Valami bizsereg a Citroën háza táján

Ha 2011-ben egy gyártó fel akar mutatni valamit, muszáj alternatív hajtásban gondolkodnia. Nincs mit tenni, bármennyire is nehéz, össze kell dobni egy használható elektromos autót.  Ez igencsak nagy kihívás, még a közel két évtizede a hibridekkel kísérletező Toyota is csak a mostani harmadik generációs Priusszal tudott teljes körű elismerést aratni.

Ezért fontos, hogy helyén tudjuk kezelni a frissen, ropogósan elénk állított teljesen villanyos meghajtással bíró Citroën C-Zero modellt.  Mert a fejlesztéshez idő kell, és a Citroënnél egyszerű huszárvágással oldották meg a problémát. Bevásároltak a japánoktól, azaz pontosabban szólva, a Mitsubishitől.  Egyszerűen az általuk kifejlesztett i-MIEV modellt adják el a francia logóval, tehát a C-Zero elnevezés méltán tükröző a tervezésbe ölt munkát a franciák részéről.

Személyes ismerkedésünk során nem derült fény eget rázó  turpisságokra, az ember beül, kulcsot fordít, váltót D-be tol és indul, mint bármelyik automataváltóval szerelt géppel. Tér van elég, négy felnőtt elfér kellemesen, és még egy kis 166 literes menedék marad a csomagoknak is. A Miki egér fejre emlékeztető műszerfalon pörgő digitális számok szerint nem kétségbeejtően lomha a 64 lóerőnyi energiát termelő mágneses szinkronmotor.

Mozog, ahogy kell, nem kelti egy leszedált elektronhiányos trolibusz benyomását (130 km/h végsebesség, gyorsulás álló helyzetből 100 km/h-ra kb. 15 másodperc alatt, 60?90 km/h-ra 6 másodperc alatt). Emellett a felszereltség is rendben van, elektromos szervokormány, hat légzsák és a szokásos hárombetűs védangyal alakulat ment életet, ha muszáj. 

Kicsit sorjás még, a minket körülvevő anyagok ridegek, és olcsó benyomást keltenek, de ezt a gondolatot zsebre kell  tegyük, mert nem ezek az okok terelik az elérhetetlen kategóriába a C-Zero-t.

Hanem két, Bud Spencer pofonokkal felérő keménységű probléma.

Az első, az összes akkumulátoros autót sújtó, rövid hatótáv és a végtelenségig tartó töltési idő.  Igaz a felárért kapható gyors-töltővel már fél óra alatt 80%-os töltöttségi szintet tudunk elérni, cserébe drasztikusan csökkenti az akksik élettartamát.  Emellett közel 150 kilométert tehetünk meg egy feltöltéssel, legalábbis a gyári adatok szerint, de ha ezzel is olyan nagyvonalúan bánnak, mint a viccesen alacsony fogyasztási adatokkal, akkor jó lesz az 110-120 kilométernek is, emberi használat mellett.

Ez pedig a mai igényeket szem előtt tartva, nem lehet versenyképes, nekünk, átlagembereknek. Főleg akkor nem, ha tudjuk, közel 8 millió forint szerepel  a C-Zero árcéduláján, javarészt a drága akkumulátoroknak köszönhetően.  Ezért írtam jó előre, a helyén kell kezelni a kis padlizsánszínű gombócot. Ez még csak egy ízelítő, játékszer gazdagoknak, és környezettudatos cégeknek. Reménysugár, hogy egyszer még hozzánk is eljut, még azelőtt, hogy sörétet repítene fejünkbe egy környékbeli motoros banda, az udvarunkon rejtegetett utolsó hordó ukrán benzinért.