Alig kívánhatnánk többet, a legutóbbi futamon még előzés is volt szép számmal, szóval tényleg egy utolsó kukacoskodó, szőrszálhasogató firkász vagyok, ha hiányérzetem van. Márpedig van. Nem vészes, nem olyan amit egy futam közben felszisszentett sör ne tudna helyrehozni. De az a fránya előzés, a test-test elleni küzdelem, az böki a csőrömet. Ami miatt átgyúrták az egész sportot, de mégsem haladtak semmire. A láthatatlan turbulencia, a gonosz légáramlat, ami megfoszt a körökön át tartó csatáktól, az adok-kapok izgalom élvezetétől.
Ezért jó néha a túraautók felé kacsintani. Ott nincs pardon, belefér a kontakt, nem vékony karboninakon függenek a kerekek, koccanásra kitörve. Be lehet esni vállal, gumigraffitit festeni a másik oldalára, súrolva a sportszerűség és ésszerűség határait. Ez jutott eszembe amikor tíz percen át szájtátva néztem a következő videót. Igaz feltehetően privát pályanapon készült, de ez semmit sem von le az élvezeti értékéből. A zöld pokolban játszódó történet nem mentes a meglepetésektől, aki igazán kedveli az autósport ezen műfaját, kellemes csemegét talál a Dodge Viper és a Porsche Gt3 RS küzdelmében.