Oroszlán az anyósülésen

Filmekben többször elsütötték már a „nagymacska az autóban” poént. Gondoljunk csak a tavalyi nyár nagy sikerére a Másnaposokra, ahol tigris tépte szét a veterán Mercedes kabriót, de megemlíthető a Talladega Nights egyik jelenete is, ahol Pumával győzi le vezetéstől való félelmét Ricky Bobby.

Lehetünk tökös legények, de egy nagymacskával utazni azért hajmeresztő ötlet. Ezért is ritka mutatvány, főleg a múlt század első felének autós cirkuszai szórakoztatták ezzel a publikumot. 1930 körül járunk, még Jules Verne legmerészebb álmaiban sincs 3D IMAX mozi, igazi veszély vonzotta a nézőt, nem pixelvér. A megizmosodó autók és motorok új trükköket tettek lehetővé. A volán mögött ülők rájöttek, hogy a megfelelő sebességgel akár teljesen függőleges falakon is tudnak haladni. Dióhéjban az egyre meredekebb ovális pályák vezettek a szűk fából ácsolt arénákig, ahol a pár méteres sugarú körben őrült pörgést mutathattak be.

Akárcsak a klasszikus cirkusz ez is családi vállalkozások formájában járta a világot, főképp az Egyesült Államokat. Merészebbnél merészebb trükkök kellettek a nézők bevonzásához, így lettek oroszlánok is az előadás részei. A speciálisan kialakított oldalülésen robogtak körbe lobogó sörénnyel, hatalmas sebességgel, fülsiketítő zajjal és zavaró fénnyel körülvéve. Akárhogy is, vadállatokról volt szó, egy laza harapás és porrá tört koponya az eredmény. Ennek ellenére sokan vállalták a kockázatot, sőt még nők is szerepeltek, mint nagymacska taxisok.

A Pelaquin család volt az egyik oroszlán specialista, az ő nevelésük volt az utolsó halálfalra szoktatott nagymacska. A Király névre hallgató sörényessel golyó végzett, mert emberre támadt, de meglepő módon nem előadás közben. Ketrecében piszkálta egy részeg alkalmazott, amit ő a zaklató kéz leharapásával jutalmazott, így ért véget a halálfalra kényszerített oroszlánok története.