Ha máshol nem, filmforgatásokról készült paparazzo-felvételekről vagy werkfilmekből mindenki ismerheti azokat a furcsa, böhöm jószágokat, amelyek egy kisbusz és egy daruskocsi keverékének tűnnek, csakhogy gémjük végén nem kanál vagy horog, hanem egy (akár az autóét többszörösen meghaladó értékű) kamera lóg – illetve dehogy lóg, hanem számos szervomotor és rudazat révén forog, csavarodik, mozog, amerre az operatőr gondolja.
Egy ilyen autónak nagynak és nehéznek kell lennie. Egyrészt, hogy fel ne boruljon a messze kilógó ballaszttól, másrészt hogy elférjen benne a stáb: minimum a sofőr, a rendező, a vezető operatőr és a filmfelvevőt kezelő kameraman, és akkor még nem beszéltünk a robotkar végén lévő berendezés tengeralattjárót idéző kezelőpultjáról, illetve annak helyigényéről.
|
|
Szóval példának okáért egy Cayenne kiválóan alkalmas fahrtkocsinak – kivéve hogy magas építése miatt dülöngél, ezért a kamera nem tud ugyanazzal a természetes dinamikával mozogni, mint a filmezett autó, illetve a kamerát nem lehet extrém közel vinni az aszfalthoz. Ezért döntött úgy a Chase Car Inc. legénysége, hogy valami alacsonyabbra, sportosabbra van szükség.
Valahol találtak egy összerongyolt Panamerát, megvették, és kezdődött a munka. A kameraállványt a karosszériához csavarozott masszív acélkeret tartja. A kameraman állását nem az utastérben, hanem a csomagtartóban építették ki: a bizarr púp alatt, keresztben ül-fekszik a szakember, mégpedig menetirány szerint jobbra kitekintve, hiszen általában úgyis a vezető oldalát filmezik.
Az átépített Panamera futóművét szükségszerűen megerősítették, de a részletekről nem tájékoztat a cég, ez nyilván szakmai titok. A menetteljesítmények sem ismertek. Az viszont nem titok, hogy a karosszéria lámpákat is elfedő fényezése nem a divatosság okán mattfekete: ezzel igyekeznek elkerülni, hogy a fahrtkocsi visszatükröződjön a forgatott autó lemezfelületeiben.
