Még ott kucorog a macsakajaj a koponyák hátsó falán, megrágjuk az utolsó tejbe áztatott gránitkeménységű bejglit, és búcsúzunk az év végi tespedéstől.
Nem könnyű a januári levegő, és ne reménykedjünk abban, hogy sokkal vidámabb évünk lesz. Legalábbis a benzinpusztítók szemszögéből. A szerkesztőségben felbukkanó elektromos-autó imádat nem a gyártóktól üdvözlő levelekben érkező titkos hallucinogén szerek műve. Ez a járható út, és támogatni kell, rálépni bátran és minél hamarabb, különben a lefűrészelt csövű vadászpuska lesz a legjobb barátunk a Mad Max világban.
Ettől függetlenül lehet rajongni a benzingőzért. Sőt szegényebb lenne a világunk a percenkénti több ezer robbanás zaja nélkül. Csak kikerül a mindennapok szürkeségéből, talán még magasabb posztra is emelkedik a kedvenc időtöltések sorában. Egy kitartó és kissé őrült réteg hobbija lesz, akiknek könnybe lábad a szeme, ha tűzokádó sárkányként csörögve csattogva életre kel egy 1915-ben összerakott, azóta szinte érintetlen Indián.
Egy ideális világban nálam a nyers motorhang nem tompa távoli moraj, hanem fület kényeztető muzsika. Hétvégén, alkalmakkor, ahogy jól esik. Nem idegtépő zaj dugóban araszolva, vagy agyzsibbasztó morgás hosszú autópálya futamokon. Ezért is üdvözítő a változás. A hétköznapoké legyen a tiszta és csendes hajtás, de azért néha üljük meg a benzinpusztítás ünnepét. Persze mindez még a képlékenyen változó messzi jövő víziója, de reméljük nem vétjük el az irányt.
A Vezetünk Blog is ebben a gondolatkörben mozog, idén is hanyagoljuk a fullasztó üzemanyagárakat, és a közlekedés mindennapi szürke problémáit. Így ha a frissen ölünkbe pottyant 2011-es évre irányvonalat kell szabni, akkor maradunk a Vezess.hu szlogen naposabb felénél: „az autózás kaland!”
