Nincs furcsább és egyben felemelőbb érzés mint az a pillanat, amikor két centire kerül el a kaszás pengéje. Az agy adrenalinnal átitatott szivacs, kósza gondolatok keringenek csak, a miértről, angyalokról, szerencséről, avagy Istenről. Ez kivételesen tapasztalat, sikerült már országúti tempónál lecsúszni az útról.
Ezer meg egy ilyen történetet találunk, ahol egy hajszál dönt élet és halál között, és a megúszottak elgondolkodnak(én is azt tettem), minek köszönhető a megmenekülésük. Közrejátszott a szimulátoros múlt? Apánk jótanácsai az első kilométereken? Esetleg a pár napos izzasztó vezetéstechnikai tréning? Vagy érjük be azzal, hogy a válasz 42?
Aki esett már nagyot ismeri az érzést, az utolsó órányira nyúlt pár másodpercet, az árok felé repülve súlytalan kormánnyal a kézben, a biztos tudatot, hogy csak a halál tesz pontot a gondolat végére. Egy villanás múlva pedig semmi bajunk, úgy nagyjából egészben vagyunk, és nem csak a tudatunk blokkolja a beleinkbe ágyazódott kormánymű őrjítő fájdalmát. Így járt a képeken szereplő Chevy Suburban sofőrje is, aki több tíz méter szalagkorlátot gyűrt fel, de megúszta karcolás nélkül.
Jó példa az alábbi videón szereplő motoros is, aki szintén hajszál híján találta telibe a szembejövőt…
Ezer meg egy ilyen történetet találunk, ahol egy hajszál dönt élet és halál között, és a megúszottak elgondolkodnak(én is azt tettem), minek köszönhető a megmenekülésük. Közrejátszott a szimulátoros múlt? Apánk jótanácsai az első kilométereken? Esetleg a pár napos izzasztó vezetéstechnikai tréning? Vagy érjük be azzal, hogy a válasz 42?
