ejtőernyő kioldózsinórját kereste. Szerencsére talpra érkezett, így karcolás nélkül megúszta a nem mindennapi esetet.
A formaautók ráfutás esetén emelkednek el, vagy ha kerék kerékkel ütközik, mivel nincs elég nagy felület, amibe a torlódó légtömeg bele tudna kapaszkodni. Ellenben a Le Mans-i prototípusokkal, amelyeknél elég egy pici konstrukciós hiba, megspékelve hüplis aszfalttal, és máris repülnek akár a Boeing.
