Vidéken jogosítványt szerezve tartottam kissé a villamosok közötti közlekedéstől, mégis egy hatalmas fémkupac, ami ritkán tér ki az utunkból. Végül a fővárosba költözve rájöttem, hogy nem annyira vészes a helyzet, a szokásos vezetői óvatossággal könnyen elkerülhető, hogy betétlapot cseréljek valamelyik villamosvezetővel.
Mai tanmesénk főszereplője sokkal bátrabb volt, és már ott is otthonosan érezte magát a villamossínek között, ahol egyáltalán nem lett volna szabad. Balga próbálkozásának meg is lett az eredménye, íme:
