Hosszú-hosszú ideje nem büntettek már meg a rendőrök. Vagy tizenegy éve nem fizettem semmiért, ennyi idő alatt már a szüzesség is visszanőne. És most vége ennek a töretlen ártatlanságnak.
Tudja-e, miért állítottam meg?
Nem mondom meg, hol és mikor, mert nem szeretném kompromittálni a rendőrt, akivel aztán hosszasan beszélgettem. A lényeg, hogy van egy hely, ahol a lámpa alatti tábla csak jobbra enged kanyarodni, balra nem. A tábla indokoltságáról lehetne vitatkozni, de tény, hogy ott van. Ennél a lámpánál fordult mégis balra (senkit sem zavarva) egy terepjáró, ennél a lámpánál fordultam balra (senkit sem zavarva) én is. Nem is figyeltem a táblát, csak mentem bambán a terepjáró után.
Vagy hetven méterrel lejjebb leintettek mindkettőnket. Tudja-e, Tamás, miért állítottam meg, satöbbi. Álmélkodtam, visszamentünk megnézni, nahát, tényleg ott a tábla (noha semmi nem indokolja, miért ne lehetne balra kanyarodni). És akkor jött az érdekes rész.
10, 30, 50 ezer forint
Tamás, én két dolgot tehetek most. Vagy feljelentem, és akkor közigazgatási bírság, harmincezer forint. Vagy helyszíni bírság, tízezer csekken. Válasszon.
Agyam lefagy, bootol, újraindul.
Mi van? Én mondjam meg a hatóságnak, hogy 30 vagy 10 ezrestől szeretnék megválni? Hát, mondom, a helyzet egyértelmű, valóban szabálytalankodtam, de egy pillanat, előbb telefonálnék.
Felhívtam hírszerkesztőnket, Zsoltit, aki folyamatosan ott tartja kígyónyelv-érzékenységű mutatóujját az objektív felelősség verőerén. Utánanéz, visszahív: azt mondja, tényleg, a kötelező haladási irány megszegése objektív felelősség, még ha nem is tudja jól a rendőr úr, és 30 ezer helyett 50 ezer a tarifa.
Helyszíni bírság vagy feljelentés?
Mérlegelek. Vagy bekerül az anyagom a darálóba, és olyan hülyeségekkel próbálom majd húzni az időt, hogy van-e fotó, videó vagy nincs, de ez elég stílustalan volna, hiszen ott az elegánsabb és erkölcsösebb megoldás. Valóban szabálytalankodtam, hát befizetem a jutányos tízezret („a közlekedési szabályok kisebb fokú megsértéséért”), és legközelebb itt nem fordulok balra. De legalábbis benézek előbb, nincsenek-e itt a rendőrök.
Szóval legyen a csekk, mondom. A rendőr úr elkezdi írni, én közben kérdezgetem, erről-arról.
Nincs kvóta. De azért legyen elég büntetés
Van valami kvóta, amit be kell szedniük? Nincs, mondja, mosolyog, hivatalosan nincs. Jó, jó, mondom, de név nélkül? Nem nyilatkozhat. És tényleg, nincs ilyen kvóta. De persze, megint mosolyog, ha a parancsnok látja, hogy nem jött be elég büntetés, hát akkor megkérdezi, hogy mit csinált egész nap. De nem, nincs ilyen kvóta, nincs. És mosolyog.
Gyakran állnak itt? Igen, hogyne. Sokan fordulnak itt szabálytalanul balra.
A sztori ennyi, nem nagy ügy, eltekintve attól, hogy bebizonyosodott: az objektív felelősség, meg a rendőr mérlegelési jogának kivétele a rendszerből egy nagy hazugság, ha nem lefotózott, levideózott piros lámpáról vagy gyorshajtásról szól.
Talán ezért büntettek 50 helyett 10 ezerre?
Amikor a postán álltam sorba a csekkel, észrevettem, hogy a bünti nem valami nagy, általános kincstári számlára kerül, hanem a BRFK számlájára megy a pénz. Én ezt nem is szeretném tovább gondolni…
Miért a büntetés az egyetlen megoldás?
Meg a másik: van egy rosszul szabályozott közlekedési helyzet, egy értelmetlen tiltás, ahol naponta sokan követnek el szabálytalanságot. Erre mit lép a rendőr, a hatóság, az állam?
Nem megszünteti a rossz szabályozást, hanem odaáll fejni a polgárokat. Nap mint nap. Basszus, ez már a rendőrfőkapitány csőrét is piszkálja, de mégis így van, és mintha egyre ígyebbül lenne.
A szabál az szabál
Úgyhogy hamarosan rászánunk pár órát, és közlekedünk egyet, szabályosan. Kamerával. Megpróbáljuk ezzel demonstrálni, hogy a túlszabályozott, betegesen lekorlátozott magyar forgalomban NEM LEHET szabálysértések nélkül autózni.
Már alig várom, hogy végre harminccal mehessünk száz métereken át, tömegkarambolt okozhassak a Budaörsi úton, a 60-as táblás főúton szerényen, lámpa nélkül felrajzolt zebra mellett ácsorgó gyalog miatt, meg ott állhassak örökké egy szabálytalanul parkoló kocsi mögött, hiszen nem léphetem át a mellette lévő záróvonalat!
A szabál az szabál. Hát nézzük meg, mi történik, ha nem csak büntetünk a be nem tartásáért, hanem tényleg ennek megfelelően is közlekedünk! (A felvételek egyike sem az eset színhelyén készült, a cikkben minden kép illusztráció.)