Az erdei utak száguldásra csábítanak, az ember ritkán veszi figyelembe a vadakra figyelmeztető táblákat. Elvileg mi vagyunk az intelligencia csúcsa, mégis fittyet hányunk az ilyen jelekre, ezért az erdei lakókon sem kérhetjük számon a KRESZ szabályokat, ott ugranak ki az útra ahol kedvük tartja. Elvégre ők vannak otthon, az elsőbbség az övék.

Általában az őszi időszakban kerül elő a téma, de ez ne tévesszen meg senkit, a tél több okból is vadakat vonz az utakhoz. Ezeken a területeken a takarítás miatt hiányzik a hótakaró, ezért erőszeretettel keresnek itt táplálékot, valamint a felhasznált só is vonzó tényező a vadak számára.


Szerencsére személyes tapasztalataim csak a hajszál híján kategóriából kerülnek ki. Kerültem már veszélyes helyzetbe hirtelen kiugró őz miatt, és fékeztem jókorát az elém csörtető vaddisznócsaládot meglátva. Az óvatosabb vezetők közé sorolom magam, de ennek ellenére is sokat köszönhetek a szerencsének. Hiába nézünk árgus szemmel a veszélyes szakaszokon éjszaka, hajtunk megfelelő sebességgel és készülünk fel a váratlan helyzetre, nem ritka eset, hogy elkerülhetetlen a csattanás. Ilyenkor ha nem történt komolyabb sérülést, és elmenekül a vad, akkor is értesíteni kell a rendőrséget, mivel a nyomrögzítés és a dokumentálás később hasznos is lehet, ha biztosításunk kiterjed a vadbalesetekre. Emellett értesítik a vadásztársaságot is, akik jó esetben megkeresik a sérült állatot.

Pár elrettentő példa, azért, hogy ne siessünk sehova az ugró őzek övezetében:




Ha teljesen kizárni nem is tudjuk a lehetőséget, azért a következő tanácsokra odafigyelve tudjuk csökkenteni a rizikófaktort:

– A táblával jelölt szakaszokon lassítsunk.

– Szürkületben, éjszaka fokozottan figyelünk.

– Ha gyakran járunk a vadak útjában, szerezzünk be egy pár száz forintos vadriasztó sípot. Nem 100%, de több mint a semmi.

– Az ADAC szerint ne kezdjünk bizonytalan kikerülő manőverekbe, ha közel a baj. Teljes erővel fékezve, a kormányt erősen markolva üssük el a vadat.